Szép, jók a színek és izgalmas a terep, talán kicsit túlfokozottnak érzem a tónusokat alul, ami azt jelenti, hogy ha visszaveszel, akkor a víz tónuskülönbségeit jobban lehet érezni és a hullám kevéssé vágja talán ketté a képet, bár lehet, hogy az is segített volna, ha vagy kicsit korábban, vagy picivel később exponálsz, hogy ne legyen ekkora itt ez a tónusszegény sáv. (hegyi)
értékelés:
Kedves Viki, szeretném felhívni a figyelmed a lecke leiratára, ahol úgy fogalmazzuk meg a hiba leckére várt képeket és a hiba fogalmát, "ahol a hiba részévé válik az alkotásnak és tudatosan építi, erősíti azt, tehát nem valami talált, véletlen dolog, hanem olyan "szikra", ami által a tervezett alkotáshoz hozzákeveredve egy új minőség jön létre." Itt én ilyet nem érzek. (hegyi)
Trükkös ez a dupla expó, bár, nem nagyon tudom megmondani, hogy mennyiben vállalt a technika lebuktatása a szárnyaknál áttűnő vízzel, mindenesetre nem rossz a végeredmény. Az talán jobb lenne, ha egyértelmű lenne ez, amit talán az segítene, ha 10-20%-os szellemképként oldalirányba fel-feltűnne még ugyanaz a madár. Jó a kompozíció, szóval megvan a 3 csillag, de engem zavar a fent említett bizonytalanság. (hegyi)
értékelés:
Van ebben valami lakótelepi szomorúság, valami abból az élményből, amikor a panelszoba falára applikált fotótapétával próbáltuk pótolni az elérhetetlent, az álmot, a tengert, az erdőt, és igen, ezek voltak néha félrenyomva, nem tökéletes színekkel, vagy ha mégis, akkor az idő és a napfény megoldotta, hogy torzuljon, fakulni kezdjen az egész, és persze elé toltuk a műbídermejer kisasztalt, és az egész így adott valami furát, valami borzalmasan szomorú és szürreálisat. Ha ez volt a cél, ez megvan, csak kicsit lutri, hogy most akkor a magam asszociációját értékelem, vagy a képet. (hegyi)
értékelés:
Találtál valamit Viki, ami fontos és jól is közelíted a témát, meg is tudod csinálni, ha kicsit jobban figyelsz. Megyek sorban a képeken. Az első egy kiváló ritmikai megfigyelés, de nagy kár, hogy az oszlopra nem figyeltél és belevágtál. Abba ott fenn nem szabad. Nem tudom, hogy a vágási bajokat mellesleg nem az okozza-e hogy erőszakolod a négyzetes formát. A második kép nem fontos. Kihagyható. Galambok is ilyenek. A harmadik kiváló, de oldalt szűk. Nagyon jó pillanatot fogtál meg. A következő megint össze-vissza van vágdosva, nem nagyon érzem az indokát. Aztán jön egy kiváló portré, balról ez is szűk. A következő is nagyon jó, de fenn benne hagytad a nyak darabját, és ez zavaró, kéne vágni, hogy bal felül már ne legyen fekete benne. A magányos madár a kötéllel hibátlan. A záró kép is jó személyes és kifejező. Szóval nagyon jókat fogsz meg, de nem elég koncentrált a munka, olyan, mintha valami külső elvárást magadra húznál és ez befolyásolna. Ha a vágdosás utólagos, akkor fontold meg, megéri-e a formai kötés, hogy így maradjon. (hegyi)
értékelés:
Bulgakov macskája, Behemót, vadászik a városban, bandukol, jön, közelít, de közben áttűnés, és hopp... vagy mégsem? Behemót lassan bandukol, mindent lát és mindent tud, ő a macska. Jó ez Viki, nagyon tetszik. Itt erős a többszöri expozíció hatása, sőt, kifejezetten kiemeli a főszereplőt, míg a környezetet kellően elmossa ahhoz, hogy ne a tényszerű helyszínnel foglalkozzunk. (hegyi)
értékelés:
Itt beleolvastam a kommentárokba, néztem, hogy mitől van itt 9, aztán rájöttem, hogy attól van, hogy nem tudjátok megfejteni, hogy mit láttok a képen. Egészen valószínű, hogy ez valamilyen ostorlámpának a világítóteste, ez nem egy evezőlapát, amivel a döglött galambokat akarjuk kiszedni a vízből, de a hatása ilyen. Az, amit most látok, az tényleg ilyen, ami inkább humoros, mintsem valami nagyon baráti dolog lenne, már ami a madarakat illeti. Olyan, mintha a vízből mentenénk ki ezeket a belepotyogott állatokat. Viki, én ezzel nem tudok mit csinálni. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy mintha szétszórt lennél. Kellene egy kicsit akár jógázni, vagy valamilyen meditatív dolgot csinálni ahhoz, hogy a munkádban is koncentráltan tudjál haladni, mert hol dobsz egy tíz pontosat, hol meg valami értelmezhetetlent. Ennek én nem látom más indokát, mint azt, hogy nem koncentrálsz eléggé a saját munkádra, és ezért ilyen szélsőségesek a találataid. (hegyi)
Maradjunk abban, Viki, hogy ha ez önkép, akkor betenném a hármas leckébe, vagy tegyük át szorgalmiba. Izgalmasnak tűnik, de reklámnak semmiképpen nem érzem. Lehet, hogy van az a felbontás és az a méret, ahol kijön az, hogy rajtad Adidas zokni van, de azt lásd be, hogy ember legyen a talpán, aki ezt itt beazonosítja. Lehet azt is, hogy az Adidas miről ismerős? Hát a három csíkról. Mondjuk, elmegy három repülő, húz valami csíkot az égen, de nem akarok kitalálni hülyeséget, de előfordulhat, hogy más jelzi ezt, és nem a konkrét ruha, és a szabadságvágy is benne van, de hát most mondd el, hogy szerinted miből kellene tudnia az embereknek, hogy ez Adidas. Én meg azt mondom, hogy Puma. Fölmászott a Puma a hegyre, és mindjárt leugrik, szóval tudok én asszociálni más irányba is. Most ideiglenesen ezt átteszem a szorgalmiba, és hátha ezzel tudsz valamit kezdeni. (hegyi)
Nagyon örülök annak, hogy a kép azt bizonyítja, hogy ha van tétje a dolognak, akkor Viki nagyon is koncentrált munkát tud beküldeni. Az meglep, hogy nem nagyon szóltatok hozzá, nem tudom, hogy ez minek köszönhető, a megilletődöttségnek, vagy minek, de nagyon izgalmas ez az egész. Olyan, mintha teljesen más anyagból , akár fémből lenne ez a kis virág, nagyon izgalmas. Az benne a jó, hogy kapcsolódik Demeter világához, úgy, hogy mégsem demeteres. Pontosan az a lényege, ami a tiszteletadásnak az egyik iránya lehet, hogy intuitív kapcsolódást keresünk valakinek a munkájához, itt ez nagyon jól létrejön, megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Ha már cím nélkül, akkor legyen cím nélkül, bár szerintem lusta dolog ez a cím nélküliség, javarészt én nem tudom ezt elfogadni, valami csak eszedbe jut, úgyhogy majd ha eszedbe jutott, akkor szólj, és lecseréljük. Ami az egészet illeti: van valami nagyon érdekes ebben a kicsit fintorgó, szélbe tartott fejben, így, a háttérrel együtt, és érdekes, amit együtt kiad. Összehúzta a ritmikát az, hogy ebből a két képből csináltál most valamit, csak abban nem vagyok teljesen biztos, arról nem győztél meg, hogy ez így, és csak így készülhet el, márpedig ez dolga a fotósnak, hogy ne maradjon kétség a nézőben. Nagyon szorosnak érzem most ezt a vágást. Valamiért nagyon kitoltad magad a bal szélre, miközben maga a ház és a téma ezt nem indokolja. Ha a háznak a tömegét nézem, akkor lényegesen közelebb kerülhettél volna ehhez a dologhoz, most ez nekem olyan fura. Ismétlés. (hegyi)
Az a baj, Viki, hogy elindítasz valami mondatot, de nem fejezed be, ráadásul rá is írsz a képre, amit nem értek, hogy miért, erre majd kérnék egy magyarázatot, mert ezt én nem javaslom, olyan érzést kelt bennem, mintha valami kompozíciós hibát akarnál elfeledtetni a szigorú szemű nézővel, és ezért vinnéd a tekintetét rá erre a feliratra. Tematikailag ezekkel a madarakkal nem indul el a történet, mert ezek szimplán gyönyörűek. Akkor már utalj inkább Csehovra, ha ezekről a sirályokról van szó, és ha mindenképpen valami utalást akarsz tenni. Én most nem vagyok ebben biztos, hogy ilyen szempontból ez érdekes. Illusztrációnak pedig abszolút tévút. Ha én vagyok egy illusztrátor, akkor azt mondom, hogy tessék visszamenni és keresni olyan madarakat, amik tényleg behozzák ezt, mert ez most inkább líra. Nem tudom, hogy láttad-e a Hitchcock filmet, mert ha igen, akkor tudod, hogy miről beszélek, hogy miért nem jó ez a megoldás. Lehet poénra venni, de akkor annak a poénnak is ülni kell, akkor valamit viccesre veszünk, megcsinálunk valami remake-t, és abból valami viccet hozunk ki, az szuper és járható út, de akkor a poént vegyük erősre. Itt most csak iránytévesztést érzek. (hegyi)
norvég műbarik
Nem tudom, ez valamilyen mozgó célpontról lett tüzelve? Nem tudtál ott megállni? Ha igen, akkor oké, viszont ha közelebb tudtál volna menni, akkor a kompozícióval lehetett volna mit kezdeni, most fölraktad bal fölsőbe ezt az egészet, levignettáltad, igen, mondhatod, hogy mind a két barika ebbe az irányba megy, de ahhoz, hogy ez valódik giccs legyen, centrálisabbnak kellene lennie a kompozíciónak, ahhoz, hogy kreatív szempontból érdekes legyen, jobban ki kellene billenteni ebből a nyugalmi helyzetből. (hegyi)
értékelés:
Éjfélkor Harstadban.
Egy repülőutat látunk, már fent vagyunk az égben, mindegy, hogy hogyan kerültünk oda, és repülünk, repülünk a végtelenbe, le se kell szállnunk, ez nekem egy kicsit érdekes, talán jobban lekerekíthetőek ennél a történetek, hogy fölszállás, leszállás is benne legyen. Ha már a repüléssel foglalkozunk, ahogy a rossz vicc mondja „gép még nem maradt fönt”, úgyhogy nekem ez itt nincs befejezve, miközben gyönyörűek ezek a tájképek. Nekem ez a havas hegycsúcsos dolog az, ami leginkább érdekes, ezek ilyen japán metszetekhez hasonló világok. Talán Hokusai-nak a munkájára tudnék utalni, ezek a színek miatt ilyen furák, jót tesz ez az egész most ennek a képsornak, hogy valószínűleg mobiltelefonnal készülhettek a felvételek. Ha választanom kell, akkor az első kettő közül választanám a másodikat, Viki, mert az elsővel túl sokat nem tudok kezdeni, ha már van egy második, ami lényegesen izgalmasabb struktúra. Ha ezt így elfogadod, akkor most van három képünk, nem nagyon értem, hogy hogy került oda az a motorcsónak, még akkor sem, ha ez éjfélkor történik. Amit írsz, az a fotós irányt mutatná, hogy „húha, éjfél van, és mekkora fény”, de valahogy ezt jó lett volna ábrázolni a képen, hadd ne én mondjak erre ötletet, hogy hogyan. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…