Igen, beismerem, hogy feltételeztem én is, hogy előbb készült a fotó mintsem ismerted volna, és azért írtam, "hogy nincsenek ilyen véletlenek, még ha látszólag vannak is, akkor sincsenek" ... :)
Mert benne van ugyanis mai kultúránkban, vizaulitásunkban szelleme, sokan, sokat tanultak tőle, és azoktól is,akik tőle tanultak, őt lesték, és így a hatása akkor is érvényes, ha nem is tudunk róla. Természetesen nem feltételen csak alkotói szemszögből, ez értelmezhető a befogadó néző oldaláról is.

Köszönöm szépen ezeket a gondolatokat,István. És hogy a Huszárik részhez hozzászóljak, a múlt félévben volt egy Magyar film a 70es években órám, és annak kapcsán sokat olvastam Huszárikról, főként a Szindbád miatt, de persze elkerülhetetlen volt az Elégia is. Szeretem Huszárik műveit, és nagyon örülök, hogy a képemről eszedbe jutott. Bár hozzáteszem a kép előbb született, mint a megismerkedés a rendező úrral.

Viki imént beküldött fotójához készülődtem hozzászólni éppen, de új tagként kezd egy olyan szokásom kialakulni, hogy előtte végignézem az addigi utat (már akinél van) Bizonyára mankó is, de én alpvetően ismerkedésnek, a jobb megértésnek gondolom. Általában a régi képekhez nem szólok (hirtelen, esetleg később), még akkor sem, ha nagyon tetszenek, vagy nagyon nagy hatással vannak rám. Itt most muszáj megszólalnom, mert olyan mélyen, és olyan érzékenyen érint a kép. No nem azért mert a lovak lennének az életem. Szeretem, és tistelem őket, de én lényegében földönfutó vagyok, e szép és nemes világ kimaradt sajnos az életemből.
Mielőtt a hozzászólásom fő folyamába sodródnék, előtte egy másik patakágra is hadd mutassak, amely a főmeder felé vezet: elcsíptem minap Viki mai magyar filmekről szóló rádióesszéjét. Az ízlések és a gondolatok szubjektumok, viszont egy vitathatatlan íz így is érződik: Viki szereti a mozgóképet, az alkotó képi világot. No és most fut egybe a sok meder:
Amikor ránéztem e képre, annak alsó felére, őserővel robban emlékvásznamra Huszárik Elégiája. Mintha abból látnék egy filmkockát. Természetesen nem ahhoz hasonlítom, nem azt mondom, hogy olyan (mielőtt megköveznek itt az isten nevének kimondása miatt... ) Hanem azt mondom, hogy egy nyomógomb hozzá. Félénken szóba is hoztam a csetszobában, de csak Zsolt csapott rá a gondolatra. Ezért úgy vélem, ha nem láttad még Viki Huszárik Zoltán Elégia c., hatvanas években készült rövidfilmjét, akkor azt javaslom megtekinteni, életre szóló élmény, és nagyon magasra teszi a mércét. (youtube-on megvan)

Nos, hogy erről a fotóról is beszéljek, én Huszáriknak szánt tudatos, vagy tudat alatti hommage-nak tudom értelmezni. Ezt bővebben, jobban csak akkor van értelme kifejtenem, ha olyanok olvassák, akik biztosan látták azt a filmet. Persze nekik meg nem is kell mondani semmit, hogy miért. (Most is azt hiszem, hogy nincsenek ilyen véletlenek, még ha látszólag vannak is, akkor sincsenek :))

Üdv. István

***
engem is szórakoztat ... (kisebbre méreteztem volna, hogy egészben lehessen látni az oldalon)

Hmm... :-)

Magam szórakoztatására mindenféleképpen jó.

"Mivel egyre gyakrabban fordultak elő ilyen esős időszakok, mikor csak lovak segítségével lehetett megművelni a süppedékeny földeket, a téeszek mind több lovat igényeltek. Többé nem kaptunk lovakat rúzs- és púder-alapanyagként, sőt, ellenkezőleg, azt a feladatot tűzték elénk, hogy próbáljunk meg rúzsból és púderből lovakat előállítani. Kikísérleteztem, hogy lehet egy vagon Durdilly rúzsból kitermelni egy egész hat tized Noniusz csődört, de sem az eredmények, sem az értük kapott kitüntetések nem lelkesítettek túlságosan." (Moldova György: A DDD-bolhapor)

Lehetni lehet, de érdemes is? Jó ez valamire?