"...Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta:
– Ne búsuljon, édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle..."

Érdekes az a helyzet, ahogy ezt a mesét átértelmezi Bara, és idehozza nekünk a valóságba. Tényleg van egy szociografikus helyzet ezzel, hogy itt vagyunk a falu soron, az utolsó házak között a kiserdő mellett, és a nagyra növés itt nem csak abban az értelemben igaz, hogy stramm, magas és kívánatos felnőttek legyünk, hanem a nagyra növés kitörés is valamilyen helyzetből. Nagyon érdekes ez a szociografikus utalás a sáros földdel, a pocsolyával, a háttérben lévő házzal, ezzel az egész ridegséggel, miközben a színek melegek, de mégis az egésznek van valami baljóslatú iránya. Jó a kompozíció is, és jó az üzenet, érdekes párhuzam. Nem tudom, Bara, mit gondolsz arról, amit itt mondtam, kíváncsi lennék a te véleményedre is. Nekem megvan a három csillag. Illusztrációnak nem tudom nevezni, mert ez a mese másról szól, a mese nem ennyire szociografikus. (hegyi)
értékelés:

Érdekes kép, az biztos. Nem tudom, hogy ez mi lehet, hogy ez valamilyen koncerthelyszín, vagy ide építenek valamit és annak előbb a tetejét kezdték el építeni, nem tudom, de mozgalmas konstrukció, az biztos. Egy dolgot nem teljesen értek, hogy hajlik ez lefelé, nyilván a tömeg miatt is, amit a kép jobb oldalára tett Bara, de valahogy nem vízszintes ez a horizont nekem. Mondom, érdekes, csak ezt most nem annyira értem, hogy ez mi akar lenni. Ahhoz képest, hogy mennyire konkrétan és precízen szokott fogalmazni Bara, ez most nekem mint tanulmány izgalmas, de mint leckemegoldás nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Elnézést, de ez van. (hegyi)

"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek."

Szép, lírai megközelítés, olyan, mintha egy régi képeslapot néznénk egy kirakatban, ahol összecsúsznak a rétegek, talán csak a kép bal oldalán álló virágzó fácska lóg most ki ebből a ritmusból. Hogy ez egymásra exponált kép, vagy valami tükröződés játék, nem tudom, de az biztos, hogy izgalmas irány. Annyit tennék hozzá, hogy nem ártana picit kifésülni ezt a dolgot annyiban, hogy olyan ritmizálást kéne találni, ahol vagy erősebb fő motívumok találkoznak a finomabb részletekkel, vagy ahol kevesebb a részlet és levegősebben maradnak a térdarabok. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, ha lehet mondani, akkor most ne szaladj tovább, folytasd ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Az árnyjáték nagymestere Bara, nagyon ügyesen játszik ezzel ennél a képnél is. Nagyon jó a kis modell, ahogy incselkedik a kamerával tartó főszereplővel, a kettejük játéka nagyon érdekes. Az üzenetnek az a jellegzetessége is megvan, hogy a családot, mint egy kis töredék ábrázolja. Ketten vagyunk, és ketten támaszkodunk egymásra. Ezt én egy jó ötletnek tartom. Most nekem tömegben hiányzik a kép bal oldaláról valami, ott mintha szűk lenne a vágás, pontosan azért, mert a horizont is dől, az árnyékfigura is valamennyit fordul, a kis modellünk is behajol a képbe, odabújik az árnyékhoz. Minden jobb oldal felé billenti ezt a mérleget, és nincsen a bal oldalon elég tér ahhoz, hogy ez vissza tudjon billenni, és egyensúlyba tudjon kerülni, ettől elkezd pörögni ez az egész forma. (hegyi)
értékelés:

Elkezdtem gondolkodni, hogy micsoda felhők lehetnek ezek, meg mi történik itt, milyen tejszínhabbal van leöntve ez az épület, és aztán jöttem rá, hogy ez egy tükröződés. Nagyon izgalmas ez a kép, akkor is izgalmas lenne, ha csak a tükröződést adnánk, de itt van Bara zsenialitása, hogy a valós formákat is bekapcsolja, és utána megfordítja az egész képet. Egy rendben lévő és érvényes kompozíciót látott meg, sőt, a kép nem csak szimplán arról szól hogy megfordította a horizontot, mert egy új minőség jött létre, az ábrázolás nem áll meg annál a szintnél, hogy rögzítek egy élményt ezzel az épülettel, nem csak az épületet próbálom megmutatni, hanem bizony továbbgondolta Bara ezt, és ennél segítségére volt az a sok formai játék, ami megjelenik: az átlós vonalak, a foltok, a tükröződések, a vízfoltok, és ezeknek a rendje, amivel egy újabb jelentésréteget tud elindítani. Amikor arról beszélek az elemzéseknél, hogy keressük meg a személyes kötődést, akkor hasonló dolgokra gondolok, mint ami itt most a képen létrejön. Megvan egy tárgyias megközelítés, és utána azt továbbgondoljuk, hogy jó, de mi ehhez nekem a közöm, milyen élményt indít el. Vannak dolgok, amik persze pontosításra szorulnának. Itt is meg lehetne kérdezni, hogy de a jobb fölső sarokban az a háromszög mit keres, ott elindul egy vonal. Igen, lehetne a tetejéből egy picit vágni, lehet, hogy jót tenne neki, ugyanakkor tessék észrevenni azt, hogy ezek az átlós törésvonalak mintha mozaikok lennének, úgy repesztik szét a formát. Nem hiszem, hogy túl kellene ezt beszélnem, hogy mitől egy új esztétikai minőség az, amit Bara létrehozott. Igen, a hatos leckében ezt keresem, azt a személyes vonzódást, érintettséget, ami ebben a képben benne van. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon izgalmas az, amit látok, nagyon tetszik, mert egy nagyon fontos helyzet a nőiség megélése az imitálással. Anya tükrét, körömlakkját ellopom, felhúzom a magas sarkú cipőjét, azt hiszem, hogy ezen a perióduson minden lánygyerek átmegy, és a megfigyelés nagyon rendben van. Ha már egy ilyen képet létrehozok, mert azért itt be kellett avatni a játékba a kis modellt is, nyilvánvaló, hogy egy instruált helyzetről van szó, akkor lehet, hogy megbeszélem vele, hogy biztos-e, hogy ehhez az egész játékhoz az a feliratos póló jó ritmus, amit most látunk. Az kivisz ebből a meséből. A kistükörnek, a háttérnek, a körömnek, a körömlakknak, a csuklón lévő kis bigyónak mind-mind jelentése van. Nagyon erős az, ahogy a valós térben megjelenő szereplő, és a tükörképe is itt van a képen, és az is, hogy nem ránk néz a modell, hanem saját magát figyeli, ezzel az egész helyrekerül. De ebből a ritmusból engem most kivisz a póló, visszaránt a valóságba, túl szoció. Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amit mondok, Bara, segíts, kérlek, hogy így most oké-e amit mondtam. Miközben ez egy nagyon erős képről beszélünk, de ha lehet, akkor ezt ismételhetnénk. Nem tudom, Bara, hogy rá tudod-e venni a modelledet arra, hogy ezzel még dolgozzunk, én szeretnék erről látni egy ismétlést, segíts, kérlek. (hegyi)
értékelés: