kötelék

kötelék

Ez egy jó megfigyelés lenne, csak jobban esne az, ha eldöntötted volna azt, hogy most kell neked a macska tekintete, kell-e neked ez az egész forma tónusban is, vagy csak sziluettben akarsz dolgozni. Annyira furcsán van világítva szegény cica, hogy most az ő jelenléte inkább formai, mintsem személyiségbeli. Márpedig ha ez egy formai jelenlét, akkor a tónusokkal másképp játszanék. Egyébként ez a bebukott macska nekem nem annyira erős. Ha nem is ezt a helyzetet ismétled meg, mert ezek egyszer létrejövő, mondhatni talált helyzetek, de jó lenne, ha ezt végiggondolnánk, hogy mi felé akarunk menni. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

Számomra egyfajta árnyjáték, a geometriai formák közé szorított kis szabad lényről. A kötelék pedig egyrészt egyfajta kényszerűség, másrészt a fülek és a rácsozat repülő köteléke :)
Kívánám szinte, hogy a középső erős vízszintes vonal tényleg vízszintes legyen, ennek hiánya feszült instabilitás érzéssel tölt el.
A cica nyugodt kis kedvencnek tűnik, talán a gazdival való viszonya is egyfajta kötelék...

Ötletes kompozíció, érdekes, bár kicsit zavarba ejtő. Elsőre "ördögi" asszociációkat ragasztottam a macseszra, mintha szarva nőttek volna, de az a mindkét oldali kis távolság azért ezt leveszi és játékossá teszi. A nézőpont is érdekes, mert benne van nekem a macskák "oda megyek ahova akarok" habitusa (most éppen lenéz rám), de a dőltség és a fölé bevágó ablakrész kicsit veszélyessé teszi a helyet, mintha mindjárt rácsapódhatna.

A formák találkozása is érdekes, hogy a füle egy picit lóg át a háttér sötét/fehér határán, a háta is egy kicsit mélyeszt bele ebbe, a rács hegye egy picit van távol a szélétől... Bár ez is illik talán hangulatában a macska finom egyensúlyozó-képességéhez...

Új hozzászólás