Itt most csak annyit, mert az előzőben kiveséztem ezt a berendezést, hogy a színvilág tökéletes, a vágásnál figyelj arra, hogy ha szem alatt vágsz, a szemgödör ne induljon el, mert az így nem pozitív élmény, tehát a tanulmányodból a színek, amit innen használnék, úgy, hogy a modell ruhája, sminkje és a környezet is hozzá tudjon ehhez idomulni. Ismétlést kérnék. (hegyi)
Itt valami szendvics készült, mintha a filmes gépnél elfelejtettük volna továbbtekerni a filmet és egymásra kattintottunk volna véletlenül. Nem értem az okát és célját az arcot kettészelő tónusváltásnak, és be kell valljam, hogy a szappanbuborék témakör olyan, hogy mivel erős közhely, így csak akkor áll meg, ha precíz és pontos, vagy akkor, ha olyan személyes erővel rendelkezik, ami letekeri a fejem. A kettő között tanulmány. Azt gondolom, hogy az, ami megakaszt, hogy ez a fújó berendezés a maga fröccsöntött mivoltával taszító, gagyi, bár a célnak megfelel, de olyan vurstliszagú, egypálcás. Ha szereznél egy vastag szívószálat, azzal is lehet buborékozni, több macera, de ha fotó a cél, akkor megérné. (hegyi)
Hmm, ezzel most nem tudok azonosulni. Túl sok a képelem, három karkötő az előtérben, a hajzuhatag, a póló feliratai, a csillagok, és még a tekintettel is kéne foglalkozni, ez így együtt sok. Ráadásul nem nagyon értem, mire megy ki a fuvar itt most, miért készült ez a kép? Bizonytalan vagyok, mert nem adtál elég kapaszkodót. (hegyi)
Bara, ez kívülről másnak látszik, mint belülről, lányod incselkedő arca jó ellentétben van a nő megértő nyugalmával, ez igen jó ellentétpár, de gondolom, nem elsősorban azt akartad megmutatni, hogy néha mekkora türelem kell egy gyerekhez. A címből arra következtetek, hogy a barátság okán lehet kettejükkel együtt dolgozni még. Ugyanis azért kérném az ismétlést, mert látod itt, ennél a képnél és ennél a kapcsolati helyzetábrázolásnál jó lenne, ha instruálnád Hannát, ahogy azt a régebbi képeidnél tetted. Ez natúrban nem áll meg. (hegyi)
Fú, Bara, de kár azért a táskáért, vagy mi a fene az, ami belóg itt jobb alul... kiváló megfigyelés, nagyon jó kép lenne, csak így most ezzel az életlen, kusza formával ellene dolgozol a fő motívumnak. Nem tudom, hogy ő ismerősöd-e, vagy megtalálható-e még, mert érdemes lenne vele dolgoznod, jól érzed, mi a lényeg, miben van az izgalom ebben a világban, a kockás, a csipke, a haj ritmusa kiváló. Ha van mód, jó lenne ismételni kevésbé talányosan zaklató környezetben. Ha nincs, akkor két csillag. (hegyi)
értékelés:
Jó ez, amit megfigyeltél, amíg befértem a kádba, én is nézegettem ahogy tükröz az elzáró felülete, ráadásul a szerelék és a csempe vonala is jól adja a ritmust. Egy leheletnyit alul nekem ez szűk, ott az első árnyékot meghagynám, és még valami: van ez annyira elvont, hogy simán beleférne, ha nem nagykabátban álltál volna oda. Kérhetek ismétlést? (hegyi)
Ez a kép Bara megállna szelektív színesítés nélkül is a lábán, sőt, ez a móka olyan, mintha rángatnád a vállát a nézőnek, hogy de ugye látod, ugye látod, hogy McDonald's, ugye milyen fura ez a madár a szemetesen a mekis üdítős dobozzal? Igen, jó a meglátás, de bízz a néződben, hogy ő ezt akkor is észre fogja venni, ha nem rikít a vörös. De, ha már mindenképpen ezzel akarsz játszani, akkor fogj egy ecsetet, és fest át rikítóra az egész képet, adj neki saját színeket, és akkor lesz egy ritmusa az egésznek, ami a pop-art felé vinné, ami akár jót is tehetne neki. Amivel még gondom van, az a képkivágás. Amilyen nagyvonalúan kezeled - helyesen - a fenti régiót, annyira erős és hatást gyengítő az, ahogy a kukába belevágsz, hiszen a madár testének ez lehet az egyetlen erős ellenpontja, bázisa. Kellene. Ha négyzetesre kihozod úgy, hogy csak lefelé adsz hozzá, megvolna ez. (hegyi)
értékelés:
Zsoltnak:)...Hanna szokott mosolyogni is:)
Köszönet érte, hogy Hanna mosolygós arcát is megkaphattuk, ez eleve egy csillagot mindenképpen jelent, ezen felül az is jó, hogy szépen keretezi a hajzuhatag az arcot, jók a fények a hajon, viszont ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, az sajnos az utómunka hiánya. Most a háttér annyira világos, hogy ettől az arc már szinte bebukik, és a szem inkább a világos részeket figyeli, mint az arcot. Ha a helyszínen nincs mód akár egy fehér kartonnal, alufóliával vagy ruhával deríteni, akkor ezt az utómunkában kell korrigálni. (hegyi)
értékelés:
Igen, itt van valami, ami létrejött, ami az előző buborékos képnél is létrejöhetett volna, ami nekem most egy jó geg. Én ezt a Humor leckébe teszem, ha megengeded, mert ez annyira nem nagy ügy, de jó meglátás, inkább a vicc része a jó, mint a kreativitása. Egy kicsit pontatlan itt is a világítás, a szem, ami a legfontosabb lenne, az most sötétben van, nyilván ezzel a helyszínen túl sok mindent nem lehet kezdeni, de utómunkában igen. A képnek az egyik fele lényegesen világosabb mint a másik, ezt is lehet korrigálni, tehát itt azért van utómunkában mit csinálni. Volt ilyen táborunk, ezen végig lehet gondolni, hogy mit kell csinálni, érdemes lenne ezzel foglalkozni. Tehát ez inkább humor, és kettő csillagot adok a kópia rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:
Tessék adni címeket! Sok a cím nélküli, meg az idétlen fölrakás, úgyhogy kérem, hogy ebben is erősítsünk. A ritmus jó. Egy jó kis dinamikus, élére állított háromszög jön létre a mikrofonnal, a trombitással és ezzel a fickóval, aki a megafonba kiabál. Szűknek érzem egy kicsit az egészet, de a megoldás jó. Valószínű, hogy ez egy képsorba nagyon jól megállna, egy képriportba az adott zenekar koncertjéről. Önmagában ez a kép nekem ahhoz kevés, hogy ez szimbolizáljon bármit, úgy értem, hogy nekem ebből a koncert hangulata csak részben jön át, és lehet, hogy félrevisz, hogy ez most valami agresszív punk zenekar akar lenni, vagy micsoda, akik a megafonnal üvöltenek. Sokan használják ezt koncerteken, van egy bizonyos akusztikai hatása, amit az emberek általában izgalmasnak tartanak, de most a zenekarról túl sokat nem tudok meg. Hogy ez egy kéttagú zenekar, ahol az egyik üvölt, a másik próbál trombitálni rá, nem tudom. Azért mondom, hogy ez egy képsornak a képe számomra. (hegyi)
értékelés:
