Két portrét látunk. Hogyha megnézitek a barátom lecke felhívását, lehet azt mondani, hogy az Estiskola korai szakasza után ez most egy viszonylag konkrétabb kérés, hogy igenis figyeljük meg azokat az üzeneteket, amiket fölteszünk a leckékhez, mert ott egészen konkrétan elhangzik, hogy nem arra vagyunk elsősorban kíváncsiak, hogy portrékat készítsünk a barátainkról, hanem arra, hogy magát a barátság fogalmát tisztázzuk, vagy a barátság fogalmával foglalkozzunk személyes érintettségünkön átszűrve. Itt most mi két portrét kapunk és nem tehetek róla, de nem tudok mást kezdeni, minthogy a portrékat kezdem el elemezni, mert a barátság kapcsolatával nem tudok mit kezdeni ebben a leckemegoldásban, mert semmilyen segítséget, mankót nem kapok az alkotótól arra, hogy neki a barátság, akár ez a kapcsolat ezekkel a személyekkel mit jelent. Ezek a portrék, ezek őszinte portrék, de nem véletlen, hogy nincsen még portré leckénk. Önportré van, de portré leckénk nincsen. Azért, mert hogy ez egy következő lépcső lesz, ez egy következő feladat. Hamarosan azért elérkezünk ide, amikor a portréval el kezdünk foglalkozni. Tehát itt látunk két portrét, viszont valamilyen közös kapcsolódást kívánna az alkotó számunkra közölni a képcímmel és azzal, hogy ez a két kép ugyanarra a történetre akar utalni, lengyelországi emlékekre. Igen ám, csak hogy én azt kérdezem, hogy hol van ebben Lengyelország? Lehet ezt egy átvitt értelmű üzenetnek, metaforának gondolni és azt mondani, hogy Lengyelország lehetne akár Prága is, vagy lehetne akár Ausztria, tulajdonképpen ez lehetne egy bécsi kávézó is, de igazándiból az üzenetnek ez a része szintén nem segít a nézői, a befogadói értelmezésben. Tehát a két portré az, ami itt számunkra jelenvaló és a két portré viszont csak ezzel az egy képcímmel kötődik össze, egyéb kapcsolat a két portré között nincsen. Tehát én azt mondom, hogyha nagyon szigorúan veszem, akkor lehetett volna egy harmadik portré is, meg lehetett volna másról is készíteni képet. Nem értem, nem érzem és nem értem, hogy miért pont ez a két hölgy ennek a leckének a főszereplője. Én azt kérném a Viktóriától, én ezt a leckét visszaadnám ismétlésre, mert azt kérném, hogy a barátságról kezdjen el gondolkodni, és a barátsággal kezdjen el foglalkozni, mint filozófiai, vagy érzelmi fogalomkörrel, és a barátság fogalmát próbálja meg saját magán átszűrni. És nagyon köszönöm, ezt a két képet pedig átteszem szorgalmiba. (szőke-hegyi)