Ahogy lányod cseperedik, egyre komolyabb modelleddé válik, egyre tudatosabb és érettebb arcát mutatja nekünk általad. A kérdés egy képi megoldás esetében mindig az, hogy mikor elég. Azaz kell-e a csillagokat ilyen layerszerű megoldással újra és újra ismételni, erősít ez, vagy épp gyengíti a formát, ami a kendőn megjelenik. Én azt gondolom, hogy érdemes lenne kipróbálni enélkül. A másik, hogy nekem ehhez a tekintethez és formákhoz kellene, hogy nagyobb, levegősebb terünk legyen, ha már kendő is van, meg haj is van. Most ezek a formák furán vágódnak. Az is érdekes lehet, ha a tekintetre fókuszálunk, de most valahogy a kettő között vagyunk. HA a cél a szabadság, a megzabolázhatatlanság érzékeltetése, akkor a tér fontos. Ha ennél fojtottabb érzelmeket akarunk előhívni, akkor viszont - és talán erre akar utalni a csillagok ismétlése - úgymond "koszosabbnak" kell lennünk. Ez mindig nehéz ha az ember gyerekkel dolgozik, hogy ne is legyen édelgés, de ne is kényszerítsük erőszakkal valamilyen irányba. Hát, nem mondtam, hogy egyszerű lesz... ha mindezt egybevetem, akkor nekem ez egy érdekes kérdésfelvetés, jó irány, de a döntés a te kezedben van. (hegyi)
értékelés:

Fent kicsit sok, lent kicsit kevés. Ha már ennyire komponálunk, akkor vagy centrálisra komponáljunk, vagy aranymetszésre, de valahová ugorjon be az a képközéppont. Bármelyiket el tudom fogadni. Megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó. Az a helyzet Bara, hogy én nem tudom, hogy te hol jársz, szerintem valamilyen módon egy ufó vagy, mert ilyen helyek nincsenek is a városban, amiket te észreveszel, és én ezt nagyon irigylem tőled, mert ez nagyon fontos. És kitartó is vagy, és ezt is nagyon becsülöm. Ez tökéletesen rendben van. Ez a kép is viszonylag rendben lenne, ha a kompozíció a helyén lenne. (hegyi)
értékelés:

Erről most túl sokat nem fogok mondani, mert az ötlet kiváló, nagyon jó ez a tükörrel való játék - talán jó lenne, egy olyan tükröt találni, aminek nincsen kerete, mert az nekem túl határozott - de két dolog van, ami bosszantó. Az egyik a szájba belerajzolt piros, amit nem tudok, hogy mi a francnak van ott. Másrészt a Bara Art, borzalmas ez a betűtípus, ahogy szoktam mondani, képalkotó elemmé teszel valamit, ami nem az, és ráadásul ez biztos, hogy art? Bocsánat még egyszer, de látom, hogy ez egy ilyen tendencia, hogy az emberek elkezdik magukat definiálni valahogy, művész vagyok, fotográfus, utcai fotós, meg az ördög tudja mi - ez nem tehetség kérdése, hanem az, hogy hol tartunk a magunk útján. Ha túl korán rakunk magunkra ilyen jelzőket, szerintem, azzal később nagyon kicseszünk magunkkal. Mert onnan nehéz ám visszajönni, tehát, amikor az ember megszokja, hogy én ez vagyok, és rajtam van a jelvény, akkor onnantól azt már baromi nehéz lerakni, és utána azt mondani, hogy nem, én egy mezítlábas fotós vagyok, akinek tanuló üzemmódban még van mit tanulnia. Érted? Nagyon nem javaslom ezt. Egyébként a kép zseniálisan jó lenne, az ötlet tetszik, és minden benne van, aminek benne kell lennie. Ez a tükörjáték kiváló, jó a modelled, mind a kettő, az üzenete is jó, minden oké. De miért kell a pirosat belerakni? Mi indokolja számodra, hogy a szájnál legyen ez a piros bigyó, nem értem. Másrészt meg ne firkáljunk már a képre. (hegyi)

Nem láttam a filmet, így ezt nem tudom megítélni, hogy jó-e a kapcsolódás, a kép viszont hangulatos. Ugyanakkor a kompozíciója lehetne egyértelműbb is. Most valahogy kb ugyanazt kapom fenn, mint lenn, de talán épp az lenne a megfejtés, ha egyik kiegészítené a másikat, ami egyiken hiba, az a másikon nem lenne az, és fordítva. Most egyik "világ" se elég határozott. (hegyi)
értékelés:

Megint egy szendvicsképet kapunk, amiben van egy valós régió a tájképi hatásokkal dolgozó látképpel, a fickóval, aki ül a hegytetőn a kereszttel, ezek mind nagyon izgalmasak, és aztán a kép felső részében, mint egy ilyen délibábos ügy, megjelenik ennek az egésznek valamilyen éteri levonata. Én ezt jónak gondolom, mindazzal együtt, hogy én nem vagyok a képmanipulációnak olyan nagyon elkötelezett híve, de ez itt indokolt, és helyén való, és kap az egész ettől egy ilyen furcsa gellert, egy ilyen furcsa fricskát. Jó ez, tetszik, köszönöm! Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, Bara, de ez nem jelenti azt, hogy a magány leckén ne kellene még dolgoznod, szerintem, van ebben még neked rendesen anyag. (hegyi)
értékelés:    

Macskával engem bármire rá lehet venni, még arra is, hogy 3 csillagot adjak. Ugyanakkor, ha az a kérdés, hogy ő most rejtőzködik, akkor talán egy kicsit a környezetből többet kellene adni. Most annyira körbevágtuk ezt az egészet, hogy ez a zöld még kevés nekem ahhoz, hogy őt rejtőzködni lássam. Elhiszem, mert leírtad, de én most nem a rejtőzködést látom, hanem azt, hogy zavar ott engem az a fikusz levél, és én azt onnan elhajtanám. A tömegelhelyezésnek sem ártana, ha oldalirányban kapnánk még valamit, akár két-három ujjnyit is ahhoz, hogy ez az egész a maga dekomponáltságával majd helyrebillenjen. A háttérrel, ami történik, az abszolút rendben van, látom egyébként, hogy itt is valamilyen, akár dupla expós, akár tükröződéses helyzet van, ezt persze nem tudom innen egyből megmondani, hogy ez micsoda, de valami fátyol került erre a képre, ami nem tesz rosszat neki, az ott helyén van. Nyilvánvalóan az is kérdés, hogy ez a macska mennyire barátságos, mennyire kezelhető, mert mindebből a ritmusból nekem most a humor irányába kilóg, hogy a kis homlokán ott vannak ezek a szöszök. A mi macskánk is, és tulajdonképpen az összes ilyen bujkálós őrült, de nekem azért most ez nem annyira illik ehhez a képhez. (hegyi)
értékelés:

Kaptam egy leiratot: „... talán ez már nem ’mímes’ ” Egy biztos, hozzám sokkal közelebb áll ez a kép, mint az előző. Kicsit nekem szűkre vágott. Barának gyönyörű haja van és ebből a gyönyörű hajból egy kicsit többet kérnék, mert ehhez a ritmushoz, amit ezek a növények képviselnek, a haj nagyon jól illik, passzol és kifuthatná magát ez a dolog, ha ennél kevésbé lenne szűkre vágva. Ettől függetlenül az ívek, a ritmusok és a fények játéka rendben van. Benne van az álmodozás is, bár nem vagyok benne biztos, hogy ebbe az irányba néztem volna. Lehet fölfelé nézni, nincs azzal semmi baj. Annyira befelé nézel most, hogy ezzel így belül maradsz egy történeten, tehát nem a jövőbe, vagy felfelé nézel, ez kicsit bátortalanabbá teszi élményben ezt az egészet. Ettől függetlenül ez egy olyan önportré, ami megint egy új iránynak a megmutatása, egy új kapu, vagy egy új ajtó kinyitása és bátorítanálak arra, hogy ebbe az irányba menjél tovább. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. Hadd tegyem hozzá, Bara, hogy nagyon jó lenne az is, ha a 4. és az 5. lecke felé is mozdulnánk egy kicsit, már csak azért is, mert jó lenne ebből az első osztályos szintből kiemelkedni most már lassan a második osztály felé, és nagyon kevés hiányzik. Hogyha bemész a saját adatlapodra, akkor ott látod, hogy melyek azok a leckék, amik már megvannak, és egy kis energiát kellene fektetni azokba is, amik még nincsenek meg, hogy azokkal is dolgozzunk. De ez egy nagyon jó irány, és ne engedd ezt el. Érzelmes és annak örülök a leginkább ennél a képnél, hogy nyitottál magadon felénk, ha csak egy lépésnyit is, de nyitottál. (hegyi)
értékelés: