Szeretném mondani ide idézetként Tóth György fotográfust, aki, ha jól tudom, az ő fotós munkásságának elég nagy részét a többszörös expozícióval töltötte, és ebben hozott magának egy szabályt: ha jól emlékszem hetet exponál, és megtervezi azokat a mozgásfázisokat, amiket látni akar. Itt ez nagyon jól tetten érhető, hogy Viki tervezett és komponált, kitalálta azt, hogy mit szeretne látni. Nagyon szuggesztív az a tekintet, ami itt megvalósul, mint fő motívum. Nagyon érdekes az, hogy a fül hogy kerül erre a képre, hogy a hajnak a különböző mozdulatai hol szerepelnek, ezt én egy nagyon jó iránynak tartom. Jó lenne, ha ezzel elkezdene még foglalkozni Viki azért, hogy a kompozícióval ismerkedjen ennek a technikának a segítségével. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, jó az irány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutatna egy szépen laborált, szépen világított fekete-fehér képként is. Lehet, hogy úgy is megállná a helyét, de el tudom fogadni színesnek is. (hegyi)
értékelés:    

Sokat erről a képről nem fogok mesélni. Viki, ezt a képet nem tartom jó iránynak. Nem nagyon törődtél a kompozícióval, azzal se, hogy hogyan van itt elhelyezve ez a figura, találtál egy színtorzítást, ami ezt a vöröses árnyalatot létrehozza, és ezzel megelégedtél. A párhuzam a kutya testén lévő foltok és a szőnyeg között jó, amit megfigyeltél helyes lenne, de ez a póz abszolút előnytelen. Miért kell nekem a kutya nemi szervét nézegetnem? Miért ez a fontos? Miért nem a feje a fontos? Nem esztétikus ez a megközelítés, talált kép. A világítással sem teljesen értek egyet. Te próbáltad itt összerántani azzal, hogy maszkolva van a környezet, nem rossz, lehet ezzel dolgozni, de ő most nem egy esztétikus formát ad itt, ez egy darab hús, nem szép. Próbálj ehhez a kutyához úgy közeledni, hogy szerethető legyen a modell, nem csak nyálas-érzelgős irány létezhet persze. Ismétlés. (hegyi)

Szeretnék zenét is ajánlani hozzá.

Viki feladta nekem a leckét, mert egy olyan képet küldött, ami a roncsolásaival, a furcsa kompozíciós játékával együtt is olyan erős üzenet, hogy nehéz rá rosszat mondani. Azt nem tudom, hogy ami ott létrejött, ami a kislány feje fölött van, az valami nyersanyag roncsolás, vagy pedig ezek a nyáridőben mindenütt meglévő, valahonnan hirtelen előkerülő kis nünükék a levegőben, amik páraként követik az embert, és elég bosszantóan tudnak lenni. Akárhogy is van, én ez utóbbinak fogom ezt föl, ne buktassuk le, ha nem ez a megoldás. Pont ettől izgalmas a kép, hogy olyat hoz vissza az emlékezetből, ami nagyon mély rétegekbe elásva mindenkinél ott van, aki nyaralt vidéken, vagy saját családi körében volt kertes ház, vagy volt lehetősége kimenni a határba, szóval szerintem sokan átéltük ezt az élményt. Ami nagyon fontos dolog, hogy nagyvonalúan kezeli a teret Viki, és ettől a nagyvonalúságtól és a színtől van meg az a plusz, ami az egészet tényleg beleviszi abba az emlékezés kategóriába, ami a Gyerekkor leckénél fontos. Olyan az egész, mint egy vers, el lehet rá mondani bármilyen gyerekkort idéző verset, nagyon köszönöm. (hegyi)