Bara, az a baj, hogy azzal, hogy ilyen egymásra fotózásokat csinálsz, azzal tulajdonképpen kellően művészi hatást érsz el abban a tekintetben, hogy a néző nem tud nagyon kritikát mondani, mert azt mondja, hogy ez milyen érzékeny, ez milyen jó. Én is azt mondom elsőre, hogy hú de jó, de aztán rájövök, hogy nem értem, hogy ez miért jó. Azok a képelemek, amikből ez összeáll, azok nincsenek pontosan végigvive. Nézzük meg a saját portrédat csak: ezt a második leckébe küldted be, tehát a portré része a legfontosabb, minden más elvileg ehhez viszonyítva jelenne meg. És mit látunk? Látunk egy csajt, akinek gyönyörű a haja, gyönyörűen fújj a szél, szemüveges lányról beszélünk, valamiért fontosnak tartja a fotós, hogy ábrázolja ezt a szemüveget, én azt mondom, hogy ez nem minden portrénál kötelező, hogy ezt ábrázoljuk, még akkor sem, ha az alany szemüveges. Én ezt el tudnám úgy is képzelni, hogy szemüveg nélkül legyen, sőt. Mindezzel együtt, ez még a kisebbik kérdés, a nagyobbik kérdés az, hogy megyünk lefelé a képen, és látunk egy pólót, ami szépen kiemeli a vállat, na de ott van egy pánt is. Ez megint egy olyan dolog, hogy nekem ez kicsit mindig az illúziórombolás, de a legnagyobb gáz az, hogy a pánt mellett van még egy pánt, és akkor a pánt a pánton egészen extra dolgokat tud létrehozni, de az nekem nem nagyon jó. Nem fog leesni az a melltartó akkor, ha egy kicsit odébb teszem a vállnál a pántot, ha már ezt a nagyon decensen erotikus vonalat akarom mutatni. Ez egy nagyon fontos dolog, a nőiségnek egy nagyon szép jele, egyébként nagyon gyönyörű lenne, de most ez az egész ott bicsaklik. És van egy fotós táskád is, és ezt keresztbeveted a válladon, ami nagyon fontos dolog, hogy a városban nehogy levegyék az utcán, hogy nehogy valaki elvigye a fotós cuccomat, de egy képkészítés erejéig, ha van valaki segítséged, aki vigyázzon rá, lehet, hogy érdemes lenne ettől megszabadulni. Most ez a csat meg a szíj az egészet szétveri. Ha már líráról beszélünk, akkor oké, de a portréd nekem találtnak tűnik, és mintha ehhez kerestél volna valami párhuzamot ezekkel az orgonákkal. Az egész nekem egy kicsit ilyen beállítottan csinált, szóval az a része, hogy hazavittem a valamit, voltam egy fotós sétán, nem teljesen minden úgy sikerült, ahogy akartam, de azért valamit otthon csinálok vele, és ez milyen érdekes így. Ebben most nem nagyon értünk egyet, visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Amikor kigondoltuk a leckerendet, akkor arra gondoltunk, hogy a magas számú leckéket akkor kezdjük el csinálni, amikor már az elejével megvagyunk, és még az elején elég nagy hiányok és lyukak vannak. Én most ezt arra mondom, hogy ne ugráljunk egy ismétlő leckébe ennyire előre. Én most ezt átteszem a Portré leckébe, a 43-as leckéből a sima portréba, attól, még, hogy ez fekete-fehér, és hagyjuk meg ezeket az ismétlő leckéket arra az időre, amikor már a többi lecke megoldásra került, és az ismétlés van soron, mert az egy összegzés. Én nem érzem azt, hogy ez egy összegzése lenne bárminek is. Megint kapjuk ezt a kollázs-technikát ezzel a pitypanggal, nem teljesen értem, hogy ez miért kell erre a képre, nem nagyon látom magyarázatát. Persze, a gyerekkornak ez egy fontos növénye, nincs olyan gyerek, aki ne gyönyörködött volna benne, vagy ne fújkálta volna, sőt már láttam olyan videót is, ahol meggyújtják, és akkor másodpercek alatt leég. Én ezt gyerekkoromban nem próbáltam ki, ez nekem kimaradt, de minden esetre érdekes megközelítés. Ez a kép önmagában a buborékkal jó lett volna, annyit hozzátennék, hogy lehet, hogy ezt a buborékfújó berendezést valahogy ki kell gyakorolni, hogy hogy lehet kihagyni a képből: tehát megfújom a buborékot, földobom, és amikor megfelelő helyen van, akkor exponálok. Ugyanis ez így most egy kicsit olcsó megoldás, úgy értem, hogy odatartotta a szeméhez, de az igazi trüváj ott lenne, ha a buborék tényleg a levegőbe repülve kerülne valahová a képre. Nem nagyon látom itt a képszerkesztésben való értelmét a véletlennek. Ez itt egy egy csillagos portré. (hegyi)
értékelés:
Azt hiszem, hogy ez a zenekar sokat köszönhet neked, legalábbis a mi közösségünkben, mint egy hírvivő, hozod róluk a képeket, és ez egy fontos dolog. Színvilágban ez egy kicsit érdekes, olyan furcsán fakulnak a színek. Ez a párducmintás oszlop tényleg valami őrület, lehet, hogy ebből én kicsit többet hagytam volna oldalirányban ahhoz, hogy ebből kapjunk, hogy megtudjuk, hogy mi is ez, mi történik, mert ez hozzájárul ehhez a hangulathoz. De a három fickó abszolút jól játszik, ahogy látom, itt most egy olyan rész van, ahol mindenki veri a ritmust, rázza a ráznivalókat, gondolom ez egy vidám helyzet lehetett, amit a közönség hergelésével töltöttek a srácok. (hegyi)
értékelés:
Ez egy jó megfigyelés lenne, csak jobban esne az, ha eldöntötted volna azt, hogy most kell neked a macska tekintete, kell-e neked ez az egész forma tónusban is, vagy csak sziluettben akarsz dolgozni. Annyira furcsán van világítva szegény cica, hogy most az ő jelenléte inkább formai, mintsem személyiségbeli. Márpedig ha ez egy formai jelenlét, akkor a tónusokkal másképp játszanék. Egyébként ez a bebukott macska nekem nem annyira erős. Ha nem is ezt a helyzetet ismétled meg, mert ezek egyszer létrejövő, mondhatni talált helyzetek, de jó lenne, ha ezt végiggondolnánk, hogy mi felé akarunk menni. Ismétlés. (hegyi)
Bara, az van, hogy ezek nagyon jó ritmusok, nagyon jó, nagyon szép, csak a fekvő és álló képek váltakozása nekem izgágává teszi, ellene dolgozik annak a ritmusnak, ami a mélységélesség megválasztásával és ezekkel a kis bogyókkal létrejön. Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez feltétlenül négy kép. Az első kép az egész rendszerből nekem kiesik, az első és a második kép nagyjából hasonló kérdéskört feszeget, a második, harmadik és negyedik kép az, ami nekem most mesél valamiről, de a harmadik képnél nem indokolt az álló formátum. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, ez most nekem egy csillag, a ritmika miatt van problémám. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Aureliano
2024. 12. 21. - 11:50
Jóska szeretettel konferálja az elköszönő műsorkészítő, Aureliano Első adását -Az idő illúzió, az…
Bach Viktória
2024. 12. 19. - 11:00
20:12:40 ‹Zsolt› kocek kb nálunk nőtt fel. 20:12:46 * miles quit (timeout) 20:12:58 ‹Pádi› én is a…
Aureliano
2024. 12. 18. - 22:06
Boch: -Ez jó volt, ez a teretlátok. Énekelni fogsz, gg? szeretnéd csak. Hegedül. Nem én hegedülök.…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 18. - 13:48
Szeretnénk Sándortól elkérni ezt a remek fotót a Látszótér Rádióban elhangzó búcsúadásunkhoz. Mert…
Hegyi Zsolt
2024. 12. 17. - 21:08
chat: - lesz ma kis turbulencia, mert lesz két zeneszám, de a szpíker azt mondja majd, hogy nem…