Ködön innen és túl
Bepárásodott a lencse.

Azt nem tudom, hogy a lencse volt párás vagy sem, de ilyenkor mondanám azt, hogy teljesen mindegy, hogy milyen eszközzel dolgozik a fotós, a festő, a képzőművész, úgy hírlik a leírásokból, hogy pl. Picasso a kávéházban a kávéval is festett, ha az volt a keze ügyében, szerintem teljesen mindegy, az a lényeg, hogy mi az eredmény. És itt az, hogy ha a bepárásodott lencse miatt jött létre ez a gyönyörű fátyolos hangulat, akkor az kell mondjam, hogy mindegy, mert a kép önmagában ezt az álomszerű asszociációs rendet a csend kategóriában tökéletesen működteti, tehát azt kell, hogy mondjam Viktória, hogy nyugodtan használj bármit, ha legközelebb bugyival fotózol vagy függönnyel, és ugyanilyen jó lesz a kép akkor ne idegeskedj, mert az a lényeg, hogy a kép összeálljon és ez a kép működik, három disznó. (szőke)
értékelés:

Isten veled!
Ez a szobor egy búcsút intő halászfeleséget ábrázol.Ugyanis a lofoteni (Norvégia)lakosság legfontosabb jövedelmi formája a skrei (ivarérett tőkehal) februártól áprilisig tartó halászata.

Virágszirmok
Szirmok a betonon.

Ha jól látom egy nagyon közeli, majdnem makróképet küldött az alkotó, és emiatt a kép közepe az, ami éles és a szélei picit lágyabbak. Ami érdekes, és érdemes róla beszélni, az a kékes, szűrt környezet és azok a bársonyos vörösek és okkersárgák, amik a kis szirmokon jelentkeznek, és az egésznek ettől a kevert és visszafogott színvilágától van egy hetvenes évek, David Hamiltoni stílusa, picit a szecesszió felé elmozdulva a formák miatt, és egy melankolikus stílusa is az egésznek, és mint ilyen stílusgyakorlat én úgy gondolom, hogy a kép jó. Talán valamilyen emberi tárgy vagy motívum, esetleg egy gyűrű vagy ilyesmi talán még megjelenhetett volna, de úgy gondolom, hogy a csendélet kategóriájára ez nem egy rossz megoldás. (szőke)
értékelés:

Kötés
Szerintem lehetetlenség követni.

Nagyon aranyos és izgalmas, ahogyan az alkotó rácsodálkozik erre a varázslatos és mágikus női technikára, a kötés filozófiájára. Az estiskolát működtetők fejlődését nagyon sokáig befolyásolta egy sajtóorgánum, a Fürge Ujjak, ezt mindkettőnk nevében mondhatom, hogy ez egy generációs problémát is jelentett, hogy így negyven környékén ugye az nekünk olyan volt, mint másoknak a Rolling Stones, és ezt érezzük itt ennél a képnél is. Én úgy gondolom, hogy a három disznó megvan ebben a történetben, mert ugyanúgy ebben a gyakorlatilag a road-movie hangulatba visz be bennünket a Viktória, tehát ő valamit tudhat a kötésről. A humor mellett azért... az alsó gépállás, az, hogy gyakorlatilag odabújok és megfigyelem ezt az egész mechanizmust, és ugye ami a hozzászólásban is elhangzik, hogy szerintem lehetetlenség követni, azt nagyon jól érzékelteti, hogy az expozíciós idő alatt elmozdul a kéz, a kötött felület, és tényleg hozza azt az asszociációt, ami a kötés mikéntje – még akkor is, ha esetleg nem is ez történt, hanem csak valaki egy kabátot húz éppen fel. De tényleg ott van ez a fürge ujjak érzés benne. (szőke)
értékelés:

Beni
Benő a szomszéd cica, de egészen a magaménak érzem, ő pedig az ágyamat érzi a magáénak. Sajnos a kép telefonnal készült, így a minősége nem a legjobb.

Amíg a Viktória előző házifeladatában erre a kategóriára sok mindent elmondtunk, addig lehet, hogy pont azért, mert itt a kismacska, és a körülötte lévő felületek, a textíliák színvilága, ezek a vörösek, amelyek reflexelnek a macska szőrfelületére, és amiből a háttérben is kapunk egy hasonló ritmust valamilyen ajtó felületén; ezek a vörösek nagyon jót tesznek ennek a képnek. Ami kérdésessé teszi ezt a helyzetet, ami miatt azt mondom, hogy csak félig történt meg a transzponálás, az az, hogy ez a korlát vagy rács, vagy mi ezek a kék színű csíkok nagyon másfelé mozdítják el a képet. Tehát ha a géppel el tudok mozdulni valamilyen módon, hogy ez a rácsozat mögötti tér a lakkozott szekrény a könyvekkel ne vigye el másfelé, a privát tér felé a kép üzenetét, tehát ha tudna egy ilyen beállítást találni az alkotó, akkor ez a kép teljességgel azt az élményt, amit a házi kedvenc jelent a Viktóriának, és egy érzelmi megközelítésben, azt tökéletesen hozná ez a kép. Én azt mondom, hogy erre a képre megvan a két disznó. (szőke)
értékelés:

Havas nózival
Sajnos nem az én házi kedvencem, de nagyon aranyos kiskutya.

Ugye itt aránylag egy korrekt és egyszerű megoldást látunk, egy kutyust, aki nyilván az alkotóhoz tartozik, róla látunk egy fényképet, hellyel-közzel jól aránylik a kutya nyitottsága, tekintete amerre fordul amerre több levegőt kap a kép, arra fordul, arrafelé figyel az állat. Ugyanakkor ha eltekintünk attól, hogy egy albumképet látunk, amit a házi kedvencünkől készítettünk, tehát keressük azt az élményt, akár képzőművészetileg, akár az alkotásban azon túl, hogy a hozzánk közelálló kutyát lefényképeztem, vajon képzőművészetileg hogyan értelmezhető. Én azt mondom, ha megtesszük azt, hogy hunyorítva nézünk a képre, akkor a háttérben lévő sötét, ami lehet akár egy erdő akár, annak a sötétjei nagyon hasonlóak a kutya fején lévő sötétekkel, és van egy átlósan balra lefelé tartó nagy sötét ritmus, míg lent a hó fehérje és a kutya szürkéi hasonló ritmusúak, tehát egy A-B osztatra válik szét a kép, és ugyanazok a fények, amik megjelennek a kiskutyán, és amik térbelivé, az előtérbe kerülővé hozhatná a képet, fénytani szempontból, azok nem nagyon valósulnak meg. Most azt lehet látni, hogy az előtérben lévő modell a kutyus nemhogy közel nem kerül hozzánk, de majdnem beleolvad a hátsó, sötét felületbe, és így az igazán ilyen foltoknak a furcsa játékává válik. És ha ehhez hozzávesszük a címet, a havas nózit, ami a kép gegforrása, a havas orr, ami lehet bájos, humoros, meglepő, mindez ebben most, bár mondom, kompozícióban jól van elhelyezve, de ez nem derül ki. Vagy mert szórtabbak a fények, vagy esetleg deríteni kellett volna, nyilván mozgó állatnál ez nem olyan egyszerű. De az, amiről a kép, a cím szól, az nem teljesen élvezhető, mert mást exponált a gép. Én azt mondom, hogy a kép mint egy albumkép működik, de a Viktória házi kedvenc leckére, ahol, mint a többi leckénél a magunk a világgal való viszonyát keressük, azt a kép nem teljesen teljesíti. Egy disznó, és várnám, hogy ha a Viktória ezzel a leckével tud és akar, akkor még dolgozzon egy picit. (szőke)
értékelés:

Hagyj egy kicsit!
Ő lenne Andor, a basset hound.

Andor nagyon jó modell, és azt gondolom, hogy ez egy jó beállítás, amit a házi kedvencünkről készíthetünk. Talán csak annyi, hogy ha szeretnénk másnak is megszerettetni ezeket a kis állatokat, amelyek az életünk részei, annyira azért kellett volna egy picit ügyelni, hogy biztos hagyta volna Andor, hogy a jobb szeménél azt a csipát ki kellett volna onnan törölni, megért volna annyit ez a kép, de két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Repülj!
Anya ugrik, Viki fotóz. :)
(Még egy kicsit magasabbra!)

Nagyon fontos a megjegyzés is – anya ugrik, Viki fotóz – az a kérdés, hogy alapvetően Viki üzenetében, üzenetsorában, Viki naplójában, Viki fotói között vajon mit jelent ennél a képnél a vágy. Viki vágyik arra, hogy jó lenne repülni, vagy jó lenne ugyanúgy repülni, ahogy anya, vagy mire vágyik Viki? A repülés, mint álom biztos, hogy egy nagyon fontos dolog. Egy kicsit ez a kép a raszterességével, nem tudom, hogy rádió telefonnal készült-e, a ferde horizontjával és mindennel álomszerű, a dekomponáltságával is. De a felugró ember, az, hogy a levegőben van a lába, nem ugyanaz a minőség, mint repülni, és itt nem arra gondolok, hogy valakinek le kell vetnie magát a szirtről, hogy megvalósulhasson a repülés, hanem hogy a mozdulatokban vannak csúcspontok és azokat kell eltalálni, ha repülés, akkor a karok helyzete, a test lebegése fontos. Ugyanakkor azt mondanám, hogy ezt most egy disznóval elfogadom, de Viki visszaadnám a vágy házi feladatot azért, hogy próbáld az egészet egy kicsit magad felől megközelíteni, és próbálj ebben a történetben mélyebben haladni. (szőke)
értékelés:

A lépcsőn
Könyv, piros mamusz. Kell ennél több?

Viktória privát terében, privát történetében mutatkozik be valószínűleg nekünk, valahol a padlástérből érkezve a lányszoba felől, ahol picit szégyenlősen a korlátok védelmében, de büszkén maga elé tartva a tankönyveit mégis azt mondja, figyeljetek, itt vagyok, lenézek ide rátok, én vagyok az, aki érkeztem hozzátok, és én ezt egy jó döntésnek és egy jó üzenetnek tartom ezt a képet. Ugyanakkor én azt mondanám, hogy nagyon jó lett volna egy picit több levegőt hagyni a homlok fölött, hiszen szép a homlok íve, szép a haj, ahogy az emberi fejtetőt keretezi, jó lett volna ott egy pici levegőt hagyni. Nyilvánvalóan hogyha az alkotó önportréként saját magáról készítette ezt a képet, nagyon nehéz volt kitalálni azt, hogy ebben a picit hátrahajló, de büszke tartásban benne marad-e még a kép legtetejében. Ettől függetlenül én ezt elfogadhatónak tartom ezt a képet. A kettő disznó megvan az egész alakos portréra. (szőke)
értékelés:

Bárányok
Ők igazi barátok.

Egy nagyon szép, nagyon furcsa, szinte filmszalagszerű képet látunk, ahol a kerítés két állata háttérben lévő vöröses nádas nagyon jó ritmusként működik. Én azt kockáztatnám meg, hogy ezt az ősz kategóriára áttenném, mert Viktória én úgy gondolom, pont az eddigi képedből, amit küldtél, hogy sokkal mélyebb és sokkal személyre szabottabb a benned zajló rendszer, amelynél természetesen, hiszen a tehetséged megvan hozzá, könnyedén tudtál beküldeni most egy ilyen alkotást, ami nagyon szép, de én azt hiszem, hogy a barátom kategóriában tudsz mélyebb értelmű dolgokat is nekünk mesélni, úgyhogy én visszaadnám a barátom leckét ismétlésre, ezt pedig esetleg az ősz kategóriájánál egy két disznós képnek pontoznám. (szőke)
értékelés:

Én
Én lennék. Az önportré témakörben nem nagyon vagyok otthon, így sikerült, de föl lehet ismerni róla. :)

Egy majdnem négyzet alakú, picit álló formátumú képet látunk, ahol profilos megoldásban egy virágmintás háttér előtt látható a női arc. Nagyon-nagyon szép fényekkel, szép színekkel, nagyon életszerű, jó választás háttérnek ez a gobelin-szerű motívumrendszer, ami kellőképpen kiemeli, feldíszíti az arcon lévő fényeket, a szemöldök íveit, a szempilla sötétjét, az ajkak vonalát és nagyon szép, ahogy a kis áll ív a nyakkal találkozik, és ahogy a kis póló szürkéi jelentkeznek. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy sejthetően az a kis lófarok, vagy az a kis hajfelület, a nyak nagyon szép ívei a lánccal, ahonnan erőteljes fény érkezhet a baloldali részről, jót tett volna ennek a képnek nagyon szép lenne látni a csuklyás izom, a váll, a nyak fény íveit és ahogy ehhez kapcsolódik az emberi koponya mögött a haj ívének folytatása a lófarokkal. Tehát lehetséges, hogy egy jó döntés lett volna, hogyha ebből a képből egy fekvő formátumú alkotás születik, de nagyon szép, nagyon lírai, nagyon megejtő az egész képnek a hangulata. Van valami, nyilván a háttérdíszítés miatt is, van valami 20-as évekbeli, van valami nagyon regényszerű történetiség az egészben, úgyhogy reménykedve várjuk a további alkotásokat, és nagyon örülünk, hogy Viktória egy ilyen szép képpel jelentkezett. (szőke)
értékelés:

Fényben
A kép által egyrészt az ember és a technika kapcsolatát szeretném kifejezni. Másrészt pedig első leckém, portré arc nélkül.

Ebben a beállításban Viktória tulajdonképpen egy ilyen negyvenes vagy nem tudom milyen izzót középpontba tart, és hát bár van egy kis leirat, de én inkább attól elvonatkoztatnék. Izgalmasnak indul az első házi feladat azzal, hogy ebben a középpontban, bár az emberi test segíti ezt a látványt, mégis egy izzó, a fény forrása látszik. Sok mindent sejtet, hogy vajon a Viktória milyen képeket fog majd küldeni a következőkre. Indulásra én úgy gondolom, hogy kompozíciójában, ritmusában megvan a három disznó és várjuk a Viktória következő képeit. (szőke)
értékelés: