Azt elmondom a többségnek, hogy itt a Kockásnál volt valami tévedés, vagy lehet, hogy önbizalomhiány, hogy ezt nem küldte a házi kedvencbe, ugyanis ez az egyik legerősebb házi kedvenc kép. Azért, mert egy nagyon is élhető, átélhető szituációról beszél, a lakótelepi állattartásról. Ismerem egyébként ezt a gátat, agórát, hát, nem úgy, mint agóra, de lehet, hogy ez ténylegesen a battai közösségi életnek egy fontos színtere. Sétáltam én ott. Nagyon érdekes helyzet, ráadásul Százhalombattáról tudni kell azt, hogy számomra tulajdonképpen egy mesterséges városnak tűnik, tehát nem egy természetes törzsfejlődés útján létrejövő helyszín, hanem az ipari környezet hozta ezt az egészet létre, és egy alvó városnak nevezhető. Ebben a szituációban valóban jelentősége van annak, hogy milyen társakra lelünk ezekben az állatokban, és ez az egész szituáció itt minden ízében hordozza ezt az élményt. A délutánban, a haverokban, abban, hogy a kutyák hogyan próbálnak egymással ismerkedni, hogy ez mivel jár, hogy a gazda tulajdonképpen mindig feladja a saját álláspontját a kutyáért egy sétáltatásnál, tehát, hiába akarunk nagy beszélgetést, vagy beülni egy sörre, mert ott van velünk a kutya, hadd fusson ő, majd legfeljebb este megint lejövünk már kutya nélkül. Szóval az egész sztori nagyon rendben van, és ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Azt szeretném Vikinek még mondani, hogy vannak helyzetek, amikor indokolt ez a fajta túlvilágítás, itt is egy ilyet látunk, de az előző képedet, ne haragudj, nem csak arról van szó, hogy miért kell ilyen vékonyra vágni, hanem arról is, hogy meg kell találni azt a harmóniát, vagy azt a szituációt, amiben működnek a dolgok. Ennél a képnél működik ez az egész. Van egy fókusz, és ezt itt jól állítottad. (hegyi)
értékelés: