Ez a kép nekem kedvesebb, mint a vizes képed, sokkal határozottabb döntésnek érzem. Hogy ez absztrakt-e? Fogadjuk el, hogy az. Ami ebben zavar, arra lehet, hogy azt fogod mondani, hogy de Zsolt, ez az egésznek a modernitása, vagy személyessége, de nekem az előtérben van három életlen pont, amiknek vagy határozottabbnak kellene lenniük, vagy nem kellene ott lenniük. Még akkor is, ha azt mondom, hogy ezt utólag ki lehet úgymond retussal javítani. Értem én, hogy miért van ott, csak azt kell mondjam, hogy ebben az életlenségi tartományban, amiben most van, ezek nem azt a hatást adják, inkább a koszosság hatását adják, mintsem azt a személyes feelinget, hogy ezek a parton lévő kavicsok. Miközben abszolút jó ennek az egésznek a ritmusa. Borsay Mártinak volt egy nagyon erős képe, és azért hoznám ide, mert ő nagyon érdekesen játszott a mélységélességgel. Ez egy képhármas volt. Mindeközben azt gondolom, hogy itt most talán túlságosan erősre sikeredett ez a mélységélesség dolog, és abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a dolog mélységélességgel elért életlenség, vagy valami utólagos technikai megoldás. Nagyon szépek a színei, ez a pasztelles világ ezzel a zölddel valami fantasztikusan jó, úgyhogy a kép egyébként tökéletesen rendben lenne. Valami baromira hiányzik az előtérből, tehát én azt mondom, hogy itt az élességi tartományt nagyjából a kép aljától egy ujjnyira kezdeném el, és tartana odáig, ahol most tart a háttérben, és valaminek történnie kellene az előtérben, és akkor egy tíz pontos kép, de most így, ebben a formában egy kihasználatlan előterünk van. (hegyi)
értékelés: