Bara, ez egy jó önportré, volt már ezzel a szitával próbálkozás. Érdekes az arckifejezés, érdekes ez az egész helyzet, nagyon jó a gesztus, és az tetszik különösen, hogy mersz játszani, mersz úgy szerepelni a képen, hogy nem egy primér közlést kapunk, hanem, mint egy színpadi játék, úgy dolgozunk. Itt két dologra hívnám föl a figyelmet, ami nekem most ebből egy kicsit kiugrik, mint ritmus. Az egyik a karkötő és a gyűrű, az ott most nekem egy olyan új irányt kapcsol be, ami eltér ettől az egész helyzettől, a kövektől, és ettől a naturális közléstől, másrészt pedig a háttérben lévő köveknél létrejön egy ilyen határvonal, ami sötétbe fordul át. Ha egy picit lejjebb guggolsz, akkor lehet, hogy lehetett volna úgy vágni ezt az egészet, hogy a kövek felét elvágjuk, és akkor kevésbé kapcsolódnak bele ezek a ritmusok, nem indulnak el ezek a sötét tónusok, mert most elkezdem azt is figyelni, miközben a fő üzenet mégiscsak a szitánál van. Arra szeretném Bara figyelmét felhívni, hogy a hármas leckét jó lenne, ha megcsinálná. Ez most azért két csillag, mert Bara precíz nő, tehát ne adja alább, miközben a téma, az ötlet barásan zseniális. (hegyi)
értékelés: