Bara, én azt mondom, hogy véleményem szerint ez az irány nem a te utad. Ez a szendvicselés a szelektív színezéssel nekem csinált. Egyrészt a szelektív színezés egy hamvába hótt próbálkozás volt az alkalmazott fotó területén, amikor a digitális utómunka kezdett teret hódítani, de értelmetlen, durva és esztétikailag nem alátámasztható, nem véletlenül nem használják már, mert szájbarágós, primer. Ami pedig a szendvicset illeti, ez akkor okolható és élvezhető, ha kompozíciós és hangulati indoka van, képen belül, vagyis ha a két réteg úgy erősíti egymást, hogy abból egy új minőség tud létrejönni. Csak azért, hogy az alap kép komponálási rendetlenségét, vagy érdektelenségét elmossuk, nem szabad használni.

A szendvicsnegatív - vagy digitnél a két képet layerekben összesítő - metódusról hadd mondjak valamit, általánosságban. A helyzet az, hogy egyrészt két rossz képből attól, hogy egymásra helyezzük a két filmet, nem kerekedik ki egy jó, vagyis a két kiinduló képnek önállóan is értelmezhetőnek kell lennie. Másrészt a helyzet az, hogy azért használják ezt igen ritkán, mert tulajdonképpen olyan, mintha egy, az alap képen nem szereplő, nem oda komponált, onnan hiányzó érzetet, élményt próbálnánk becsempészni, miközben ez azért általában lebukik, és nem jön létre az új minőség. Meg kell különböztetni az, amikor akár egy képre több expozícióval tudatosan, mint egy mozgásfázis, közel azonos képelemek kerülnek körülbelül ugyanabban az időben, mert ott ez erősítheti egymást és nyithat egy plusz értelmezési síkot, filmszerű mozgásélményt imitálva. (hegyi)