Áprilisi kép, iskola után a parkban fetrengtünk a fűben.

Itt több minden van, ami izgalmassá teszi ezt az alkotást. Egyrészt az, hogy a modell egy perspektivikus beállításban tekint bele a kamerába, talán annyit kellett volna egy picit játszani, vacakolni ezzel a képpel, hogy esetleg ez a kis fűszál a jobb szem előtt ne legyen ott. Megéri, mert egy nagyon hálás téma, Věra Chytilová Százszorszépek című filmjének a hangulatát idéző képet látunk. Jó ötlet és jó geg, hogy egy vízszintesen csíkos felsőt használ a szereplő. Jók azok a ritmusok is, ahogy az erős napfényben a kék szemet kitakarja. Talán egy nagyon picit szűkebbre vágtam volna a felső vízszinteseket, vízszintes keretet, hogy még kevésbé vetődjön az föl, hogy a könyök, vagy a térd, a bal térd vagy a bal könyök miért nincs a képen. Én ezt egy jó játéknak gondolom és azt gondolom... - Energikus – így Zsolt. ...hogy megvan ez a kis vidám, hogy is mondjam, kihívó játékossága a képnek, megvan a három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez a szobor egy búcsút intő halászfeleséget ábrázol.Ugyanis a lofoteni (Norvégia)lakosság legfontosabb jövedelmi formája a skrei (ivarérett tőkehal) februártól áprilisig tartó halászata.

Szerintem lehetetlenség követni.

Nagyon aranyos és izgalmas, ahogyan az alkotó rácsodálkozik erre a varázslatos és mágikus női technikára, a kötés filozófiájára. Az estiskolát működtetők fejlődését nagyon sokáig befolyásolta egy sajtóorgánum, a Fürge Ujjak, ezt mindkettőnk nevében mondhatom, hogy ez egy generációs problémát is jelentett, hogy így negyven környékén ugye az nekünk olyan volt, mint másoknak a Rolling Stones, és ezt érezzük itt ennél a képnél is. Én úgy gondolom, hogy a három disznó megvan ebben a történetben, mert ugyanúgy ebben a gyakorlatilag a road-movie hangulatba visz be bennünket a Viktória, tehát ő valamit tudhat a kötésről. A humor mellett azért... az alsó gépállás, az, hogy gyakorlatilag odabújok és megfigyelem ezt az egész mechanizmust, és ugye ami a hozzászólásban is elhangzik, hogy szerintem lehetetlenség követni, azt nagyon jól érzékelteti, hogy az expozíciós idő alatt elmozdul a kéz, a kötött felület, és tényleg hozza azt az asszociációt, ami a kötés mikéntje – még akkor is, ha esetleg nem is ez történt, hanem csak valaki egy kabátot húz éppen fel. De tényleg ott van ez a fürge ujjak érzés benne. (szőke)
értékelés:

Sajnos nem az én házi kedvencem, de nagyon aranyos kiskutya.

Ugye itt aránylag egy korrekt és egyszerű megoldást látunk, egy kutyust, aki nyilván az alkotóhoz tartozik, róla látunk egy fényképet, hellyel-közzel jól aránylik a kutya nyitottsága, tekintete amerre fordul amerre több levegőt kap a kép, arra fordul, arrafelé figyel az állat. Ugyanakkor ha eltekintünk attól, hogy egy albumképet látunk, amit a házi kedvencünkől készítettünk, tehát keressük azt az élményt, akár képzőművészetileg, akár az alkotásban azon túl, hogy a hozzánk közelálló kutyát lefényképeztem, vajon képzőművészetileg hogyan értelmezhető. Én azt mondom, ha megtesszük azt, hogy hunyorítva nézünk a képre, akkor a háttérben lévő sötét, ami lehet akár egy erdő akár, annak a sötétjei nagyon hasonlóak a kutya fején lévő sötétekkel, és van egy átlósan balra lefelé tartó nagy sötét ritmus, míg lent a hó fehérje és a kutya szürkéi hasonló ritmusúak, tehát egy A-B osztatra válik szét a kép, és ugyanazok a fények, amik megjelennek a kiskutyán, és amik térbelivé, az előtérbe kerülővé hozhatná a képet, fénytani szempontból, azok nem nagyon valósulnak meg. Most azt lehet látni, hogy az előtérben lévő modell a kutyus nemhogy közel nem kerül hozzánk, de majdnem beleolvad a hátsó, sötét felületbe, és így az igazán ilyen foltoknak a furcsa játékává válik. És ha ehhez hozzávesszük a címet, a havas nózit, ami a kép gegforrása, a havas orr, ami lehet bájos, humoros, meglepő, mindez ebben most, bár mondom, kompozícióban jól van elhelyezve, de ez nem derül ki. Vagy mert szórtabbak a fények, vagy esetleg deríteni kellett volna, nyilván mozgó állatnál ez nem olyan egyszerű. De az, amiről a kép, a cím szól, az nem teljesen élvezhető, mert mást exponált a gép. Én azt mondom, hogy a kép mint egy albumkép működik, de a Viktória házi kedvenc leckére, ahol, mint a többi leckénél a magunk a világgal való viszonyát keressük, azt a kép nem teljesen teljesíti. Egy disznó, és várnám, hogy ha a Viktória ezzel a leckével tud és akar, akkor még dolgozzon egy picit. (szőke)
értékelés:

Anya ugrik, Viki fotóz. :)
(Még egy kicsit magasabbra!)

Nagyon fontos a megjegyzés is – anya ugrik, Viki fotóz – az a kérdés, hogy alapvetően Viki üzenetében, üzenetsorában, Viki naplójában, Viki fotói között vajon mit jelent ennél a képnél a vágy. Viki vágyik arra, hogy jó lenne repülni, vagy jó lenne ugyanúgy repülni, ahogy anya, vagy mire vágyik Viki? A repülés, mint álom biztos, hogy egy nagyon fontos dolog. Egy kicsit ez a kép a raszterességével, nem tudom, hogy rádió telefonnal készült-e, a ferde horizontjával és mindennel álomszerű, a dekomponáltságával is. De a felugró ember, az, hogy a levegőben van a lába, nem ugyanaz a minőség, mint repülni, és itt nem arra gondolok, hogy valakinek le kell vetnie magát a szirtről, hogy megvalósulhasson a repülés, hanem hogy a mozdulatokban vannak csúcspontok és azokat kell eltalálni, ha repülés, akkor a karok helyzete, a test lebegése fontos. Ugyanakkor azt mondanám, hogy ezt most egy disznóval elfogadom, de Viki visszaadnám a vágy házi feladatot azért, hogy próbáld az egészet egy kicsit magad felől megközelíteni, és próbálj ebben a történetben mélyebben haladni. (szőke)
értékelés:

Ők igazi barátok.

Egy nagyon szép, nagyon furcsa, szinte filmszalagszerű képet látunk, ahol a kerítés két állata háttérben lévő vöröses nádas nagyon jó ritmusként működik. Én azt kockáztatnám meg, hogy ezt az ősz kategóriára áttenném, mert Viktória én úgy gondolom, pont az eddigi képedből, amit küldtél, hogy sokkal mélyebb és sokkal személyre szabottabb a benned zajló rendszer, amelynél természetesen, hiszen a tehetséged megvan hozzá, könnyedén tudtál beküldeni most egy ilyen alkotást, ami nagyon szép, de én azt hiszem, hogy a barátom kategóriában tudsz mélyebb értelmű dolgokat is nekünk mesélni, úgyhogy én visszaadnám a barátom leckét ismétlésre, ezt pedig esetleg az ősz kategóriájánál egy két disznós képnek pontoznám. (szőke)
értékelés: