Gondolom, hogy ez valamilyen utazás közben készült kép, vonat-, vagy buszút lehet, és lehet, hogy ezért van ez a bemozdulás. Többször érez az ember ilyet egy úton, hogy de jó lenne itt megállni, és de jó lenne, ha lenne egy kicsit több időm, mert oda be kellene menni. És még fejben csinál is egy jegyzetet, hogy na, akkor ide visszajövünk, aztán persze, soha nem fog visszamenni, mert az élet és az idő elsodorja. Miközben ennek a filozófiai kontrasztja pont a temető, ami a végső nyughely, egy abszolút lelassult, fókuszált helyzet. Ez így érdekes párhuzam, és az is érdekes, ami a háttérrel együtt történik. Kicsit megint fölé lőttünk, ahogy az önarcképednél is, itt is az az egy ujjnyi a baj, fentről azt én szívesen elhagynám. Az előtérből viszont nagyon hiányzik. Kicsit felfelé hord a szemed. Van ez így, ezt gyakorlással lehet finomítani. 2 csillag, miközben maga a gondolatiság tökéletes, de a kompozíció nem az. (hegyi)
értékelés:
Hűű... Nekem ez nagyon tetszik! Valahogy nagyon jól passzol a temető nyugodt, komor hangulatához a hely sziklás, havas vonulata. A fák közül figyelve még inkább érzem a a hely légkörét. A fenti vágás talán nagyon kicsit bizonytalan, az ég kékje épphogy akar látszani, de lehet ez jelentheti azt is, hogy az élet megy tovább, bekúszik a hely komorságába. Szóval szerintem remek kép, gratulálok ;)