Olyan most így a kép, ahol valami fal előtt lehetnek ezek a gallyak, valami rasztert látok a háttérben, minthogyha egy zongorajáték, vagy egy kis gyermekdal lenne különböző szólamokra földolgozva, mintha egy kotta vázat látna az ember, ezen helyezkednek el a varjak. Róluk azt kell tudni, hogy elvileg ha egy varjú minden gond nélkül él a saját közegében, akkor száznyolcvan évig is elél, és még egy apróság, amit a Gyufa majd nyilván kiegészít, hogy az énekesmadarak rendjébe tartoznak ők. Nagyon jó az, ahogy a két varjú különböző ágon, de egymásba rendezve helyezkedik el, tudom, hogy ilyenfajta állatmegfigyeléseknél nagyon nehéz azt mondani, hogy de jó lett volna, ha a bal oldali varjú át van rakva egy másik gallyra. Ez élő varjaknál elég nehezen kivitelezhető. De a gallyak formája, ritmikája, és ezek a sötét folthatások nagyon jól, nagyon játékosan hozzák a szecesszió formanyelvét. Ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:
Két viharos és véres év című Törökösenemhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.