Bara, az a baj, hogy azzal, hogy ilyen egymásra fotózásokat csinálsz, azzal tulajdonképpen kellően művészi hatást érsz el abban a tekintetben, hogy a néző nem tud nagyon kritikát mondani, mert azt mondja, hogy ez milyen érzékeny, ez milyen jó. Én is azt mondom elsőre, hogy hú de jó, de aztán rájövök, hogy nem értem, hogy ez miért jó. Azok a képelemek, amikből ez összeáll, azok nincsenek pontosan végigvive. Nézzük meg a saját portrédat csak: ezt a második leckébe küldted be, tehát a portré része a legfontosabb, minden más elvileg ehhez viszonyítva jelenne meg. És mit látunk? Látunk egy csajt, akinek gyönyörű a haja, gyönyörűen fújj a szél, szemüveges lányról beszélünk, valamiért fontosnak tartja a fotós, hogy ábrázolja ezt a szemüveget, én azt mondom, hogy ez nem minden portrénál kötelező, hogy ezt ábrázoljuk, még akkor sem, ha az alany szemüveges. Én ezt el tudnám úgy is képzelni, hogy szemüveg nélkül legyen, sőt. Mindezzel együtt, ez még a kisebbik kérdés, a nagyobbik kérdés az, hogy megyünk lefelé a képen, és látunk egy pólót, ami szépen kiemeli a vállat, na de ott van egy pánt is. Ez megint egy olyan dolog, hogy nekem ez kicsit mindig az illúziórombolás, de a legnagyobb gáz az, hogy a pánt mellett van még egy pánt, és akkor a pánt a pánton egészen extra dolgokat tud létrehozni, de az nekem nem nagyon jó. Nem fog leesni az a melltartó akkor, ha egy kicsit odébb teszem a vállnál a pántot, ha már ezt a nagyon decensen erotikus vonalat akarom mutatni. Ez egy nagyon fontos dolog, a nőiségnek egy nagyon szép jele, egyébként nagyon gyönyörű lenne, de most ez az egész ott bicsaklik. És van egy fotós táskád is, és ezt keresztbeveted a válladon, ami nagyon fontos dolog, hogy a városban nehogy levegyék az utcán, hogy nehogy valaki elvigye a fotós cuccomat, de egy képkészítés erejéig, ha van valaki segítséged, aki vigyázzon rá, lehet, hogy érdemes lenne ettől megszabadulni. Most ez a csat meg a szíj az egészet szétveri. Ha már líráról beszélünk, akkor oké, de a portréd nekem találtnak tűnik, és mintha ehhez kerestél volna valami párhuzamot ezekkel az orgonákkal. Az egész nekem egy kicsit ilyen beállítottan csinált, szóval az a része, hogy hazavittem a valamit, voltam egy fotós sétán, nem teljesen minden úgy sikerült, ahogy akartam, de azért valamit otthon csinálok vele, és ez milyen érdekes így. Ebben most nem nagyon értünk egyet, visszaadom ismétlésre. (hegyi)