Egy megrendezett képet látunk, ami erős szociografikus üzenetet is hordoz. Az én fiatal koromban az ilyen hangulatok házibuli utáni helyzetekből voltak ismerősek, amikor egy-egy delikvens egy hosszabb vizit után úgymond ott marad a fürdőszobában és hajnalban találtunk rá egy alvási periódusban, a kádban. Aztán a közösség jó érzésétől függött, az, hogy kapott-e takarót vagy sem, de a hatás nagyjából ez volt. Igaz, hogy ott nagyobb rendetlenség volt, mint itt, de nyilván ez a mozgáskoordinációs problémáknak volt köszönhető. Nem tudok ettől az iránytól elvonatkoztatni, de nem feltétlenül ez a megoldása a képnek. Nagyon személyes a két kikandikáló láb, de miért másért aludna az ember a fürdőkádban, ha nem valami extrém szituáció okán. Talán a manifesztumokból, ezekből a szépítőszerekből kevesebb is elég lenne. Most nekem ezek nagyon körbeveszik ezt az egészet, talán kevesebbel erősebb hatást tudni kelteni. Bár egy csajos fürdőszobában sok minden kell, de akkor is, itt a formai játékok is kérdésesek. Tetszik, hogy enyhén skurcban van ábrázolva ez az egész, hogy ferdére van véve a beállítás. Tényleg olyan, mintha anya benézett volna a fürdőszobába, és konstatálta volna, hogy „Jézus Mária, a gyere itt alszik a kádban!” Jó az ötlet, tetszik a humora. (hegyi)
értékelés: