Kálmán, örülük neked, hogy újra küldesz, folytasd, fontos tag vagy, várom a munkáid. Ennél a képnél most elsőre a technikai izével kezdem, mert valami nem kerek nekem. Történt valami a fölső részben, amitől bekockázódva van az ott az a valami, nem tudom, mi lehet az, de a jpg tömörítési hiba ott erős. Azt ott háttérnek utólag csináltad oda? A másik, hogy picit sötét az egész. A kompozíció tetszik, meglepő az egész, hogy ennyi madár mit csinál ott. Amivel kezdeni kell valamit, az a technika. Az is lehet, hogy valami szoftverrel csináltad ezt a miniatürizálás effektet és az nyúlt ott bele fenn a háttérbe, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Egy kis szürke fátyol van ezen, amit le lehetne venni, élénkebb lenne, mert az ötlet és meglátás kiváló, mintha csomagolópapírt látnék, ajándékhoz valót, vagy gyerekszoba tapétát, ahogy István is írja. Az azonban bajos nekem, hogy épp a barbie baba van vágva, kisodródva a szélre. Nem azt mondom, hogy kötelezően centrálisra kell komponálni, de vágni nem jó szerintem, mert megtöröd a ritmust, így átmegy valamiféle szocióba, de maga a szín és forma meg annyira pop, hogy az meg ledobja a szoció világot. Mindenképp örülök ennek, mert van benne egyediség. (hegyi)
értékelés:

Érdekes nézőpontot választottál, formailag érthető, tartalmilag némi magyarázat kéne talán, miért épp a talp az, ami megragad, mint helyzetbemutatás. Nyilván van ebben a lazítás nyugalmából, de fura megfigyelni azt is, hogy mennyire szokatlan az, hogy egy talpat lássunk, mennyire eltér a megszokottól, miközben természetes, semmi extrém nincs benne, mégis ritka. Nyilván a kérdés az, hogy mennyiben ötletszerű, hiszen ezen múlik az, hogy van-e késztetés arra, hogy tovább keresd ehhez a viszonyulásod, vagy csak parti utáni pihenőben kezedbe akadt gép és a lazítás nyugalma-unalma hozta, hogy akkor én most ezt lefotózom. (hegyi)
értékelés:

Egyrészt be kéne linkelni a képhez a műsorod, ahol elmeséled Iván érkezését. Másrészt ez egy jó kép, még jobb lenne, ha a testből annyival többet kapnánk, hogy a ne a fej legyen középen és így balra meg a nem fontos üresség, de az jó, hogy jellegzetes a gesztus, és olyan pillanata a babának, amiben nincs semmi számára vállalhatatlan. Ugyanis a szülők ott szokták elrontani, amikor a gyereküket fotózzák, hogy nem látják annyira kívülről, hogy észrevegyék, hogy mondjuk ha folyik a nyála, vagy szutykos a kajától, az nem épp előnyös, magukat se ábrázolnák így, de a gyerek az mehet, mert az bárhogy is van, cuki. Ráadásul ilyenkor szoktam baromira zavarban lenni az elemzéssel, hogy a szemük fényéről mégse mondhatom, hogy apuka vagy anyuka, de most ez a gyerek épp bamba, vagy nem guszta, érted, mert megbántódnak, vagy fejbe somnak egy kiskapával. Mivel Iván még friss, talán ez az üzenetem, hogy szia Iván, és az, hogy szia család, meg az, hogy Kálmán, a többi képnél is, amit csinálsz, legyél ugyanennyire figyelmes, hogy nem hozod kínos helyzetbe a gyerkőcöt. Ilyenkor lehet kitalálni fotós projekteket, hogy mondjuk minden hónapban egy kép kábé ugyanott, éveken át, és abból összeáll egy etűd a felnövésről, meg ilyenek. Szmájli, csóközön. (hegyi)
értékelés: