Mert én filmre is szoktam fotózni. :)

Az elmúlt idő híradásaiban érdekes eseményekről kaptunk tudósításokat. Városokat elleptek a baglyok, varjak, meg mindenféle más madarak, és egészen Hitchcock-i filmes helyzetek adódtak. Ennek a magyarázatára ornitológus kellene, hogy vajon ilyenkor mi történik, és miért kerülnek egyszer csak egy kisvárosba baglyok. Ezt csak így zárójelesen jegyzem itt az elemzés előtt meg, hogy ennek van egy normális működése, ezek az állatkák csoportba verődve szoktak vonulni. Nem vagyok madarász, de ennek biztos van aerodinamikai oka is, hogy miért ez az ék alak az, amit fölvesznek. Biztos így segítik egymást a repülésben meg a tájékozódásban is, és ez viszonylag jól látszik ezen a képen. Egyetlen egy problémám van: minden mozog, és talán egy kicsit, ha nem is azt mondom, hogy befagyasztani kellett volna ezt, mert az sem igaz, de azért az jó lett volna, ha valamelyik madárka ennél picit élesebb. Ha egy egységnyivel rövidebbet exponálunk, akkor lehet, hogy még a mozgás érzékelhető, de többet kapunk a figurákból. De jól érthető az, hogy ez mi akar lenni, és az Utazás, megérkezéshez is egy fontos jegyzet, mert várjuk a madarakat. Még városi környezetben is, itt nálunk a kertben is van madáretetés, és ilyenkor télen lehet azt észrevenni, hogy mennyire elcsendesül a környék, csak a hajnali kakasokat lehet, mint madár, beazonosítani, de az a csivitelés, ami tavasztól őszig jelen van, ilyenkor hiányzik az embernek. Teljesen más érzés úgy kinyitni az ablakot és szellőztetni, hogy közben madárcsivitelés hallatszik. Tehát én jó gondolatnak tartom. Azért ennél a leckénél is azt mondom, hogy én a Vikinek az élményeire lennék kíváncsi, szerintem van a tarsolyban nem egy ilyen élmény, mert a rádióműsorokból tudjuk azt, hogy Bach Viki ő maga is sokat utazik, meg a családban is az utazás egy jelentős szempont. Ha erről tudna képileg mesélni, az még szuperebb lenne. De ezt is egy három csillagos megoldásnak tartom, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, és annak nagyon örülök, hogy Viki elkezdett újból a leckékkel foglalkozni. A kompozíció nem teljesen százas. Itt nagyon sok minden utal arra, ha ezeket a formákat foltokként vagy vonalakként értelmezzük, hogy tálcán kínálta magát a helyzet arra, hogy ez egy aranymetszéses kompozíció legyen. A kar, a fej, a párnák, az ágy vonala minden arra mutat, hogy tulajdonképpen azt a csomópontot kellett volna valahogy aranymetszésbe betenni, amit a fej és a kar képez. Most nagyon föl van csúszva a kép tetejéhez, és nagyjából azon kívül jobb és bal irányban a középtájra van ez hangolva. Az ágy alatti felhalmozott párnák, meg az ágy lába annyira nem fontos ehhez. Valami hasonlatosságot meg kellene próbálni megismételni ebben, és a kompozícióra is kicsit figyelni, mert most azáltal, hogy ennyire a kép tetejére van zárva a kompozíció, ebben most azok a formák, amik az ágy takarójával mutathatóak lennének, most nem tudnak érvényesülni. Az az üzenet, hogy én magam a kettes leckében a portrémat úgy készítem el, hogy tulajdonképpen a rólam szóló fejezetben a legfontosabb ebben az esetben azt ítélem, hogy én szeretek durmolni az ágyban, akkor tessék ezt kívánatossá tenni. Hadd érezze a néző azt, hogy irigyellek, és én is mennék a kis ágyikómba egy kicsit vissza pihenni. Ezt tartanám fontosnak, és ehhez az ágyból egy kicsit több kellene. Viki, lehet olyat, hogy ez most egy csillag, és ismétlés egyben? (hegyi)
értékelés:

Kockás, nagyon nagy öröm azt látni, hogy nekifogtál újból a leckéknek, az első lecke újbóli újragondolásának, és annak is örülök, hogy egy olyan helyzetet hoztál, ami új a te képi gondolkodásodban. Jó a kompozíciója, jó a rendje ennek az egésznek, jó a tere, nagyon szeretem. Túl sokat azért nem mondok róla, mert arra vagyok most kíváncsi, hogy ez valaminek a kezdete, amiben egy újrafogalmazást látunk, vagy most ezt így megtaláltad magadnak, és még nem tudjuk, hogy mire megyünk majd vele. Várom a folytatást, bizakodással teli vagyok. Aurelianonak köszönöm az irodalmi elemzést, nagyon jó. (hegyi)
értékelés:

Ezek azok az élmények, amelyek mindannyiunkat, akár egy-egy utazás során is, egy tizedmásodperces pillanatra is megragadnak, és foglalkoztatnak. Vannak olyan épületek, amik úgy válnak a természet részévé, hogy bár ember által épített tárgyak, de mégis a természet olyan szinten fogadja be és el őket, ami egészen példátlan mesei érzéseket, történeteket hív elő. Ennél a képnél is ez az erény. Talán a kép tetejéből én lehagytam volna. Jó ez a ritmus így is, de egy pár milliméternyit le lehetett volna talán hagyni. De mindenféleképpen izgalmas és szép kép, pontosan azért, mert ez a ház valószínűleg itt állt tavasszal is, nyáron és talán télen is. Érdekes lehet az, hogy különböző évszakokban visszatérni és megfigyelni ezt a kapcsolódást, mert itt ennek a meséje az épület és a környezet viszonyáról szól. De talán legizgalmasabb párhuzam ebben az őszi élményben sűrűsödik, mert a ház lepusztultsága és kora rímel arra a fajta érzésre, ami a lombjait lassan lehullató fáknál érezhető. Én ennek külön örülök, hogy jó időpontban készült a kép. Lehetne azon vitatkozni, hogy vajon kellenek-e erre a képre a színek. Biztos érdekes lehet az is, hogy a színek megjelenjenek. Bár én azt gondolom, hogy az akkor már ezt a nagyon is jól dekódolható konstrukciót, és kompozíciót megbonthatja. Pontosan a ház lepusztultsága az, ami esetleg túlságosan nagy hangsúlyt visz a házra színesben, míg fekete-fehérben finomabbak ezek a tónusjátékok, amik a vakolatnál vagy a tetőn érzékelhetőek. (hegyi)
értékelés:

Egészen egzotikusak ezek a színek, ezek a színdarabok. Bevallom, nem tudom ez miből származik, hogy ezek valamilyen ételfesték darabkák, vagy vakolatról lett lekaparva, vagy összetört valami teamécses, vagy fene tudja, de nem is fontos. Ami nekem ebben érdekes, hogy próbált keresni ehhez megfelelő betűt, nem is rossz. A felirat nem teljesen van egyben azzal a helyzettel, amit ezek a színes darabkák mutatnak. Egyrészt nem minden betű olvasható, ennek is fontosnak kell lennie egy reklámnál, másrészt pedig az elhelyezése a betűknek nem tökéletes. Én, ha már egy ilyen kompozíciót választok, akkor ennek méginkább ellene dolgozom a betűkkel, tehát elkezdem mégjobban elhúzni ezt a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Csakhogy GG is meg legyen elégedve. :)

Egészen biztos vagyok benne, hogy az előző kép az elemzése előtt készült ismétlése ennek a beállításnak, mert az elemzésben elmondott problémákból itt is találunk még. Ha összehasonlítom a két képet a kettő között van valahol az igazság. A lényegi különbség az, hogy a modell belenéz-e a kamerába vagy nem. Itt sikerült ez a kamerába nézés, ugyanakkor a nekünk bal oldali arcfélnél nem túl szerencsések az árnyékok, nagyon sötétbe került az arca. Így nagyon nagy különbség van a két arcfél között világításban. Ezen úgy lehetett volna segíteni, ha egy picit visszább mozdítok a fejen, és onnan néz ide a modell. Csak egy nagyon keveset kellett volna fordítani a fején, és akkor ezek az árnyék-problémák rendeződnek. A két feltartott kézzel még mindig ugyanaz a probléma: az árnyékok vágása a karon, és a hónaljnál nagyon érdekesen van ott egy vágás. A sállal ezeket ki lehetett volna javítani. Ha lehet, akkor ezt a leckét kellene ismételni, Viktória nézze meg az előző képnek az elemzését is, és a kettőből már valamit csak össze lehet rakni. Érdemes lenne ezzel foglalkozni, ne hagyjuk félbe a feladatokat. Ismétlés. (hegyi)

Én úgy hiszem, hogy Lilla egy jó alany, és szerintem ő türelmes is veled. Én most mondok egy-két olyan dolgot, amit legfőképp azért mondok, mert ez a te dolgod egy portré esetén, hogy ezekre odafigyelj, nem a modellé, mert ő saját magát nem látja kívülről. Te vagy az, aki a kontroll vagy, a tükör, neked kell instruálni. Egy portrénál sok esetben instruállnunk kell a modellt. Ritka az a helyzet, amikor abban a helyzetben, abban a beállításban, amiben éppen van, anélkül, hogy egy szót szólnánk, elkattintható a kép. Felsorolom, hogy mivel van problémám. Lillának most a kép bal oldalán a karja kifut a kép szélére. A hónalja ebben a formában nagyon furcsán szerepel. A kéztartás jó, és szükséges is lehet, meg őt magát is dinamizálja, nem rossz ötlet, ha kizökkentünk valakit a megszokott tevékenységéből, mert a pózokból is kimozgatjuk, azokból a bevett rutinokból, amivel nem sokat lehet mit kezdeni a fotográfiában. De ilyenre oda kell figyelni. A kar ebben a vágásban furcsa, és esztétikailag probléma van most, ahogyan a hónaljánál a fény megjelenik. Látok itt Lilla nyakában sálat, oda lehet azt húzni, lehet takarásokat csinálni, akár a hajárt le lehetett volna engedni, mert viszonylag hosszabb haja van, és akár a haja is takarhat. A képnek a jobb oldalán jól látszik a könyök és a kéz is, a tartás jót tenne, de itt a fénnyel van probléma, hogy olyan furcsán kerül árnyékba a könyökénél. Ahogy látom, itt valamilyen napfényes, szembefényes történetről van szó, kicsit kijjebb mozdítjuk őt a faltól, nem muszáj nekitámaszkodnia ennek a falfelületnek, akkor fénybe kerül a könyöke is. Másik megoldás, hogy árnyékolunk, valamivel takarást hozunk létre, amivel a nagy szembefényt a karjáról letakarjuk. Ez a másik kezénél is igaz, ez is egy érvényes dolog lenne, hogy csak a feje kapjon ebből a mennyiségű fényből. A harmadik dolog az, hogy a képnek a tetejénél most a hajba is bele van vágva, nagyon szűkre van vágva. Dolgozz Lillával, ha nem baj, akkor ezt visszaadnám ismétlésre, mert érdemes ezzel többet foglalkoznod. Nem baj az, ha nem minden rögtön az elsőre lesz tíz pontos. (hegyi)