Sajnos nem az én házi kedvencem, de nagyon aranyos kiskutya.

Ugye itt aránylag egy korrekt és egyszerű megoldást látunk, egy kutyust, aki nyilván az alkotóhoz tartozik, róla látunk egy fényképet, hellyel-közzel jól aránylik a kutya nyitottsága, tekintete amerre fordul amerre több levegőt kap a kép, arra fordul, arrafelé figyel az állat. Ugyanakkor ha eltekintünk attól, hogy egy albumképet látunk, amit a házi kedvencünkől készítettünk, tehát keressük azt az élményt, akár képzőművészetileg, akár az alkotásban azon túl, hogy a hozzánk közelálló kutyát lefényképeztem, vajon képzőművészetileg hogyan értelmezhető. Én azt mondom, ha megtesszük azt, hogy hunyorítva nézünk a képre, akkor a háttérben lévő sötét, ami lehet akár egy erdő akár, annak a sötétjei nagyon hasonlóak a kutya fején lévő sötétekkel, és van egy átlósan balra lefelé tartó nagy sötét ritmus, míg lent a hó fehérje és a kutya szürkéi hasonló ritmusúak, tehát egy A-B osztatra válik szét a kép, és ugyanazok a fények, amik megjelennek a kiskutyán, és amik térbelivé, az előtérbe kerülővé hozhatná a képet, fénytani szempontból, azok nem nagyon valósulnak meg. Most azt lehet látni, hogy az előtérben lévő modell a kutyus nemhogy közel nem kerül hozzánk, de majdnem beleolvad a hátsó, sötét felületbe, és így az igazán ilyen foltoknak a furcsa játékává válik. És ha ehhez hozzávesszük a címet, a havas nózit, ami a kép gegforrása, a havas orr, ami lehet bájos, humoros, meglepő, mindez ebben most, bár mondom, kompozícióban jól van elhelyezve, de ez nem derül ki. Vagy mert szórtabbak a fények, vagy esetleg deríteni kellett volna, nyilván mozgó állatnál ez nem olyan egyszerű. De az, amiről a kép, a cím szól, az nem teljesen élvezhető, mert mást exponált a gép. Én azt mondom, hogy a kép mint egy albumkép működik, de a Viktória házi kedvenc leckére, ahol, mint a többi leckénél a magunk a világgal való viszonyát keressük, azt a kép nem teljesen teljesíti. Egy disznó, és várnám, hogy ha a Viktória ezzel a leckével tud és akar, akkor még dolgozzon egy picit. (szőke)
értékelés: