Tetszik ahogy kilyukad az erdő és sárga formák bukkanak fel, új előteret létrehozva, tetszik ahogy az erdő "rendezettsége" találkozik a sárga foltok rendezetlenségével és összefolynak, tetszik, hogy álomszerű, tetszik, hogy valóságos, tetszik, hogy meg van forgatva, tetszik, hogy másodpercekre megkérdőjelezem az ítélőképességem, mire rájövök, hogy mit is nézek pontosan, tetszik, hogy más amit nézek és más amit látok, tetszenek a tónusok, tetszik a fáradtság, tetszik az ötlet és tetszik az élmény, amit nyújt. Köszi Kálmán, jó válogatást februárra. (Szalai Olivér)