Ha az előző képpel összehasonlítom, akkor nagyjából kezdem érteni a helyszínt. Ez valami fogságban lévő helyzet lehet, már csak abból is következtetek erre, mert ez a műfű ezzel a gyönyörű gyorsszorítóval van odakötözve a faághoz, ez eléggé home-made. Nyilván ezzel túl sok mindent nem tudsz tenni, és a pillanat se rossz önmagában, hogy ott van fent is egy madár, és ez a másik éppen valamilyen állatkát széttép. Ez a kép nekem már problémásabb az előzőhöz képest, hiába mozgalmasabb a kompozíció, de a helyszín, a gyorsszorítótól kezdve a kusza ágakig, meg a háttérben lévő falburkolatig fotózhatatlanul bajos, szomorú leszek a látványától. (hegyi)

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet az nagyon tetszik, hogy egy hétköznapinak mondható szituációból absztrakt helyzetet állítasz elő. Meglátni egy balesetben a formai játékosságot, ez alapvetően fontos fotográfusi hozzáállás. A kérdés ebben az esetben az, hogy mennyit hagyunk meg a valóságból, és mennyi marad a néző számára megoldandó feladatként. El tudom fogadni azt a megoldást is amit mutatsz, én lehet hogy a négyzetes képkivágást választottam volna. (hegyi)
értékelés:

Ezzel a képpel hasonló a helyzet, mint a repteressel, nem álltál a falra párhuzamosan, így a perspektíva is elfordul. És mint az előző csoportnál, itt is igaz az, hogy több környezet kéne, hogy a helyszín jobban működjön. De a kép tetszik, van benne valami szürreális, ami a fényeket illeti. Egyébként az is működne, ha kiszemelsz egy szereplőt és közelebb mégy, hogy a kövek repedéseibe dugdosott papírok jobban érvényesüljenek. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon izgalmas építmény és nem mondom, hogy könnyű elsőre jól megfotózni, mert a vonalak, a fények mind képesek az embert összezavarni, de annyi látszik, hogy valószínű nem álltál tökéletesen szemben, a gép bal felső része hanyatt lett döntve valamelyest, ebből adódhat, hogy míg a kép alján a vonalak még jól futnak, addig a függőlegesek a bal oldalnál már dőlnek, és a hátsó vonalak is ferdébbek. Ezekre oda kell figyelni. A másik, hogy a méret érzékeltetéséhez nem árt, ha valami figura valahol megjelenik - oké, most is van szereplő valahol a háttérben, de elég pici és bele is olvad a környezetbe. Szóval jó helyszín, ha újra arra jársz, adj időt magadnak, hogy újra megfotózd. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a kutya portré, a környezet is jó hozzá. De nagyon erősre sikerült a sötétítés fenn, ez így túl sok, nagyon lebukik az utómunka. Ebben arra kell törekedni, hogy a nézőnek ne legyen egyértelmű egyből, hogy azért avatkoztál be, mert fenn kilukadt a tér. Szóval javaslom, ezt finomabban próbáld megoldani, ne csak egy egyszerű átmenetességgel, amit generálisan ráteszel. (hegyi)
értékelés: