Felvállalom a felelősséget és azt mondom, hogy ugyan egy képsort kaptam, és a képsorban ezek a bíborba hajló, vöröses bíborok nagyon érdekesek, olyan az egész mintha egy régi Eastmancolor film maradékait látnánk… szóval én fölvállalom a nehéz döntést, és én azt mondom, hogy ezt a 12-es lecke tavasz házi feladat-sort én önhatalmúlag egy képként fogom értékelni. Teszem ezt azért, mert abban reménykedem, hogy esetleg Viktória az érvelésemet is elfogadja. Az én érvem pedig a következő: az első kép, amelyen látjuk ezt a fát, és mögötte látjuk a szocializmus büszke maradványait, emberi életterekkel, redőnybeépítésekkel, ugyanolyan ablakokkal, tehát a kettő, az élő növényzet ritmusa és az ember által épített metrikus rendszer kettő kapcsolata nagyon szépen van jelen ezen az első egyes képen legfölül. Úgy gondolom, hogy mindent, amit a második és harmadik kép szeretne elmesélni, megtalálunk ebben az első képben. Még ha nem is pont olyan színűek, még ha nem is úgy látom a leveleket, még ha nem is látom ilyen közelben a virágokat. Ezért én azt mondanám a három képpel kapcsolatban, hogy a fotósnak kell, hogy bizonyossága legyen a munkáival, történeteivel, ebből következően bátorsága kell, hogy legyen, hogy néha meghozza a döntést, hogy a kevesebb az több. És a több nem biztos, hogy még többet hoz. Az én döntésem szerint, amit nem kötelező elfogadni, az első kép tartalmaz mindent, ami a hármas képsorban megtalálható. Tehát az első kép az egy három disznós kép abban az esetben, hogyha a Viktória is elfogadja, hogy a másik két kép az nem tartozik ehhez a képsorhoz. De ehhez az kell, hogy a további munkáiban is mindig pontosítson. Mindig először gondolja át, hogy mit miért tesz, mielőtt fényképezne. (szőke)
értékelés: