A gondolat tetszik. Ami a megoldást illeti, nem nagyon tudok vele mit kezdeni, mert nem fotográfiai megoldást kaptunk, hanem egy fénymásolós üzenetet. Az a nehéz ebben a kérdésben, hogy ahhoz, hogy ezek a dolgok pontosan tudjanak működni, ahhoz az alap dolognak is, amiből kiindulunk, jól kell működnie. Mondok egy másik példát. Nem tudom, hogy szoktál-e főzni. Én szeretek főzni, és szerintem jól is megy. A középfokú szint szerintem onnan kezdődik a főzésnél, amikor rájön az ember arra, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen alapanyagokból dolgozom. Sok olyan étel van, például a pörköltek, amibe szokás tenni vörösbort. És ezt az emberek általában úgy oldják meg, hogy valamit levesznek a polcról, amit a Béla hozott, és nem akarom meginni, mert túl savas, és nem bírom, meg valamilyen asztali bor, de hát, az jó lesz a pörköltbe, ha már meginni nem jó. És ez egy óriási félreértés. Az alapanyagnak ugyanis professzionálisnak kell lennie ahhoz, hogy azt hozza ki az ételből, amire vágyunk. A bor sem lehet másodosztályú, még akkor sem, ha elfőzöm a pörkölttel, mert teljesen más ízanyagok fognak felszabadulni belőle akkor, ha az egy csinált, úgymond tablettás bor, mintha mondjuk egy francia borvidék termése. Hogy miért mondom ezt ennél a képnél? Mert azok az alkatrészek, amikből egy ilyen montázs összeáll, szintén nem mindegy, hogy milyen minőségűek. Az alapnak, vagyis annak, amiből kiindulunk, jól kell működnie. Az nem működik, és nem jó irány, vagy legalábbis én nem tartom helyesnek, hogy van egy kevésbé jól sikerült képünk, és azt mondjuk, hogy oké, de azzal majd beülök a laborba, és majd lesz belőle valami. Ráhúzok egy effektet, vagy rámásolok valamit, és akkor majd azzal történik valami. Ha az alap felvetés nem pontos, akkor a megoldás is billegni fog, amit így létrehozunk.
   Térjünk rá a konkrét esetre, nem látom indokát annak, hogy miért ez a tömegelhelyezés jött létre ennél a portrénál, nem nagyon értem a képkivágást sem, főleg a homlok tekintetében nem. Több nagyon szép része is van ennek a képnek, ugyanakkor nem látom azt, hogy eldöntötted volna, hogy melyikre teszed a voksodat. Gyönyörű a haj esése, nagyon szép az ellenoldalon a szem árnyékolása, gyönyörű az orr íve, a szemöldök, nagyon szép részletekből áll össze ez a kép, és valamiért még sincs kész. Azért nincs, mert valószínű, hogy az alap, amiből kiindultál, az nem volt eléggé érdekes, vagy számodra nem azt az eredményt hozta, hogy úgy önmagában megálljon a lábán. Az, amiről beszélek, most már sejthető, hogy azt is fogja jelenteni, vagy azt a véleményemet is talán tükrözi, hogy ezek a szendvicsnegatívos montázstechnikás ügyek nagyon ritka esetben állnak meg a lábukon, mert az esetek nagy többségében vagy arról van szó, ahogy már elmondtam, hogy vagy egy kevésbé sikerült képből próbálunk többet kihozni. Ha pedig nem erről, akkor arról szokott még szó lenni, hogy van egy jó képünk, arra viszont az ember általában rájön, hogy kevésbé biztos, hogy érdekes, vagy érdemes valami művi üggyel manipulálni. És akkor kérdezheted, hogy jól van Zsolt, de akkor hogyan tovább? Ha a vaterán jársz, vagy barátoknál, vagy akár, ha otthon szétnézel a padláson, akkor lehet, hogy fogsz találni egy diavetítőt. Vannak a régiek, amivel mesefilmeket vetítettünk, az is izgalmas, vannak újabb fajták is, tulajdonképpen a dolog technikáját illetően mindegy, hogy milyet találsz, ugyanis az a lényeg, hogy legyen benne lámpa, ami világít. És ha ebbe beleteszel bármit, és azt a bármit bármire kivetíted, akkor ez a valóságban fog létrejönni, ami itt most ezzel a térképpel egy manipuláció folytán jött létre, és nem egy külön lebegő rétegként kerül a képre, vagy ha külön lebegő rétegként is, akkor annak is megmarad a térbelisége, nem úgy, mint itt. Azt javasolnám, mert érdekes, hogy próbáld ki, hogy mi van akkor, ha ezt az egészet a valóságban hozod létre. (hegyi)