Három szinte tökéletes ritmusú kép, a töredezett történetmesélés szempontjai szerint jól fogalmazva, talán ha az utolsónál bátran szinte csak a nádast adod, erősebb lenne a tömegjáték. Érdekessége a munkának, hogy arra kényszeríti a nézőt, hogy kezdjen el az emlékeivel dolgozni, hiszen nincs konkrét víz, de mégis, talán mindannyiónkból előjönnek a hangok, az emlékek, tehát a kísérlet sikerült. Ha érdekel ez a triptichonos játék, akkor azt tudom javasolni, hogy bátran komponálj, és figyeld meg, hogy egyesével mit adnak ki a képek, és mi a három együtt, mindkettőnek működnie kell, és az akkor kiadja, hogy 1+1+1 több lesz, mint 3. (hegyi)
értékelés: