Ez egy kettős portré, a hangulat abszolút adott. Itt valószínűleg valamilyen előadáshelyzet lehetett, vagy egy olyan instrukció, ami ezt a színpadi megjelenést erősíti a nézőben. Itt a kellékekre is gondolok, és a gesztusrendszerre. Azért is izgalmas ez a kettős portré, mert a két modell megválasztásával, bár hasonlatos felépítésű, hasonló ruhában lévő modelleket látunk, mégis létrejön egy hierarchia. Ez a kapcsolati helyzet érzékelhető abból, ahogy az egyik modell a másikat magához vonja, de abból is, hogy ez az egész fejtartás, ahogy ez a kommunikáció köztük létrejön, hogy egyik sem néz a másikra, de mégis van köztük valamilyen kapcsolat. Tulajdonképpen attól, hogy a kép bal oldalán lévő modell kifele és levele néz a képből, mindenféleképpen fölérendeltségi helyzetet mutat. Ezt erősíti az, hogy ő vonja magához ezt a másik figurát. A kép jobb oldalán lévő modellnél a kicsit szögletesebb karakter nagyon jól érvényesül. Ezek nagyon jó jelzések, nagyon finom utalások. Nagyon örülök annak, hogy Viki ebbe az irányba elindul, mert ezek megfigyelések, és ezek nagyon fontosak lesznek majd a későbbiekben neki, amikor ezen az úton továbbhalad, és a portrékkal fog dolgozni. Dinamikus a kép, viszonylag hosszabb expozíciót látunk, és annak külön örülök, hogy vannak éles pontok a képen, látszik, hogy nem a kamera mozgott be, hanem a modellek. Egyetlen dolog, ami nem teljesen tökéletes: a magasabbik modell karjának csonkolása, ami kilóg a képből nem igazán szerencsés. Nem tudom, hogy hozzá lehet-e ezt csapni, vagy itt a valóságban is megtörtént ez a vágás. De nagyon szeretem ezt. Nem tudom mennyire ellesett, megfigyelt pillanat, és mennyire irányított helyzet. Mindenesetre ezek a finomságok fontosak. Viki, köszönöm, és három csillag. Örülök ennek, hogy ebbe az irányba mozdulsz. (hegyi)
értékelés: