Elhagyott

Ez azért nem működik, mert az utómunkája lapos. Nem tud érvényesülni, mi is a lényeg, miről akar ez szólni. Van más probléma is, mert a keresztről a levelekből és egyebekből picit le kell szedni, ennyire fedetten nem jó, de a fő gond az a tónusrend. Így ez most csak kuszaság. (hegyi)

Izzó

Az a jó ebben a képben, hogy amellett, hogy mindenkinek érthető maga az, hogy mit is lát a képen, mégis ad egyfajta elvonatkoztatást is. Két dologban lehetne finomítani. Az egyik a színe. Ha ennyire sárga, az nekem túlmegy a melegség érzet határán. A másik meg az, hogy ahogy ezek öregszenek, úgy koszosodnak belülről általában, és ez a kosz látszik az elején a spirálnak. Ha egy új ilyennel csinálod, ez jó esetben nincs ott. (hegyi)
értékelés:

űrkarácsony

Én ezt szeretem, jól megáll magában is, de lehetne sci-fi film vagy könyv plakátja, illusztrációja is. Ritka, hogy az inverzbe fordítás ilyen jól működjön, hogy nem is érdekel, hogy mi volt eredetileg a kiindulási forma, mert annyira egyben van az egész. Amit érdemes lett volna viszont még a konverzió előtt egyenlíteni, az úgy kábé 4 óránál a sáv, ami most túl világos, ott úgymond ereszt a kompozíció. Javítható, szóval emiatt nem vonok le csillagot, de érdemes figyelni az összképre, mert mindig elviszi a figyelmet a legvilágosabb rész. (hegyi)
értékelés:

ikea

Az ötlet és a tónusok jók, gondolom mobillal készült, ezért van pici torzítás is, meg életlenség, talán ha lehet, érdemes ezt megismételni, nyilván persze nehéz az embernek német turistának tettetnie magát egy áruházban, aki elég hangos és agresszív, hogy ne szóljanak rá, miért gyalogol be a hasán lógó fényképezőgéppel, de valamit kéne tenni az élességért. (hegyi)
értékelés:

stalker

Az van, hogy ha filmes hatást akarsz, ha sztorit akarsz, és ha ezt absztrahálva akarod mutatni, akkor nem lehet a dolog semennyire sem civil. Akkor, mint egy színházi előadásnál, rendezni kell, instruálni és a gesztusokat tisztázni és erősíteni. Most a figura így, ebben a formában civil marad, és ettől az egész egy poénos emlékkép, nem tud több lenni. Értem, hogy a Stalker bevésés volt az impulzus, de akkor tedd oda magad, játszasd el a megfigyelőt a zónában. (hegyi)

festés

Annyit, ami a 3:2-es arányhoz kell, ha vágsz felül, minden rendben lesz, ez egy jó kép, egyszerre humoros is, és közben meg jó formai játék, tetszik. Van valami színpadi hatása pluszban, nyilván a drapériák miatt is. (hegyi)
értékelés:

Próba szünetében

a telefon befér a húrok alá

Nem tudom, mondtam már a képarány megválasztást, meg a filmes-fotós vizuál közti különbséget? :) Na, a kép amúgy tetszik, de itt különösen fáj, hogy ez a szélesvásznúság van, mert így valahogy szétszalad minden, elveszik a történet és a fókusz valahogy a francba. Nem véletlen volt Fibonacci és az aranymetszés, hogy miért azok az arányok, amik, és nem ezek a fura szélesebbek. No, maradjunk két csillagban, mert az ötlet szuper, de jobban figyelj, amikor ismétled majd a képet, hogy mi van a szobában, a szereplők hogy helyezkednek el, hogy a kép szélein mik lógnak be és ezeket tisztázd magadnak. (hegyi)
értékelés:

fluxuskondenzáció 2

Vegyük fix x-re a képkivágás arányait, hogy én jobb szeretem a 3:2-es vagy 4:3-as arányokat, mint a szélesebbeket, erről akkor most beszélek utoljára. Mert ez a kép sokkal erősebb, mint ami az előző volt ebben a bemozgásos témában, erről beszéltem, hogy kell valami felismerhető, azonosítható, hogy az ember fejében beinduljon a mozi, a mese. Itt ez megvan. Úgyhogy megy a 3 csillag is. (hegyi)
értékelés:

fluxuskondenzáció

mobillal "fényfestés" a telefontartóból

Több kérdés is felmerül bennem a kép kapcsán. Az első, legkönnyebben korrigálható, hogy a színvilág most kapott egy zöldessárga elszínezést, én ezt visszahoznám, koszos, öregített érzetet ad most a kép. A másik a képarányé. Ha ez kifejezetten arra készült, hogy legyen valami fejléc kép a facebookra, akkor értem, de múgy ez a képarány nekem idegen. Nyilván ez egyéni, és vannak szituk, amikor okolható ez a fajta vágás, de most itt ez az absztrakt bármilyen képarányban működhetne, nincs szükség arra, hogy eltérjünk a klasszikus arányoktól. A harmadik kérdés a legnehezebb. Az ilyen bemozdult, hosszú expós városképek akkor igazán izgalmasak, ha annyi azért megvan mozdulás nélkül is a környezetből, hogy az valamelyest beazonosítható szituációt mutasson, vagy a helyszínre jobban lehessen következtetni. Ha ez nincs, akkor is lehet izgalmas egy ilyen fényjáték, csak nagyobb az esélye, hogy hamarabb rá tud unni a néző. Mindezekkel együtt két csillag most. (hegyi)
értékelés:

lábnyomok

Kálmán, az van, hogy ez így nem oké. A célt értem, és elérhető, de ahhoz mást kell csinálj. Egyrészt a színek. Ez fekete-fehérben él, színesben nem. A másik az élesség, a bemozdulás, nagyobb mélységélesség kell és rövidebb záridő, és akkor nem kell utómunkában élesíteni. És végül a legfontosabb, a fények. Ez kora reggel vagy késő délután jó, amikor szinte csak surlófények vannak. Akkor jön ki az a holdfelszínszerű hatás, ami ennek a lényege. (hegyi)

Szelim

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

Nyílméreg

Ennél közelebb mentem volna most, mert a környezet nem igazán tökéletes, az a jobb felső virág az nem nagyon erős, kevesebb is elég lenne. Ez vágással is megoldható nyilván, ha van elég anyag a file-ban, elég pixel, akkor vágható, főleg, ha a technika nem enged közelebb, ha az objektív közelpontja ennyi. (hegyi)
értékelés:

holdfogyatkozás helyett

Az van, hogy ez a képed már közelít ahhoz, amit akár falon is meg lehetne mutatni. Viszont még egy lépés kell, és ez az utómunka, a masterelés. Vannak az embernek technikai akadályok, amiket meg kell oldjon, vagy a mobil zaja, vagy az, hogy mindig mindenbe, ami a városban van, belelóg valami nem odavaló, vagy ezernyi dolog lehet, amit a legnagyobb körültekintés mellett is érdemes, mint hatást korrigálni. Igen kevesen vannak, akik gondot fordítanak az utómunkára, egy részük azért, mert azt gondolja, hogy az az igazi művészet, ha azt mutatja, amit ott és akkor látott, talált, és mintha lenne ilyen ökölszabály, azt hiszi, hogy ha belenyúl vagy utómunkával módosít bármit, az szentségtörés. Ha ezt mértékkel tesszük és nem lóg ki, akkor nem az. És itt a másik csoport, aki ész nélkül tolja a filtereket, szétbarmol mindent, vagy egyszerűen csak kiengedi a kezéből a folyamatot és rábízza valami szoftverfejlesztőre. Itt most kéne valamennyit finomítani a nagy kontraszteltérésen, hogy ennyire ne legyen csak a sötét és csúcsfény ellentétére kihegyezve. A másik, hogy bal oldalt lenn van valami ott, egy világosabb négyszetszerű, amit valahogy fedni kéne, mert az meg kivisz az egész hangulatából, idegen. Nyilván ezeket nem azért írom, mert bajom van a képeddel, mert ez egy jó ötlet, és elég szürreális is, csak azért mondom el, mert rá kell vegyed magad, hogy a mastering területén is elkezdj mozogni. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért választottam ezt a fotót a júliusi hónap képének, mert én is lemaradtam a holdfogyatkozásról. Viccet félretéve, kedvelem ezt a képet, mert egy mozgalmas absztrakció. A szabadság, a száguldás, a ritmus jön le róla és nemcsak a szobor miatt. Kicsit ilyen fókuszvesztés nekem, vagy inkább fókusz keresés, a zoom effektje miatt. Szóval köszi szépen, és jó válogatást augusztusban. (Bach Viktória)