Kapjuk itt Hannáról a képeket és örülök neki, hogy ez most egy ilyen viszonylag keresetlen és viszonylag egyszerű portré akar lenni. És ez egy jól sikerült portré egyébként. Van benne valóban némi kis divatfotós hangulat. Nekem egy kicsit szűk, tehát ha ez egy sapka divatfotó akarna lenni, azért fönt nagyon beszorítottad te ezt. Ettől függetlenül őszinte és jó. Ha mindkét oldalon bőven hagysz, az jót tesz neki, mert nagyvonalú és könnyed tud lenni és akkor az egészben van egy ilyen lazaság, egy ilyen csajos megközelítés. Azért én erre megadom a 3 csillagot, csak érdemes ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Bara, őszinte leszek, máshogy nem megy. Ez képnek kevés. Egy ág egy levéllel akkor jó, ha nem lehet belekötni semmibe, se abba, hogy miért ilyen randa a levél, se abba, hogy miért ilyenek a fények, se a kompozícióba, se a háttérbe, szóval nem az ág és levél miatt nem kép, bár elég elcsépelt téma, de megoldható, hanem amiatt, hogy nincs lírája, nincs esztétikai összefogottsága ennek. (hegyi)

Bara, az a helyzet, hogy sok a kép, túl sok, elunom. A 4-es túlbeszéli a dolgot, a 6-os ismétlés, a 7-eset sokszor láttuk, itt most túl erős váltás, a 9-est veri a 11-es, de a 10-es se kell bele, és a sok szétplaccsanásból kéne döntened, melyik érdekel jobban. A bőség zavara. Egy fotóetűdhöz - mert ez nem riport, az más kategória - kell hogy adj neki ívet, hogy sztorivá váljon és kell, hogy legyen benne határozottság a líra mellett. Máshogy fogalmazok: a riport, az etűd nem film! Tehát nem az a lényege, hogy minél több jó kép legyen, mert a képek kiütik egymást. Azt kell megtalálni, hol vannak a fókuszpontok, azok legyenek meg, hogy legyenek lábai, amin megáll a történet, és ezeket a biztos stabil pontokat lehet aztán köztes képekkel feldíszíteni. (hegyi)

Jó megfigyelés, kicsit rendetlen a kompozíció, ami akkor nem baj, ha olyan erős a közlés, hogy elviszi a képet a vállán, itt azért most ez nem olyan nagyon áll meg, bár tényleg látványos a macska és az ő tükörképe, de a fejéből kinövő ág, az Unicumos üveg idegenül hat. Bara, ne hagyd, hogy olyan hatások érjenek, aminek az az eredménye, hogy lazítasz a kompozícióidon, mert ez neked amúgy nagyon megy, és nagyon érzed, ezt sokszor bizonyítottad már, de nem csak az épület és utcaképeken érvényes az, amit ott már jól alkalmazol, hanem a többi képeiden is. (hegyi)
értékelés:

Hát, Bara nem győztél meg azzal, hogy kell oda az a napkorong. Nézd meg levágva, mennyire elkezd élni a matrac, meg az árbocok, és milyen jó kis ritmus lesz, amit így most ez a nap holmi kilágyít, elbizonytalanít. Egyébként a kép tetszik, jó lenne ez. (hegyi)
értékelés:

Egyszerű tárgyak, egyszerű elemek, szinte monokróm világból kerültek elő, és jó fényekkel, jó ritmussal rendezted képpé. Nem tudom, mi lehet a háttér, de a hatása így a képnek olyan, mint egy polaroid lemezé, kifejezetten tetszik ez a világ. Bara, ezt nagyon megfogtad, köszönöm. Ez, látod, ez Bara olyan, ami új, erős, határozott és abszolút jó terep, hajrá, jó lenne, ha ebben elmélyülnél! (hegyi)
értékelés:    

Néhány éve terjedt el ez a szívecske mutatás, mondjuk személyesen engem ettől kiver a víz, rosszabb, mint a peace-villázás, van benne valami erőszakosan érzelmes, de ez most mellékes, hiszen ez jóllehet csak az én hibbant elmémre jellemző meglátás, nem kell elfogadni. Ami a képet illeti, gondolom, hogy arról lehet szó, hogy a két kéz nem egy azonos ember két keze, hanem két különbözőé, de ha így van, ha ez az értelme a képnek, akkor valószínű ezt valahogy úgy és olyankor kellett volna megfotózni, amikor ez egyértelműbben érzékelhető marad, mert ebben az árnyékos megoldásban ez nem evidens. A helyszín jó lenne, ha ez a lámpa nem lenne hangsúlyosan jelen, mert így van ebben valami talált. Érdemes lenne végiggondolni, hogy melyikhez ragaszkodsz jobban, az árnyjátékhoz, vagy a két külön kéz élményhez, és abba az irányba elmozdulni. Ismétlést kérek. (hegyi)