Maradjunk abban, hogy ez az én hibám, oké? Én vagyok az, aki ezekkel a nagyon széles, nagyon vékony képekkel nem tud mit kezdeni, nézd el ezt nekem, hogy én sok mindenre megpróbálok alkalmas lenni, de ebben a formában ez nem az én világom, ráadásul ez a roncsolt tónusrend, atomvillanás balról, lakótelep, hát, ez nekem olyan közhely szótár, de értem, csak jó lenne egy kicsit ebből már talán kimászni, mert ez nekem művészkedés. Bocsánat, de azért tartotok itt engem azt hiszem, hogy őszinte legyek. (hegyi)

Nagyon aranyos az a lábacska ott, nagyon tetszik ez az álmodozó nagyujj, sokat mesél. Amivel kevésbé értek egyet, az a táska. Elhiszem, hogy egyébként ez ott lett hagyva, és ha te hazamész, már fáradtan a buliból, akkor ezt csak úgy oda ledobod, de képileg engem az ott zavar. Azért, mert az egész környezet zaklatott, de kellemes rajta bolyongani, ugyanakkor ezt a ronda táskát meg a franc nézegesse. Nem nagyon értem, hogy az miért van ott. Ráadásul tömegben is, ettől borul az egész. Nem engedi az embert végigforogni a képen. Ez tudom így hozzátenni. Első leckének ez tulajdonképpen rendben van, de mivel már megoldottad az első leckét, ezért azt már hadd ne kelljen itt szívjóságból mondanom, hogy ez egy leckemegoldás 3 csillaggal. Ez egy 2 csillagos kép, mert azért jó lenne, ha a tömegelhelyezésekkel és formákkal tudatosan dolgoznál. (hegyi)
értékelés:

A leckemegoldás szempontjából ez egy tökéletes téma, és egy jó elgondolás. Az nem teljesen győzött meg, hogy ez most honnan hová van fényképezve, valahogy az egész most borul. Olyan ez a kép, mintha maga a kamera állványa borult volna meg egy kicsit, és ettől csúszott volna ferdére ez az egész, mintha nem szorítottad volna meg eléggé az állványon a gépet, és úgy kilöttyedt volna valamelyik irányba. Azért nem vagyok meggyőzve most ennek a formaiságáról, mert nincs semmi, ami ebből a kimozdított függőlegesből visszahúzná. Nem a kimozdítással van baj, hanem az ehhez képesti tömegelhelyezéssel. Ezt egy nagy fekete flekk, vagy egy nagy, viszonylag kevésbé zaklatott tömeg vissza tudja húzni. Most ez nem történik meg. Mivel a témafelvetés jó, így az 1 csillag mindenféleképpen jár. (hegyi)
értékelés:

Ami ebben számomra izgalmas, és szerintem Viki figyelmét is ez keltette fel, az a redőnyön átszűrődő fény, és ennek a játéka a függönyön és a falon, és ez egy nagyon izgalmas ügy. Amin érdemes lesz majd elgondolkodni, az az, hogy amikor meglátok egy ilyet – nyilvánvaló, hogy az idő az korlátos, hiszen nem fog örökké fennállni ez a helyzet, hogy pont oda, pont úgy süt a fény -, érdemes azt megnézni gyorsan, hogy mi van például ezen a polcon, és hogy az mennyire szolgálja azt, hogy a ritmus működjön. Itt most két dologra hívnám fel a figyelmet, van a szótárak mellett mind a két irányban egy félig dőlt könyv, és ez zavar engem mind a két oldalon. Miközben az egyik oldalon ezt le lehetne vágni, mert nem jelentene problémát ez az egy-másfél ujjnyi vágás a bal oldalon, sőt, még tömegelhelyezésben is segítene a képen, ha ennyivel kisebb lenne, akár a felcelluxozott képek határvonalánál meghozható lenne ez a vágás, a másik oldalán lévő három eldőlt könyv is zavar annyiban, hogy pont ebbe a fényjátékba kavarod bele. Ezeket érdemes lett volna exponálás előtt levenni. Nagy baj nincs, mert ez egy jó megfigyelés, és ha olyan környezetben készült, ahova vissza tudsz menni, vagy ahol laksz, akkor, ha tudod az, hogy ez reggel 9:16–kor készült, vagy délután 2–kor, márpedig ezt az exponálási adatokból vissza lehet nézni, akkor nagyjából ugyanabban az időben, hasonló időjárási viszonyok között ez megismételhető. Azt mondom, hogy nekem ez egy tökéletes leckemegoldás, és megvan rá a 3 csillag, de a kompozíciós problémák miatt ha lehet ilyet kérni, főképp azért, mert a gyakorlás a ti érdekeiteket is szolgálja, kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Két képet kapunk, és megint felmerül bennem a kérdés, hogy miért kettőt. Ad-e ez valamilyen továbblépést, felelnek-e egymásra ezek a képek úgy, hogy ez a kommunikáció a két kép között folyamatos, és dinamikus maradjon? Én úgy érzem, hogy nem. Másról beszél a két kép, de ahhoz túl nagy a változás, hogy csak egy pici elmozdulással folyamatossá tegyük ezt a billegést, viszont ahhoz meg kevés, hogy egy történetnek a kezdő és a végpontját kapjuk. Ha ezeket nem tudjuk megoldani, akkor nem tudom, hogy miért van két kép, és inkább azt érzem akkor ebből, hogy valamiféle bizonytalanság van, hogy melyik kép az, amelyik erősebb. Ha engem kérdezel, akkor az első, mégpedig azért, mert az tónusban rendben van. A második képnek a jobb oldala nagyon kivisz ebből az egészből, nem tudok úgy fókuszálni, ráadásul ez a tincs, ami magába visszafordulva egy körformát hoz létre nekem kevésbé izgalmas, mint azok a vonalak, amik úgymond kifutnak a felső képből, az nekem izgalmasabb. Úgyhogy, ha választani lehet, akkor az első képre teszem le a voksom. Megint azt mondom, hogy jó irány, jó ötlet. Tessék bátornak lenni, működik ez önmagában is. Megadom a 3 csillagot az első képre. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a dolog, olyan, mintha mappákat kapnék, amiben aztán lesznek majd még almappák, és aztán azokon elindulva megkapnám a sztorit. Ez olyan, mintha egy portfólióból megkaptam volna a fedőlapokat, hogy Norvégia felülről, meg Norvégia nagyanyám korában, meg Norvégia a technikai fejlődés után, meg Norvégia a 80-as években, és mondjuk a Norvég művészet. Szóval, mindenből kapunk egy csipetet, de valahogy ezeknek a kohéziója nekem nem áll most össze. A legfelső képből ebben a stílusban el tudnék képzelni mondjuk ötöt, a másodikból is szintén ugyanígy van, a harmadik kép nem annyira erős, a galambos képből tudnék elképzelni sztorikat, hogy norvég lomtalanításon jártam. Számomra a legizgalmasabb kép az utolsó, bár tudom, hogy ez valamilyen installációnak a lefényképezése, ettől függetlenül ez működik nekem, bár egy kicsit azért hasonlatos ahhoz, mint amikor megtervez valaki egy színpadképet, és aztán azt mi csak rögzítjük, de én most azt gondolom, hogy ez megáll a lábán. Arra kérném majd Vikit, hogy próbáljunk beszélni erről, mert a fejedben megvan ez a kohézió, és ez az összeköttetés, de hát, ez a nézőnek is egyértelműnek kell, hogy legyen, és ezt most nem érzem, olyan, mintha belecsíptünk volna mindenbe. Mintha az étlapra nagyon laza mozdulatokkal tettünk volna fel egy ételsort. Mindezzel együtt az ötlet díjazandó, és azt meg abszolút érzem, hogy kompozícióban nagy fejlődés van Vikinél, és ezt nem szeretném figyelmen kívül hagyni, úgyhogy emiatt 2 csillagot mindenféleképpen megérdemel. (hegyi)
értékelés: