Ennek a képnek valójában nem az a középpontja, amit mi gondolnánk: Eszter arca, gesztusai, ékszerei, ujjtartása, bár Eszternek nem biztos, hogy tetszene, ha ezt mondanánk, hiszen elég határozott és elszánt és makacs hölgynek tűnik ő, hanem az az ékszer és az a jelzés, amely a nyakékként egy csiga formában megjelenik. Nagyon különleges és szinte arról a síkról leválik ez a furcsa geometria itt a növények között, ezért én azt mondanám - majdan a későbbiekben miközben ezt a képet szeretem – hogy Viktória, ha ilyenkor tudod és ezt tulajdonképpen egy színészi feladatokat is működtető képbe rendezed el, készíted ezeket a helyzeteket és látod a látványt: az ékszereket, a nyakékeket, a ruhát, a jelmezt, a hajat mindent, hiszen a barátodról van szó, ismered minden porcikáját. Én azt mondom, hogy érdemes egy picit odafigyelni és akár egy szépítkező zsebtükörrel egy fényt megcsillantani itt ezen a spirituális mágikus jelen, ezen a csigavonalon, mely a nyakban helyezkedik el, és abban a pillanatban nem egy klasszikusan középről komponált, hanem egy furcsán, a kép legalsó szélére súlypontozott rendszer jön létre, amitől egy csúcsára állított háromszögként elkezd a kép folyamatosan jobbra-balra billegni és ezt a vibrációt életben tartani ennél a fekete-fehér képnél. Én azt gondolom, hogy a két disznó megvan. (szőke)
értékelés: