A hiba lecke egy becsapós ügy, mert látszólag egy egyszerű dologról van szó, arról, hogy elrontottam valamit, ugyanakkor önmagában nem a rontott képről beszélünk akkor, amikor a hiba leckét feszegetjük, hanem arról, hogy a hiba, mint olyan, hozzáad az alkotáshoz, és alkotótársként mellénk szegődik. Ez elég lírai így, ezért próbálom egyszerűbben is megfogalmazni. Plusz értéket kell létrehozni a hiba által. Olyat, amire egyébként nem gondoltunk volna, olyat, amit egyébként lehet, hogy nem így oldottunk volna meg, és a véletlen úgymond a kezünkre játszott, és ezzel létrejön valami emelkedettebb, vagy érvényesebb üzenet. Általánosságban elmondható az, hogy egy jó hiba, vagy hibaista képnél megfigyelhető az, hogy ha a kiindulási alapot megpróbáljuk visszafejteni, akkor az egy viszonylag jó gesztus, vagy egy jó ötlet. De azért azt is elmondom, hogy általában a kiindulási alap önmagában nem lenne jó kép. Tehát a gondolatisága jó, de valahol kevésbé érdekes, kevésbé egyedi, nem teljesen átgondolt, és akkor jön valami történés, felrúgja a kutya az állványt, vagy elfelejtjük bekapcsolni a vakut - nem sorolom, hogy milyen helyzetek lehetnek -, és akkor ez az egész kap egy falsot, és ezzel, akár a bemozdulás által, akár azzal, hogy a kompozíciónkat felrúgta a jó szerencse, valami történik. Ennél a képnél látom, hogy van egy bemozdulás, tehát valószínűnek tartom, hogy egy úthibába beledöccenhetett az autó, és ettől megcsúszott a kompozíció, de ami létrejött, az nem lett jobb annál, mint ami egyébként elindult volna. És ami meg egyébként elindult volna, az engem annyira nem érdekel. Tehát az, hogy az autó ablakából kifotózunk úgy, hogy egy gyerek alszik, ez attól nem működik, hogy nem döntöttem el, hogy mi az arányrendszer, mi a fontosabb. És itt egyértelmű, hogy a gyerekhez viszonyítva kellett volna elkezdeni ezt megoldani, valahonnan a kalaptartó vonalából. Érdemes ezen gondolkodni, hogy mi a viszonyunk a hibához. Nálunk ez egy lecke lett, részben azért, mert a hibaista csoport kemény magjának nagy része estiskolás volt, részben pedig azért, mert fontosnak tartjuk, hogy ez az egész úgymond beszédtéma legyen a mi társaságunkban. De abban nagyon is fontos, hogy pontosítsunk, hogy két olyan irány van, ami nem tartozik ebbe a rendszerbe, az egyik a tudatosan gányolt kép, tehát, amikor elkezdek roncsolni, és tudatosan hozom létre a hibát, mert az csalás, abban pont a tudatossága miatt nincs varázslat, a másik pedig az, amikor nem jön létre ez a plusz hozzáadott érték. Hát, nem egy könnyű lecke, ezt tegyük hozzá, nem véletlen, hogy ilyen magas számú leckéről beszélünk. Tudom, hogy sok a meló, meg suli is van, de arra kérnélek azért, hogy próbáljuk meg valamennyire összeszedni magunkat a tempót illetően is, és a leckéket illetően is. Alacsonyabb számú leckéknél vannak még hiányok. (hegyi)

Édesanyád büszke lehet rád. Egyrészt egy egészséges, kedves, szerethető embert látunk, aki szép, de nem túlcsinált, hanem egy érett és nyitott személyiség. Nagyon érdekes az, ahogy ábrázolni tudod magadat - egy kicsit most nehéz helyzetben vagyok, de talán a te korodban még mondhatom ezt – idősebbként. Olyan ez, mint egy ilyen 30-40 közti csaj, aki vadítóan itt van velünk. És ez azért érdekes, és azért is merem mondani, mert ez egy olyan húzás, ami a korábbi reggelizős, meg különböző szituációs gyakorlatokat megoldó képeidnél is jelen volt, mert olyan, mintha beleképzelnéd magad egy filmszerepbe, mintha eljátszanál valakit, aki majd leszel, vagy aki lehetsz. Olyan, mintha kipróbálgatnál utakat, hogy milyen lesz akkor, ha majd két gyerekkel leszek anyuka, milyen lesz akkor, ha egyedülálló csaj leszek, mintha ezeket a szituációkat fejben lepróbálnád. Valamiért, nekem mindig ezek az élmények jönnek fel a képeidről, és ez jó, nekem ez tetszik. Az baj, hogy ennyire szűkre vágtad alul, amivel nagyon már nem lehet mit csinálni, mert ami nincs a képen, azt nehéz hozzágondolni, de én ezt egy abszolút 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom mindezzel együtt, úgyhogy lábjegyzetnek odatesszük, hogy a kompozíciót mindannyian tudjuk, hogy egy kicsit elcsesztük. (hegyi)
értékelés:    

Tessék megnézni azt a leckeleírást, hogy mi az, hogy életkép, jó? Ha nem volt elolvasva a leckeleírás, akkor az azért hiba, ha meg el volt, és félreértés van, akkor tessék kérdezni. Az életkép és zsáner az valakit valamilyen helyzetben ábrázol. Valamit az egyéniből próbál általánosítani, vagy következtetéseket levonni, tehát kell, hogy szerepeljen rajta valaki, aki a főszereplő, és akihez képest kialakul a viszonyrendszer. Az nem életkép, hogy van egy házikó a tájban. Megjegyzem, nagyon szépek a színek, ezek a barnás tónusok, egészen extra, de ez azért még kevés nekem a boldogsághoz, még egy tájképnél is. Ennél azért személyesebbre kell venni ezt a figurát, és ez kompozícióval megoldható. Megint ez a marha nagy ég, amit nem értek, hogy ha ennyire tónustalan az ég, akkor vagy erre játsszunk rá, és akkor ténylegesen csak jelzésértékkel legyenek más elemek, vagy pedig próbáljuk ezt meg valahogy máshogy dinamizálni. Most ez nem működik, de még egyszer mondom, ennek köze nincs az életképhez. (hegyi)

Van ebben valami félelmetes. És egyedül az ég ellenpontozza ezt. Még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy ha az ég mindenütt olyan kék tudna lenni, mint amilyen a jobb felső sarokban, akkor ez egy kifogástalan üzenet lenne. Ahol ez most fehérbe kifut, ott az nekem nem annyira érdekes, és nem annyira izgalmas. Nem olyan nagy meló ám ezt helyrehozni, azt gondolom, hogy utómunkában ez megoldható. Van az egésznek egy lélegzése, egy ritmusa. És lám, lám, milyen érdekes, hogy itt nem kezdtünk el a mélységélességgel játszani, és egyből valami nagyon furcsa perspektíva játék jön létre. Nagyon örülök annak, hogy ezt Viki észrevette. Megérné az utómunkát, jó lenne ezzel még dolgozni egy kicsit. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot, és elfogadom leckemegoldásnak is. (hegyi)
értékelés:    

Mi történt ezzel a képpel a háttérben, mert ott valami furcsaságot érzékelek. Valami technikai nyavalya van, sorpárosodásoknak látom, vagy nem tudom, mik azok a dolgok, amik a héttérben történnek, de nagyon fura, és engem zavar. A megfigyelés oké, a tömegelhelyezés nem, a kép előterét nagyon barbár módon levágtad, Viki, és én ezt most nem értem, hogy miért. De a megfigyelés, az fantasztikusan jó. Remélem, hogy lesz még módod ebben a gondolatiságban alkotni, és fontosnak tartanám, hogy ezt ne engedd el, mert ezek a megfigyelések nagyon érzékeny dolgok. Ugyanakkor a kivitelezés ezt most agyonveri. A háttérben lévő technikai baj is, és a kompozíció is. (hegyi)

Ez egy kevés eszközzel dolgozó kép, és nagyon örülök, hogy a képhatárnál van valami pöszmösz, és remélem, hogy az valami, és nem csak egy hiba. Szép ez a ritmus. Elfogadom a négyzetes formát is, azzal, hogy én azért lehet, hogy ha meg is akarom tartani a négyzetes formát, úgy komponáltam volna, hogy a felső régióból kevesebb jusson. Ennél még kevesebb, nem sokkal, de valamivel kevesebb jobb lenne. A felső régió kilágyítja ezt az egészet, és egyébként is nagyon pasztell színekkel dolgozol, ha még ehhez ezt a lágyítást is megtesszük tömegelhelyezésben és kompozícióban, akkor nekem ez már túl sok a jóból. Túl édes lesz, ezt tudom hozzátenni. (hegyi)
értékelés: