...kivételesen nem fekve. :) Növényhatározás.

A tavasz kezdete, kirándulások, a fű illata, a föld illata, az ősszel elhullott levelek savanyú aromája, ez mind érződik ebben a fiatalos, rockos hangulatú képben, amit ugyanakkor, mint egy ilyen nagy lepke, elterpeszkedve letakar egy ilyen növényhatározó album, amely nyilván azt jelzi, hogy a képen látható modell kiment a természetbe, amikor az első napfény, napsütés megjelenik és a környezetet megfigyelve szakkönyvekből nem csak át akarta élni az erdők, mezők hangulatát, hanem meg is érteni. És ez így rendjén is van. Ugyanakkor nekem, a kép erőssége az ebben a rojtos cipőben, ebben az autóstoppos hangulatban rejlik és az, ami nagyon erőteljesen személyes, ahogy a két lábfej egymásba kulcsolódik, nagyon fontos jelzésértéke ez az album ennek a képnek, de az én megítélésem szerint ennek csak egy aláhúzásnak kellene lennie az egész kép tekintetében. Most pedig ez a nyomtatott album uralja az egész képet ezzel a furcsa, geometrikus formájával, ami itt a kép bal alsó sarkán kivágja ezt a felületet, és ezáltal megbillen, elmosódik, kikönyül az a világ, ami ott a fűvel, levelekkel, rojtos cipővel, farmerral, gumitalpú tornacipővel jelen van. Tehát én úgy gondolom, hogy bízni kellene mindig a saját belső világunkban, a saját történetünkben, hogy van olyan erős, hogy nem kell még külön egy ötlettel még jobban és még jobban megfejelni. Én megadnám rá a két disznót, de ha lehetne kérni, evvel is érdemes lenne egy picit játszani. Szerintem füvet, leveleket újra lehet találni, ez a nadrág megvan, ez a cipő megvan, és érdemes lenne kevesebbet használni ebből az albumfelületből. Mert ez most olyan, minthogyha egy ilyen képes újság valamelyik utazási rovatának egy ilyen elmesélő képe lenne. (szőke)
értékelés: