A hiba lecke egy becsapós ügy, mert látszólag egy egyszerű dologról van szó, arról, hogy elrontottam valamit, ugyanakkor önmagában nem a rontott képről beszélünk akkor, amikor a hiba leckét feszegetjük, hanem arról, hogy a hiba, mint olyan, hozzáad az alkotáshoz, és alkotótársként mellénk szegődik. Ez elég lírai így, ezért próbálom egyszerűbben is megfogalmazni. Plusz értéket kell létrehozni a hiba által. Olyat, amire egyébként nem gondoltunk volna, olyat, amit egyébként lehet, hogy nem így oldottunk volna meg, és a véletlen úgymond a kezünkre játszott, és ezzel létrejön valami emelkedettebb, vagy érvényesebb üzenet. Általánosságban elmondható az, hogy egy jó hiba, vagy hibaista képnél megfigyelhető az, hogy ha a kiindulási alapot megpróbáljuk visszafejteni, akkor az egy viszonylag jó gesztus, vagy egy jó ötlet. De azért azt is elmondom, hogy általában a kiindulási alap önmagában nem lenne jó kép. Tehát a gondolatisága jó, de valahol kevésbé érdekes, kevésbé egyedi, nem teljesen átgondolt, és akkor jön valami történés, felrúgja a kutya az állványt, vagy elfelejtjük bekapcsolni a vakut - nem sorolom, hogy milyen helyzetek lehetnek -, és akkor ez az egész kap egy falsot, és ezzel, akár a bemozdulás által, akár azzal, hogy a kompozíciónkat felrúgta a jó szerencse, valami történik. Ennél a képnél látom, hogy van egy bemozdulás, tehát valószínűnek tartom, hogy egy úthibába beledöccenhetett az autó, és ettől megcsúszott a kompozíció, de ami létrejött, az nem lett jobb annál, mint ami egyébként elindult volna. És ami meg egyébként elindult volna, az engem annyira nem érdekel. Tehát az, hogy az autó ablakából kifotózunk úgy, hogy egy gyerek alszik, ez attól nem működik, hogy nem döntöttem el, hogy mi az arányrendszer, mi a fontosabb. És itt egyértelmű, hogy a gyerekhez viszonyítva kellett volna elkezdeni ezt megoldani, valahonnan a kalaptartó vonalából. Érdemes ezen gondolkodni, hogy mi a viszonyunk a hibához. Nálunk ez egy lecke lett, részben azért, mert a hibaista csoport kemény magjának nagy része estiskolás volt, részben pedig azért, mert fontosnak tartjuk, hogy ez az egész úgymond beszédtéma legyen a mi társaságunkban. De abban nagyon is fontos, hogy pontosítsunk, hogy két olyan irány van, ami nem tartozik ebbe a rendszerbe, az egyik a tudatosan gányolt kép, tehát, amikor elkezdek roncsolni, és tudatosan hozom létre a hibát, mert az csalás, abban pont a tudatossága miatt nincs varázslat, a másik pedig az, amikor nem jön létre ez a plusz hozzáadott érték. Hát, nem egy könnyű lecke, ezt tegyük hozzá, nem véletlen, hogy ilyen magas számú leckéről beszélünk. Tudom, hogy sok a meló, meg suli is van, de arra kérnélek azért, hogy próbáljuk meg valamennyire összeszedni magunkat a tempót illetően is, és a leckéket illetően is. Alacsonyabb számú leckéknél vannak még hiányok. (hegyi)