Ennek a képnek valójában nem az a középpontja, amit mi gondolnánk: Eszter arca, gesztusai, ékszerei, ujjtartása, bár Eszternek nem biztos, hogy tetszene, ha ezt mondanánk, hiszen elég határozott és elszánt és makacs hölgynek tűnik ő, hanem az az ékszer és az a jelzés, amely a nyakékként egy csiga formában megjelenik. Nagyon különleges és szinte arról a síkról leválik ez a furcsa geometria itt a növények között, ezért én azt mondanám - majdan a későbbiekben miközben ezt a képet szeretem – hogy Viktória, ha ilyenkor tudod és ezt tulajdonképpen egy színészi feladatokat is működtető képbe rendezed el, készíted ezeket a helyzeteket és látod a látványt: az ékszereket, a nyakékeket, a ruhát, a jelmezt, a hajat mindent, hiszen a barátodról van szó, ismered minden porcikáját. Én azt mondom, hogy érdemes egy picit odafigyelni és akár egy szépítkező zsebtükörrel egy fényt megcsillantani itt ezen a spirituális mágikus jelen, ezen a csigavonalon, mely a nyakban helyezkedik el, és abban a pillanatban nem egy klasszikusan középről komponált, hanem egy furcsán, a kép legalsó szélére súlypontozott rendszer jön létre, amitől egy csúcsára állított háromszögként elkezd a kép folyamatosan jobbra-balra billegni és ezt a vibrációt életben tartani ennél a fekete-fehér képnél. Én azt gondolom, hogy a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Mennék vissza vitorlázni. A címet egy barátom megjegyzése alapján választottam.

Azt én nem tudom, hogy mitől érkezett a vágy kategóriájára. Abban biztos vagyok, hogy ritmikai szempontból, színtani szempontból egy nagyon érdekes kép, és ilyen értelemben elfogadható, hogy egy vágyról beszélünk, szép kép, vagy a jó ritmusú kép iránti vágyról. Ha ez történik itt, akkor tulajdonképpen fejet kell hajtani, és azt kell mondani, hogy igen, ez a ritmusképlet, vágy a ritmusképletért, segíti, hogy a házi feladatban az ötös lecke vágy kategóriájába belekerüljön mindaz, ami itt látható. Én mégis azt mondanám, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még olyan képek, amelyek bachviktóriásak, és amelyben azon túl, hogy absztrakciót látunk, még jobban a Viktória keze nyoma jelentkezik. Én megadom erre a képre a két disznót, egyrészt azért, mert tudom, hogy a Viktória nagyon jó képeket csinált, másrészt azért nem három disznó, mert tudom, hogy a Viktória önmagát még jobban bele tudja a képekbe építeni. (szőke)
értékelés:

Osztálykiránduláson voltunk. Gyönyörű a Jeli arborétum, mindenkinek ajánlom, bár a rododendron már elvirágzott, ha jól sejtem. Mi is épp elcsíptük.

Itt azt hiszem, hogy komoly párbeszédek zajlottak a hozzászólásoknál én mégsem avval szeretnék foglalkozni, hanem azzal a fajta fény, fekete, szürke és világosok ritmusjátékával, aminél nagyon érdekes, hogyha egy picit mondjuk ennél a képnél megpróbálunk hunyorítani, akkor abban a pillanatban az a fajta életlenség amit kereshetnénk és azt mondhatnánk, hogy - ez egy mondjuk úgy, hogy valamilyen analóg és valamilyen régi és rontott kép – érvényét veszíti. Ha megnézzük egy picit hunyorítva és úgymond a verbális megközelítést is félrerakjuk, nagyon izgalmas ritmusai vannak a baloldali sötét, talán függöny, belógó függönynek a mögötte falon jelentkező világos reflexnek, az alatta lévő világosszürkéknek, a szereplő jobb vállán lévő világosoknak, a homlok és az orron megjelenő erős világosoknak és a nagyon drámai sötéteknek, amelyből csak sejthetjük a fiatal női arc üzenetét. Egyszerre visszahúzódó és egyszerre erőteljes és drámai a fényhatások miatt a feketék és a fehérek és a szürkék ritmusjátéka miatt ez a kép. Én nagyon szeretem ezt a képet, még hogyha mondjuk ebből a képből nehezen lehetne azonosítani, ha keresnénk az önportré alapján a szereplőt. De a kép az működik kérem és a kép az egy erős érzelmi üzenet, úgyhogy a három disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Andor figyelj csak! És Andor figyel.

Egy barna tónusban tartott, felső gépállásból készített házi kedvenc-képet látunk. Attól, hogy nem vakut használ az alkotó, ettől a talán ablakon beérkező fénnyel a szobában egy szőnyeg háttérrel van az egésznek egy emlékkép-jellege. Olyasmi, mint régen a nyakláncokon lévő kis ékszerek, amelyeknek kinyithattuk az ablakát, fedőlapját, és ha belenéztünk, akkor valakinek a szerette, számára fontos személynek a kis fényképe tekintett ott ránk ebből a titkos kis dobozból. Valami hasonlót lehet érezni itt is, nyilván abból fakadóan is, hogy ez egy rövidüléses kép, és hogy a kutyusnak tulajdonképpen csak részeit, a szemet, a fül egy részét látjuk. Én úgy gondolom, hogy erre a házi feladatra ez egy jól elkészített kis kép, bár hozzátenném, hogy ha Viktória régebbi munkáit is megnézzük, látjuk azt, hogy ő nagyon is tud trükközni, játszani, és ő játékos alkotó. Mivel itt a lábjegyzetből is lehet arra következtetni, hogy nagyon közeli kapcsolat van a háziállattal, jó lett volna, hogyha valamilyen módon a képbe belógva, jelezve ez a fajta humor, ami itt ebben a rövid szövegben érezhető, megjelenik Andor és Viktória kapcsolata. (szőke)
értékelés:

Felvállalom a felelősséget és azt mondom, hogy ugyan egy képsort kaptam, és a képsorban ezek a bíborba hajló, vöröses bíborok nagyon érdekesek, olyan az egész mintha egy régi Eastmancolor film maradékait látnánk… szóval én fölvállalom a nehéz döntést, és én azt mondom, hogy ezt a 12-es lecke tavasz házi feladat-sort én önhatalmúlag egy képként fogom értékelni. Teszem ezt azért, mert abban reménykedem, hogy esetleg Viktória az érvelésemet is elfogadja. Az én érvem pedig a következő: az első kép, amelyen látjuk ezt a fát, és mögötte látjuk a szocializmus büszke maradványait, emberi életterekkel, redőnybeépítésekkel, ugyanolyan ablakokkal, tehát a kettő, az élő növényzet ritmusa és az ember által épített metrikus rendszer kettő kapcsolata nagyon szépen van jelen ezen az első egyes képen legfölül. Úgy gondolom, hogy mindent, amit a második és harmadik kép szeretne elmesélni, megtalálunk ebben az első képben. Még ha nem is pont olyan színűek, még ha nem is úgy látom a leveleket, még ha nem is látom ilyen közelben a virágokat. Ezért én azt mondanám a három képpel kapcsolatban, hogy a fotósnak kell, hogy bizonyossága legyen a munkáival, történeteivel, ebből következően bátorsága kell, hogy legyen, hogy néha meghozza a döntést, hogy a kevesebb az több. És a több nem biztos, hogy még többet hoz. Az én döntésem szerint, amit nem kötelező elfogadni, az első kép tartalmaz mindent, ami a hármas képsorban megtalálható. Tehát az első kép az egy három disznós kép abban az esetben, hogyha a Viktória is elfogadja, hogy a másik két kép az nem tartozik ehhez a képsorhoz. De ehhez az kell, hogy a további munkáiban is mindig pontosítson. Mindig először gondolja át, hogy mit miért tesz, mielőtt fényképezne. (szőke)
értékelés: