Bepárásodott a lencse.

Azt nem tudom, hogy a lencse volt párás vagy sem, de ilyenkor mondanám azt, hogy teljesen mindegy, hogy milyen eszközzel dolgozik a fotós, a festő, a képzőművész, úgy hírlik a leírásokból, hogy pl. Picasso a kávéházban a kávéval is festett, ha az volt a keze ügyében, szerintem teljesen mindegy, az a lényeg, hogy mi az eredmény. És itt az, hogy ha a bepárásodott lencse miatt jött létre ez a gyönyörű fátyolos hangulat, akkor az kell mondjam, hogy mindegy, mert a kép önmagában ezt az álomszerű asszociációs rendet a csend kategóriában tökéletesen működteti, tehát azt kell, hogy mondjam Viktória, hogy nyugodtan használj bármit, ha legközelebb bugyival fotózol vagy függönnyel, és ugyanilyen jó lesz a kép akkor ne idegeskedj, mert az a lényeg, hogy a kép összeálljon és ez a kép működik, három disznó. (szőke)
értékelés:

Szirmok a betonon.

Ha jól látom egy nagyon közeli, majdnem makróképet küldött az alkotó, és emiatt a kép közepe az, ami éles és a szélei picit lágyabbak. Ami érdekes, és érdemes róla beszélni, az a kékes, szűrt környezet és azok a bársonyos vörösek és okkersárgák, amik a kis szirmokon jelentkeznek, és az egésznek ettől a kevert és visszafogott színvilágától van egy hetvenes évek, David Hamiltoni stílusa, picit a szecesszió felé elmozdulva a formák miatt, és egy melankolikus stílusa is az egésznek, és mint ilyen stílusgyakorlat én úgy gondolom, hogy a kép jó. Talán valamilyen emberi tárgy vagy motívum, esetleg egy gyűrű vagy ilyesmi talán még megjelenhetett volna, de úgy gondolom, hogy a csendélet kategóriájára ez nem egy rossz megoldás. (szőke)
értékelés:

Benő a szomszéd cica, de egészen a magaménak érzem, ő pedig az ágyamat érzi a magáénak. Sajnos a kép telefonnal készült, így a minősége nem a legjobb.

Amíg a Viktória előző házifeladatában erre a kategóriára sok mindent elmondtunk, addig lehet, hogy pont azért, mert itt a kismacska, és a körülötte lévő felületek, a textíliák színvilága, ezek a vörösek, amelyek reflexelnek a macska szőrfelületére, és amiből a háttérben is kapunk egy hasonló ritmust valamilyen ajtó felületén; ezek a vörösek nagyon jót tesznek ennek a képnek. Ami kérdésessé teszi ezt a helyzetet, ami miatt azt mondom, hogy csak félig történt meg a transzponálás, az az, hogy ez a korlát vagy rács, vagy mi ezek a kék színű csíkok nagyon másfelé mozdítják el a képet. Tehát ha a géppel el tudok mozdulni valamilyen módon, hogy ez a rácsozat mögötti tér a lakkozott szekrény a könyvekkel ne vigye el másfelé, a privát tér felé a kép üzenetét, tehát ha tudna egy ilyen beállítást találni az alkotó, akkor ez a kép teljességgel azt az élményt, amit a házi kedvenc jelent a Viktóriának, és egy érzelmi megközelítésben, azt tökéletesen hozná ez a kép. Én azt mondom, hogy erre a képre megvan a két disznó. (szőke)
értékelés:

Ő lenne Andor, a basset hound.

Andor nagyon jó modell, és azt gondolom, hogy ez egy jó beállítás, amit a házi kedvencünkről készíthetünk. Talán csak annyi, hogy ha szeretnénk másnak is megszerettetni ezeket a kis állatokat, amelyek az életünk részei, annyira azért kellett volna egy picit ügyelni, hogy biztos hagyta volna Andor, hogy a jobb szeménél azt a csipát ki kellett volna onnan törölni, megért volna annyit ez a kép, de két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Könyv, piros mamusz. Kell ennél több?

Viktória privát terében, privát történetében mutatkozik be valószínűleg nekünk, valahol a padlástérből érkezve a lányszoba felől, ahol picit szégyenlősen a korlátok védelmében, de büszkén maga elé tartva a tankönyveit mégis azt mondja, figyeljetek, itt vagyok, lenézek ide rátok, én vagyok az, aki érkeztem hozzátok, és én ezt egy jó döntésnek és egy jó üzenetnek tartom ezt a képet. Ugyanakkor én azt mondanám, hogy nagyon jó lett volna egy picit több levegőt hagyni a homlok fölött, hiszen szép a homlok íve, szép a haj, ahogy az emberi fejtetőt keretezi, jó lett volna ott egy pici levegőt hagyni. Nyilvánvalóan hogyha az alkotó önportréként saját magáról készítette ezt a képet, nagyon nehéz volt kitalálni azt, hogy ebben a picit hátrahajló, de büszke tartásban benne marad-e még a kép legtetejében. Ettől függetlenül én ezt elfogadhatónak tartom ezt a képet. A kettő disznó megvan az egész alakos portréra. (szőke)
értékelés:

Én lennék. Az önportré témakörben nem nagyon vagyok otthon, így sikerült, de föl lehet ismerni róla. :)

Egy majdnem négyzet alakú, picit álló formátumú képet látunk, ahol profilos megoldásban egy virágmintás háttér előtt látható a női arc. Nagyon-nagyon szép fényekkel, szép színekkel, nagyon életszerű, jó választás háttérnek ez a gobelin-szerű motívumrendszer, ami kellőképpen kiemeli, feldíszíti az arcon lévő fényeket, a szemöldök íveit, a szempilla sötétjét, az ajkak vonalát és nagyon szép, ahogy a kis áll ív a nyakkal találkozik, és ahogy a kis póló szürkéi jelentkeznek. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy sejthetően az a kis lófarok, vagy az a kis hajfelület, a nyak nagyon szép ívei a lánccal, ahonnan erőteljes fény érkezhet a baloldali részről, jót tett volna ennek a képnek nagyon szép lenne látni a csuklyás izom, a váll, a nyak fény íveit és ahogy ehhez kapcsolódik az emberi koponya mögött a haj ívének folytatása a lófarokkal. Tehát lehetséges, hogy egy jó döntés lett volna, hogyha ebből a képből egy fekvő formátumú alkotás születik, de nagyon szép, nagyon lírai, nagyon megejtő az egész képnek a hangulata. Van valami, nyilván a háttérdíszítés miatt is, van valami 20-as évekbeli, van valami nagyon regényszerű történetiség az egészben, úgyhogy reménykedve várjuk a további alkotásokat, és nagyon örülünk, hogy Viktória egy ilyen szép képpel jelentkezett. (szőke)
értékelés: