Egy megrendezett képet látunk, ami erős szociografikus üzenetet is hordoz. Az én fiatal koromban az ilyen hangulatok házibuli utáni helyzetekből voltak ismerősek, amikor egy-egy delikvens egy hosszabb vizit után úgymond ott marad a fürdőszobában és hajnalban találtunk rá egy alvási periódusban, a kádban. Aztán a közösség jó érzésétől függött, az, hogy kapott-e takarót vagy sem, de a hatás nagyjából ez volt. Igaz, hogy ott nagyobb rendetlenség volt, mint itt, de nyilván ez a mozgáskoordinációs problémáknak volt köszönhető. Nem tudok ettől az iránytól elvonatkoztatni, de nem feltétlenül ez a megoldása a képnek. Nagyon személyes a két kikandikáló láb, de miért másért aludna az ember a fürdőkádban, ha nem valami extrém szituáció okán. Talán a manifesztumokból, ezekből a szépítőszerekből kevesebb is elég lenne. Most nekem ezek nagyon körbeveszik ezt az egészet, talán kevesebbel erősebb hatást tudni kelteni. Bár egy csajos fürdőszobában sok minden kell, de akkor is, itt a formai játékok is kérdésesek. Tetszik, hogy enyhén skurcban van ábrázolva ez az egész, hogy ferdére van véve a beállítás. Tényleg olyan, mintha anya benézett volna a fürdőszobába, és konstatálta volna, hogy „Jézus Mária, a gyere itt alszik a kádban!” Jó az ötlet, tetszik a humora. (hegyi)
értékelés:    

Örülök neki, hogy Viki újrakezdi a leckéket. Határozott az újrakezdés, határozottak a gesztusok, jó ez az egész, ahogy létrejön. Ahogy én látom, egy vetített képet kapunk, ami előtt ő a falon egy gesztust gyakorol felénk. Behozza nekem a gyerekkor érzését is. Nem tudom, hányan vagyunk, akiknek volt tekerős diavetítője, én úgy nőttem fel, hogy volt, és vetítették a meséket. Ezeknél figyeltem meg én először azt, hogy ha a kezemet a fény útjába teszem, akkor lehet bábozni a falon, és erre, mint utalás, ez egy nagyon jó kép. Jól sikerültek ezek a pantomimes mozdulatok is, mert megadják a szabadság érzetét, megadják a madarat. Átgondolt üzenet, volt értelme erre várni. (hegyi)
értékelés:    

Viki ezt a Szorgalmiba küldte, én voltam az, aki ezt beemelte a leckemegoldások közé azért, mert azt gondolom, hogy egy természetfotóhoz nem sokkal kell több vagy kevesebb, én erre a leckére ezt a képet egy jó megoldásnak tartom azért, mert egy finom gesztus, mert nincs túlmagyarázva, mert nem akar többet mutatni annál ami, egy jelenséggel szembesít minket, amit mi itt Magyarországon nem tudunk megszemlélni. Az egésznek a szürrealitása és természetfölöttisége jön létre azáltal, hogy ezek a rajzok, amik most itt létrejönnek a sarki fénnyel, elindíthatják a fantáziánkat, és beleképzelhetünk ebbe elefántfület, vagy két vitatkozó fejet profilból. Mindenképpen, nagyon izgalmas az, ahogy ez itt most megjelenik. Azért emeltem ezt a képet ide be, mert szerettem volna erről mesélni. Fölmerült ez kérdésként, hogy milyen aspektusból emelek én át Szorgalmiból leckékbe képeket, engedjétek meg nekem ezt a jövőben is, hogy ha olyan képet találok, amiről szeretnék mesélni, vagy értékelni, amit többre tartok annál, mintsem a Szorgalmi tengerében elússzon, azt a jövőben is be fogom emelni. (hegyi)
értékelés:

Ez nekem értelmezhetetlen kép, semmiféle alkotói tudatosságot nem fedezek fel benne, véletlenül is elkattanhatott a gép, akkor se lenne kevéssé kusza. A vágások, a gesztus, a pillanat, a női modell mimikája, a másik szereplő takarása, mindez sötétben, szóval azt gondolom Viki, hogy aki azt a fényt észreveszi, ami a bazilikában volt, azzal a pillanattal és képes koncentráltan meg is csinálni a képet, annál ez a kép a művészkedés kategóriája. Ne add alább, mert bár divatos póz ma a talált kép, de a gyakorlatban a találtnak kinéző képek esetében ha nincs mögöttes tudatosság és szakmai megoldás, akkor azok még turistaképnek se jók. Hiába divat. (hegyi)

Jó ez a portré, szépek a fények, kifejező a helyzet is, de valamiért fölfelé hord a kezed. Itt is a helyzet hasonló, mint a tájképed esetén, hogy fenn nem nagyon indokolt a tér, miközben mellben meg erősen vágtál. Azért érdekes ez, mert hiába van közel a modell, hiába ugrik ki a háttérből, mégis elnézünk mellette, felette, keressük az okát fejben annak, miért így van ez komponálva, vagyis nyugtalan lett a kép. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a két kép, mégpedig azért, mert zavarbaejtő lehet azoknak, akik arra várnak egy makrofotónál, hogy az éles legyen és tudományos szinten ábrázolja a parányokat. Holott a makrovilág nem csak külsőségeiben és a porszemek, hajszálak kiborítóan természetellenes élességében létezik, hanem belül, fejben, álomban vagy félálomban, amikor nem az objektív tökéletes mindentlátó okuláréjával nyomakodunk be ebbe a világba, hanem amikor a mi rövidlátó szemünkkel keressük a csodát a pirinyó kis virágszirmokban, macskabajuszban, kutyatalpnyomban a sárban. Szóval valamit sikerült akaratlanul is megfognia Vikinek, ami hasonlatos ahhoz, ahogy a fotó az időt is csak pótlólagosan képes ábrázolni, miközben mérni kínosan precízen méri azt. A makrót is kínosan precízen képes a fotó ábrázolni, holott a lényeg, a lélek valószínű nem ott keresendő. (hegyi)
értékelés: