madár

Látod, megfogtál. Kicsit talán a színegyensúlyból, ebből a nagy sárgaságból érdemes lenne visszább venni, mert lehet, hogy itt ez túl sok, de alapvetően rendben van, nincs ezzel a képpel sok problémám, de a kérdés, hogy mi az a helyzet, amitől valami bekerül a National Geographicba. Nyilván az utómunkánál érdemes ezen valamennyit korrigálni, a csőrénél a foltokból visszább venni, hogy ne ezt a koszos érzetet keltse, a tollánál lévő foltokból is. De a leglényegesebb kérdés minden ilyesmi ábrázolásnál, az a környezet. Ennyire nem jó kiszakítani a természetből a madarat, mert olyan, mintha fogságban lenne, épp a lényeg, a szabadság érzete nincs meg. Ezt most arra mondom, hogy mi az az elvárás, amivel egy képszerkesztő dolgozhat. (hegyi)
értékelés:

Boldikusz

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés:

Nagykanizsai kilátóból

Hasonlóan az előző képhez itt is a valóság absztrakciója történik meg. Megint azt mondom, hogy az egy fontos fotográfusi attitűd, az ember a valóságban absztrakt formákat keres és talál. Ahhoz viszont hogy ez működni tudjon ennél a képnél, az utómunkában rá kell még segíteni, erősebb színekkel dolgozni, szaturációt adni, kontrasztot emelni. (hegyi)
értékelés:

koccanás

nekem jöttek a vonóhoroggal...

Az ötlet az nagyon tetszik, hogy egy hétköznapinak mondható szituációból absztrakt helyzetet állítasz elő. Meglátni egy balesetben a formai játékosságot, ez alapvetően fontos fotográfusi hozzáállás. A kérdés ebben az esetben az, hogy mennyit hagyunk meg a valóságból, és mennyi marad a néző számára megoldandó feladatként. El tudom fogadni azt a megoldást is amit mutatsz, én lehet hogy a négyzetes képkivágást választottam volna. (hegyi)
értékelés:

Macska az orgonán

Egy ilyen önelemzés-félét ér csinálni? Csak hogy jól látom-e, hogy mi a rossz a képen. Szóval ami megfogott a témában a macska és a pokróc színe a napfényben. A kép ott lett elrontva, hogy egy nagy életlen macskafenék van a kép közepén. Elég fény volt, szóval semmi nem indokolta az f/2-t.

Kurva nehéz macskát fotózni. Elvileg alszanak, de ahogy előveszed a gépet, felébrednek, bizalmatlanok lesznek és ha nem hagyod békén, elfut. Ez ellen a türelem segít. Meg kell nézni, hol van olyan helye, amit szeret. Kamerát a kézbe és azon keresztül is nézegetni, akár macska nélkül még. Mi van a háttérben, mi az, ami zavaró lehet, ezeket eltávolítani. Azaz létrehozni egy macskaműtermet. A helyet nem ismerem, ezért nem tudom, merre mi van. De miért a fenekétől fotóztad? Az egy dolog, hogy milyen a mélységélesség - igazad van, a 2-es túl nyitott - de ez anatómia is. Mitől macska a macska. Ez a kérdés. Feje, fülei, bajusza, ez a sorrend. Ez nem jelenti, hogy nem lehet oldalról, de a fenekétől... hát az nem annyira előnyös. Az, hogy a színei passzolnak, az jó észrevétel, ha van mód, akkor ezt használd ki még, de teremts olyan helyszínt neki, ami kevésbé zavaros. És ennyire nem szabad körbevágni. (hegyi)
értékelés:

Éjjel a Siratófalnál

Ezzel a képpel hasonló a helyzet, mint a repteressel, nem álltál a falra párhuzamosan, így a perspektíva is elfordul. És mint az előző csoportnál, itt is igaz az, hogy több környezet kéne, hogy a helyszín jobban működjön. De a kép tetszik, van benne valami szürreális, ami a fényeket illeti. Egyébként az is működne, ha kiszemelsz egy szereplőt és közelebb mégy, hogy a kövek repedéseibe dugdosott papírok jobban érvényesüljenek. (hegyi)
értékelés:

Ortodox család Jeruzsálemben

Vidám kép, kár, hogy barnítva van, még ha nem is olyan barbár módon, ahogy azt szokták, de higgy nekem, nem kell belemenni ezekbe a mű színezett tónusokba, mert ez a kép simán működik FF-ben is. Én egy picit hagytam volna még távot a modellek és köztem, mert akkor mód lenne érzékelni valamennyit a környezetből is. Nem sokra gondolok, 1-2 lépésnyire csak. (hegyi)
értékelés:

Tel-Aviv repülőtér

Ez egy nagyon izgalmas építmény és nem mondom, hogy könnyű elsőre jól megfotózni, mert a vonalak, a fények mind képesek az embert összezavarni, de annyi látszik, hogy valószínű nem álltál tökéletesen szemben, a gép bal felső része hanyatt lett döntve valamelyest, ebből adódhat, hogy míg a kép alján a vonalak még jól futnak, addig a függőlegesek a bal oldalnál már dőlnek, és a hátsó vonalak is ferdébbek. Ezekre oda kell figyelni. A másik, hogy a méret érzékeltetéséhez nem árt, ha valami figura valahol megjelenik - oké, most is van szereplő valahol a háttérben, de elég pici és bele is olvad a környezetbe. Szóval jó helyszín, ha újra arra jársz, adj időt magadnak, hogy újra megfotózd. (hegyi)
értékelés:

Ördög és angyal

Értem én a geget, nem is mondom, hogy rossz, angyal és ördög, de azért a szemed helyén ami létrejött, az elég ijesztő. Persze ez lehet cél is, elfogadom. Viszont a környezet túl lett gondolva. A csótány vagy mi, meg a virág... sok. Ha kinyitod a zongora klaviatúráját, az épp elég lett volna a laptoppal együtt, nem kéne más. (hegyi)
értékelés:

Rizling

Jó ez a kutya portré, a környezet is jó hozzá. De nagyon erősre sikerült a sötétítés fenn, ez így túl sok, nagyon lebukik az utómunka. Ebben arra kell törekedni, hogy a nézőnek ne legyen egyértelmű egyből, hogy azért avatkoztál be, mert fenn kilukadt a tér. Szóval javaslom, ezt finomabban próbáld megoldani, ne csak egy egyszerű átmenetességgel, amit generálisan ráteszel. (hegyi)
értékelés:

Balaton télen

Az ötlet remek. Jó benne, hogy meglátsz ilyen semmiségnek tűnő dolgot. A kivitelezéssel két problémám van. Persze hozzátéve, hogy ez a kép ekkora méretben nehezen él meg egyébként is, de ez nem a kép hibája, van, ami nem mutat kicsiben jól. Az egyik problémám a tónus. Finom az, hogy törekszel a köd, a pára, a víz megjelenítésére, de egy hajszálnyit akkor is több mélytónus kell bele, hogy azért kijöjjön jobban a víz struktúrája. A másik a kompozíció. Kábé középen van a bot, a szélre kitolva a madár, de a jobb oldalon a semmi van. Lehet dinamikát teremteni ezzel, de a tömegelhelyezésben fontos az, hogy a mérleg ki legyen egyensúlyozva, ezért egy-másfél ujjnyival beljebb kellene az oszlopnak és madárnak lennie. Azaz a gépen egy hajszálnyit ha tengelyében elforgatsz, máris jó helyen lesz mindenki. (hegyi)
értékelés:

jégvirág

Telefonnal készült a kép, mert nem volt nálam a gépem sajnos. Fagyott ablak, áttűnő fényekkel.

Ez izgalmas és szép. Fentről vágnék egy ujjnyit, hogy ennyire ne világosodjon ki újra a képmező, és hogy ne legyen ez a fura képformátum. És elforgatnám 90 fokkal. Akkor is van minden, ami most, de kényelmesebb lenne, mint az álló formátum, kevésbé lenne feszültség benne. De nagyon szép meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

mesekönyv

Lehetne akár illusztráció valami meséhez, valóban, csak valahogy nagyon szűkre szabott a hely, a tér, és emiatt lett az is gondolom, hogy fentről fotóztad a szereplőd, ami azonban ad egyfajta alávetettség érzetet, kialakít a néző és a modell között egy alá-fölérendelést, máshogy mondva a modell főszereplő kellene legyen, de ha fentről van fotózva, nem tudja a maga szerepét jól kifutni. Oké, nyilván a másik oldal, a túlpart zavaros lehetett, de ha a mélységélességet visszább veszed, mondjuk 5,6-ra vagy aköré, akkor már jobban leválasztódik a háttér. Az ötlet jó, szóval hajrá. (hegyi)
értékelés:

sár és jég

Az van, hogy az anyagszerűség ilyen esetben különösen fontos. Nem tarthatod ennyire sötétben az egészet, mert odavész a forma, a dolgok mélysége. Itt most szinte kivehetetlen, mit látunk, annyira bebukik az egész. Csináltam egy verziót, de igazából ezt ott a helyszínen kell ellenőrizni, és az utómunkával legfeljebb finomítani. Kérek egy ismétlést, úgy, hogy vedd figyelembe azt is, hogy a surlófény jó dolog, de tudni kell, hogy az a kicsinek látszó szintkülönbségeket is óriási szakadékká tudja mélyíteni. (hegyi)

Körtvélyesi kilátó

Olyan köd volt, hogy csak na.

Fényképezésnél mindig meg kell határozd magadnak azt, hogy mire megy ki a fuvar, mi az, ami abban az adott dologban téged érdekel, izgat. Ehhez minél Pontosabb megfigyelés és elemzés kell. Itt most például felmentél a kilátóba, lenéztél. Mit látsz? Foltokat. Nevezheted fáknak is, de ezek a képen elsősorban folthatásként jelennek meg, és csak utána konkretizálódik, mi is ez valójában. Ezért a foltok lesznek a fontosak. Most ami érdekes, az a kép alsó harmadában történik meg. Tehát fölé lőttél a lényegnek. Bejelöltem vörössel, ami jó és fontos, izgalmas, és kékkel, amit én mindenképp lehagynék, e kettőből az is kijön, merre kéne a gépet mozgatni, hogy az kerüljön középpontba, ami a legizgalmasabb részletekkel, foltokkal bír. Nyilván ehhez kell gyakorlás, nem kötelezően megy egyből felismerni, és az is persze lehet, hogy a helyszínen hideg van, sok a fény, nem jól látni. Szóval gyakorlás, ez a titok. (hegyi)
értékelés: