fluxuskondenzáció 2

Vegyük fix x-re a képkivágás arányait, hogy én jobb szeretem a 3:2-es vagy 4:3-as arányokat, mint a szélesebbeket, erről akkor most beszélek utoljára. Mert ez a kép sokkal erősebb, mint ami az előző volt ebben a bemozgásos témában, erről beszéltem, hogy kell valami felismerhető, azonosítható, hogy az ember fejében beinduljon a mozi, a mese. Itt ez megvan. Úgyhogy megy a 3 csillag is. (hegyi)
értékelés:

fluxuskondenzáció

mobillal "fényfestés" a telefontartóból

Több kérdés is felmerül bennem a kép kapcsán. Az első, legkönnyebben korrigálható, hogy a színvilág most kapott egy zöldessárga elszínezést, én ezt visszahoznám, koszos, öregített érzetet ad most a kép. A másik a képarányé. Ha ez kifejezetten arra készült, hogy legyen valami fejléc kép a facebookra, akkor értem, de múgy ez a képarány nekem idegen. Nyilván ez egyéni, és vannak szituk, amikor okolható ez a fajta vágás, de most itt ez az absztrakt bármilyen képarányban működhetne, nincs szükség arra, hogy eltérjünk a klasszikus arányoktól. A harmadik kérdés a legnehezebb. Az ilyen bemozdult, hosszú expós városképek akkor igazán izgalmasak, ha annyi azért megvan mozdulás nélkül is a környezetből, hogy az valamelyest beazonosítható szituációt mutasson, vagy a helyszínre jobban lehessen következtetni. Ha ez nincs, akkor is lehet izgalmas egy ilyen fényjáték, csak nagyobb az esélye, hogy hamarabb rá tud unni a néző. Mindezekkel együtt két csillag most. (hegyi)
értékelés:

lábnyomok

Kálmán, az van, hogy ez így nem oké. A célt értem, és elérhető, de ahhoz mást kell csinálj. Egyrészt a színek. Ez fekete-fehérben él, színesben nem. A másik az élesség, a bemozdulás, nagyobb mélységélesség kell és rövidebb záridő, és akkor nem kell utómunkában élesíteni. És végül a legfontosabb, a fények. Ez kora reggel vagy késő délután jó, amikor szinte csak surlófények vannak. Akkor jön ki az a holdfelszínszerű hatás, ami ennek a lényege. (hegyi)

Szelim

Úgy látom, belenyúltál utómunkában az égbe, azokba a flekkekbe, ahol az üreg nyílásai vannak. Ez nem baj, de pontosabban kell csinálni, hogy ne bukjon le a dolog a kijelölés határainál. A másik, hogy valamennyivel több részlet nem ártana a barlang belsejébe is, de nem HDR, kifejezetten nem, mert a HDR elvonná a figyelmet, elrontaná azt a hatást, amit így elértél ezekkel a lukakkal. Sokan használják a HDR-t, számszerűen legalább 80%-kal többször, mint amikor valóban volna értelme, ráadásul eléggé brutálisan, mert az annyira vonzó - ja, de közben meg fárasztó is, és hihetetlenné teheti a valóságot. Van, amikor jó, ha meseszerű lesz tőle valami, és nyilván, valamennyit javíthat, ha mondjuk a templom belsejében vagy és benn kevés a fény, az ablakokon meg túl sok jön be. De ott is ésszel. Annyira ki tudja vasalni a tónusgörbét hogy a végén átmegy az egész grafikába. A lényeg, hogy a meglátás jó, az ötlet jó, kis utómunka, és a kép tökéletes lesz. Ja, még valami: az élesség. Gondolom az utómunkánál, vagy a gép beállításánál rá van húzva az élességre. Nem tesz neki jót, karcol, a nagy tónusváltásoknál olyanná válik, mintha sniccerrel lenne körbevágva. Nem kell az élességet ennyire komolyan venni, csak természetesen. A sharpen olyan funkció, amit ha lehet, kerüljünk el, borzalmas hatása van. Egyetlen eset, amikor a sharpen edges oké, amikor filmről szkennelsz és azt akarod picit helyrehozni. De a digit felvételnél nincs oka használni, soha. Csináltam egy tónus verziót nyilván az eredetiből jobb lenne, de próbáltam mutatni, merre és kábé mennyit kéne a sötétből visszahozni. Azért 3 csillag, mert a képi ötlet tetszik, az utómunka gyakorolható. (hegyi)
értékelés:

Nyílméreg

Ennél közelebb mentem volna most, mert a környezet nem igazán tökéletes, az a jobb felső virág az nem nagyon erős, kevesebb is elég lenne. Ez vágással is megoldható nyilván, ha van elég anyag a file-ban, elég pixel, akkor vágható, főleg, ha a technika nem enged közelebb, ha az objektív közelpontja ennyi. (hegyi)
értékelés:

holdfogyatkozás helyett

Az van, hogy ez a képed már közelít ahhoz, amit akár falon is meg lehetne mutatni. Viszont még egy lépés kell, és ez az utómunka, a masterelés. Vannak az embernek technikai akadályok, amiket meg kell oldjon, vagy a mobil zaja, vagy az, hogy mindig mindenbe, ami a városban van, belelóg valami nem odavaló, vagy ezernyi dolog lehet, amit a legnagyobb körültekintés mellett is érdemes, mint hatást korrigálni. Igen kevesen vannak, akik gondot fordítanak az utómunkára, egy részük azért, mert azt gondolja, hogy az az igazi művészet, ha azt mutatja, amit ott és akkor látott, talált, és mintha lenne ilyen ökölszabály, azt hiszi, hogy ha belenyúl vagy utómunkával módosít bármit, az szentségtörés. Ha ezt mértékkel tesszük és nem lóg ki, akkor nem az. És itt a másik csoport, aki ész nélkül tolja a filtereket, szétbarmol mindent, vagy egyszerűen csak kiengedi a kezéből a folyamatot és rábízza valami szoftverfejlesztőre. Itt most kéne valamennyit finomítani a nagy kontraszteltérésen, hogy ennyire ne legyen csak a sötét és csúcsfény ellentétére kihegyezve. A másik, hogy bal oldalt lenn van valami ott, egy világosabb négyszetszerű, amit valahogy fedni kéne, mert az meg kivisz az egész hangulatából, idegen. Nyilván ezeket nem azért írom, mert bajom van a képeddel, mert ez egy jó ötlet, és elég szürreális is, csak azért mondom el, mert rá kell vegyed magad, hogy a mastering területén is elkezdj mozogni. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért választottam ezt a fotót a júliusi hónap képének, mert én is lemaradtam a holdfogyatkozásról. Viccet félretéve, kedvelem ezt a képet, mert egy mozgalmas absztrakció. A szabadság, a száguldás, a ritmus jön le róla és nemcsak a szobor miatt. Kicsit ilyen fókuszvesztés nekem, vagy inkább fókusz keresés, a zoom effektje miatt. Szóval köszi szépen, és jó válogatást augusztusban. (Bach Viktória)

Kamitska

Értem, miért készült. De pár technikai dolog nincs még a helyén. Az egyik, hogy hanyatt vagyunk dőlve. A másik, hogy egyszerre egy dolog lehet az, mia a fő figyelmet kapja, ha ez a táblácska, akkor ennek kell mindent alárendelni, és akkor nem működik az, hogy de még a háttér, de még a karzat, de a falidísz - tehát ennyire nem jó, ha skurcban fotózod, mert azt csak épp hogy kell érzékeltetni, hogy nem egy táblácska van, de nem kell az egész sort megfotózni, magyarán az oltár felé fordulhattál volna jobban és akkor az egész valahogy kevésbé ad kitekeredett eredményt. (hegyi)
értékelés:

elcsendesedés

Azért nem működik, amit szerettél volna, mert ellenfényben vagyunk, és nem is mutatod eléggé oldalról ahhoz, hogy a kis kereszt valóban éljen, ezért elsőre bevallom az se volt biztos, hogy ez a helyszín most akkor egy műhely belseje, ahol a munkapadok vannak a satukkal és egyéb minekhíjákokkal magukra hagyva, a falakom meg a szokásos falinaptárak lehetnek, vagy mi is ez, aztán jöttem rá, hogy ez egy templom lehet. Ha valamit kitűzöl a kép céljának, mint tárgy, hogy rábízod, hogy a hangulatot átvigye, annak ennél szerintem egyértelműbbnek kell lennie. Az se biztos, hogy ennyire kis mélységélesség kell. Persze, a templomok jó része elég sötét terep ahhoz, hogy jól ki lehessen exponálni, ilyenkor, ahogy itt is, gondolom, lehet keresni olyan tereptárgyat, ami támaszték lehet és akkor hosszabb expozíciót is bemozdulás nélkül el lehet készíteni. Szóval a lényeg, hogy a megfigyelés és tapasztalatszerzés okán ez fontos állomás, most ez nem hozza, amit szeretnél, de érdemes keresni más helyszínt, ahol ez működhet. (hegyi)

ERB

A hangulata jó a képnek és a színei, fényei is szépek, kívánatos serital lett a végeredmény. De a kompozíció valahogy nem áll össze. Valami hiányzik. Nem tudom, hogy a helyszín mit engedett volna meg, mi volt a környezetben még, én hiányolom az alját. Ugyanis ha a hab a lényeg, meg annak környezete, akkor azt kéne mutatni, és nem kell sokkal több lenn, de ha már mutatod a pohár tetejét, ami igazából annyira nem adja ki most, akkor lenn miért nem? És a pohár elhelyezése a képen, ez is furcsa, mert ki van szorulva oldalra, de miért? Mi van, ami miatt ez történik? A kép erre nem ad választ. (hegyi)
értékelés:

Röfik

Van humora, valóban, de esztétikai szempontból ez most annyira nem erős kompozíció, hogy felülírja a primer elutasításom. Lehet, hogy ha a színek túl lennének tolva és távolabbról készül, akkor működhetne, de így most ezt én nem tudom szeretni. (hegyi)

vidd ki a fényt

jött a téma, a gép meg sehol... marat a telefon

Ez egy igen jó kép, még így, csálén, mobillal is, ritka jó pillanat, és példa arra, hogy résen kell lenni mindig, mert - bár általában azt mondom, hogy nincs talált kép - vannak helyzetek, amikor a jósors megajándékoz valamivel. Ez egy ilyen helyzet, ajándék. Köszi, hogy megosztottad velünk. (hegyi)
értékelés:

etetés

Ha az előző képpel összehasonlítom, akkor nagyjából kezdem érteni a helyszínt. Ez valami fogságban lévő helyzet lehet, már csak abból is következtetek erre, mert ez a műfű ezzel a gyönyörű gyorsszorítóval van odakötözve a faághoz, ez eléggé home-made. Nyilván ezzel túl sok mindent nem tudsz tenni, és a pillanat se rossz önmagában, hogy ott van fent is egy madár, és ez a másik éppen valamilyen állatkát széttép. Ez a kép nekem már problémásabb az előzőhöz képest, hiába mozgalmasabb a kompozíció, de a helyszín, a gyorsszorítótól kezdve a kusza ágakig, meg a háttérben lévő falburkolatig fotózhatatlanul bajos, szomorú leszek a látványától. (hegyi)

madár

Látod, megfogtál. Kicsit talán a színegyensúlyból, ebből a nagy sárgaságból érdemes lenne visszább venni, mert lehet, hogy itt ez túl sok, de alapvetően rendben van, nincs ezzel a képpel sok problémám, de a kérdés, hogy mi az a helyzet, amitől valami bekerül a National Geographicba. Nyilván az utómunkánál érdemes ezen valamennyit korrigálni, a csőrénél a foltokból visszább venni, hogy ne ezt a koszos érzetet keltse, a tollánál lévő foltokból is. De a leglényegesebb kérdés minden ilyesmi ábrázolásnál, az a környezet. Ennyire nem jó kiszakítani a természetből a madarat, mert olyan, mintha fogságban lenne, épp a lényeg, a szabadság érzete nincs meg. Ezt most arra mondom, hogy mi az az elvárás, amivel egy képszerkesztő dolgozhat. (hegyi)
értékelés:

Boldikusz

Nem könnyű feladat a gyerekfotózás, mert a gyerek izeg-mozog, egy sajátos külön világban él, és az ő tempója nagyon ritkán találkozik a miénkkel, nehéz elkapni a pillanatot. Ez egy jól megfogalmazott képi üzenet. A helyzet tetszik, de hogy ő most fekvőtámaszt csinál, és úgy lett lefotózva, vagy áll apa előtt, ezt nem lehet tudni. Ami kicsit furcsa, az a kar csonkolása, nyilván ebből a nézőpontból nehéz mást kihozni, és a gyerekek instruálhatósága is kérdéses, de érdemes megpróbálni, hogy az ember ilyenkor azt mondja, hogy tedd följebb a kezed, integess, és akkor benne van a kis tenyere is. Vagy mondd azt, hogy tegye maga mellé a kezét, és akkor ő valamennyi ideig odateszi, túl sokáig nem lehet várni, ezért is nehéz modellek a gyerekek, mert egy-egy pózt nem fognak neked órákig kitartani, sokat nem lehet tökölni. Egyetlen problémám van még ezen kívül: nekünk jobb szemben az írisz, a szembogár kevésbé részletgazdag, sötétben volt, erre érdemes utómunkában valamennyit rásegíteni. Nem azt mondom, hogy az egész arcfélre, de a szemét valamennyivel világosabbra lehet hozni. Szelektíven kijelölöd, és azzal külön elkezdesz dolgozni. Óvatosan kell ezt csinálni, mert az ember egy bizonyos szintig tudja csak elfogadni az ilyen módosításokat, utána furcsa lesz, hogy hogyan került oda az a fény, de valamennyit érdemes lenne ezen világosítani. Mivel egy nem könnyű feladatba fogtál bele, a gyerekfotózásba, és azt ízléssel tetted, ezért kettő csillagot tudok adni erre a munkára. (hegyi)
értékelés:

Nagykanizsai kilátóból

Hasonlóan az előző képhez itt is a valóság absztrakciója történik meg. Megint azt mondom, hogy az egy fontos fotográfusi attitűd, az ember a valóságban absztrakt formákat keres és talál. Ahhoz viszont hogy ez működni tudjon ennél a képnél, az utómunkában rá kell még segíteni, erősebb színekkel dolgozni, szaturációt adni, kontrasztot emelni. (hegyi)
értékelés: