Amit Bara elkezdett az előző képénél ezzel a keretre feszített négyzethálós textillel, tekinthető egy játéknak is, és cseles Bara, mert egyrészt használja azt, hogy ezeknek a négyzethálós felületeknek egy érdekes szűrő hatása is van, furcsa mód a polár szűrőt juttatja eszembe ez a fajta technika, tehát, hogy bizonyos szögből nézve átereszti a fényt, bizonyos világítási helyzetben pedig kirekeszti az átlátást. Azért mondtam, hogy cseles Bara, mert erre egy picit rásegített laborral szerintem, a kép középső részénél, nekem legalábbis olyan érzetem van, mintha az arcra egy picit ráerősített volna a hívásnál. Ez nem baj, jót tesz a képnek. Ami egy kicsit a bajom az előző képhez képest, hogy ez a kép kevésbé van feszesre komponálva. Ha megnézzük az előző képét, az első leckét, az egy nagyon korrekt kompozíció. Nagyon izgalmas a karokkal, és a fekete folttal, amit a ruha és a ruha ujjai képeznek, ezek dinamikusan mozgatják ezt az egész szerkezetet, és indokolják azt, hogy miért nem középre van komponálva, jót is tesz ennek az egésznek az, hogy egy kicsit a középvonalból ki van mozdítva. Ennél a képnél, mivelhogy értelmezhető az arc, már zavaró az, hogy elfordul egy picit ez az egész textil-forma, másrészt határozott képalkotó jelként bekerült a képbe egy keret része, és más jelentéssel bírnak a kezek, amik tartják a keretet. Azt is érdekes megfigyelni, hogy ez a szűrő jelleg abból is adódik, hogy az archoz közel kerül ez a háló, vagy távolabb. Fénytanilag érdemes ezt megfigyelni, mert itt nem csak az történt, hogy más szögből exponál az alkotó, hanem az is, hogy megfordította a keretet, és az archoz közelebb került a háló. Megvan a kettő csillag erre a képre is, de én azt kérném Barától, hogy ha már sorozatban gondolkodik, akkor legyen magával szigorú. Amit az első képnél létre tudott hozni kompozícióban, abból ne engedjen. Még egyszer mondom: saját magával hasonlítom össze, a saját alkotási megfejtésével. Engem zavar az, hogy ha már ilyen szép tartásba ott van a kéz, akkor a kisujjba belevágunk, holott annak még tér kellett volna. Ha belekomponáljuk ezt a sarkot, akkor létrehozunk egy új tömeget, és ahogy ez aránylik a körülbelül hasonló színtónusban lévő hajhoz, ez az arány most nincs kiegyensúlyozva. Ha már betettem az ablakkeretet, akkor többet kellene adnom. Ez az irány lenne az, amit fontos lenne tartani. Bara nagyon precízen tud komponálni, itt ez most egy kicsit lötyög. Segítségképp mondom, hogy attól, hogy figuratív egy kép, és szerepel rajta ember, nem kell megilletődni, az ember is csak egy forma, ahogy azok a felülről fotózott tájképei is a garázsbeállóval, ott ami működik formai rendként, itt is annak kéne működnie, ugyanabban a szigorúságban. (hegyi)
értékelés:

Kérdés, hogy itt a tükör mi elsődlegesen, mert ugye van egy tükröződő vízfelületünk, és van egy tükrözésünk. A tükrözéstől félek, hogy ez egy számítógépes trükk, és nem valami valós tükröződő helyzet hozta ezt létre. Azért mondom ezt így, hogy félek, és ez most kifejezetten Barának szól, amit mondok, hogy én őt, magát féltem picit ettől a fajta technikai játéktól, ugyanis Bara rendkívül pontosan tud mértanilag komponálni, anélkül, hogy különösebb segédeszközöket venne igénybe. Kezébe vesz egy kamerát, készít egy felvételt, és kész, rendben van. Tehát ha ennek valaki a birtokában van, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezeket a megoldásokat is kell használja, de mondom, ez kifejezetten csak Barának szól. Izgalmas amit látunk. Nekem egyékbént nagyon tetszik ez a képi megfejtés, leginkább a kép alján egészen gyönyörű struktúrák jönnek létre. Női formákat látok a víztükröződésben. Nekem ez a kép még izgalmasabb lenne, ha a főszereplők - tulajdonképpen két alakot látunk ott: egy idősebb nénit és egy kislányt - torzóként szerepelnének a képen. Ritkán mondok ilyet, de nekem ennél a képnél elkelne a vágás nyak magasságban a kislánynál, mert a feje, az arc, a háttérben lévő fák és a háttér egyrészt le is buktatják ezt az egész dolgot, másrészt elviszik a figyelmemet arról, ami a víztükörnél létrejön. Talán ennyi. Bara saját magához, és ehhez a tükröztető technikához mérve is egy jó szintet hozott ennél a képnél létre, csak hát ez nem az én világom. De ami létrejött, azt el kell ismerjem, hogy egy jó minőség. Bara, ugye nem baj, ha erre most én kettő csillagot adok? Ennél a képnél mondom Barának, mert az előző képeknél már mondanom kellett volna, és itt gondolok arra a macskaköves utcára, hogy egy kicsit kezdem azt a fajta Barát hiányolni, aki lelki- és filozófiai kérdéseket boncolgat. Bara, te kényeztettél el minket ezekkel a gondolataiddal, én örülnék azzal, ha a kétkedő és kétségek közötti Barát visszakapnám, úgymond a mértanilag, kompozíciókban fogalmazó Bara megvan, abban egyetérthetünk a többiekkel, hogy ez neked megy. Egy picit talán az érzelmekhez kellene visszanyúlnod. Ez nem erről a képről szól, hanem úgy általánosságban, Barának. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy ez micsoda, de valami nagyon izgalmas hely lehet. Hogy ez egy pályaudvar, vagy kiállítóterem lehet, de olyan az egész, mintha egy digitális kijelzőnek lennének a kis pálcikái. Ha közelről megnéztek egy ilyen kijelzőt, akkor lehet látni, hogy azok is ilyen csúcsos prizmás kis izék. Ez nekem nagyon úgy tűnik, hogy valaki direkt csinálta ilyenre, talán ez valamilyen padlóvilágítás lehet, de még ez se biztos. Bara, itt van egy kép, és órákig lehet nézegetni, nagyon izgalmas az egész. Hogy itt mi történik, hogy ez micsoda, nem tudom, de tök jó, hogy olyan, mintha víz alatt is lenne az egész. Valószínű, hogy egy pincében mászkálnak az emberek, miközben ez világít, de hogy ez honnan kapja a fényt, nem teljesen értem. Nagyon tetszik. Ez egy sci-fi illusztráció is lehetne, teljesen rendben van. Te saját magad küldtél be erről egy másik verziót, és ez a kép annyival kevesebb mint az, majd ott elmondom, hogy az miért jobb, itt attól tátom el a számat, hogy ez vajon micsoda, nem a fotográfusi teljesítménytől, vagy attól, amit te magad hozol létre. Kicsit olyan ez, mint egy színházi fotó, de azt a struktúrát és azt a játékot, amit itt a tervező és az alkotó, aki a világítást kitalálta, azt te nagyon jól mutatod meg. Ez is egy nagy feladat egyébként. Ebből nekem egy kicsit te magad hiányzol, magad elé engedted azokat, akik ezt létrehozták. Nem baj ez, mert kell az embernek tudnia hátralépni, amikor valami olyannal találkozik, ami önmagában is megáll a lábán, de a másik kép barább, abban benne vagy, ebben kevésbé. De azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Bara, ritkán mondok ilyet: magát az élményt sokszor átélhetted, mindannyian kerültünk olyan helyzetbe, amikor ránkszakad az ég, de a hely megválasztása és ez a póz az első jelentésrétege ennek a leckének, és ennek is viszonylag a konvencionális megközelítése - ha magány, akkor lehorgasztott fej, ölelem saját magam, ha magány, akkor kicsi vagyok. Ez az élmény valószínű, hogy ott akkor rögtön is érzelmileg érintett téged, de kell egyfajta távolságtartás saját magunkkal szemben, még ha saját magunk is vagyunk a saját modellünk, de mégis kell annyira távolságot tartani a saját érzelmi löketünkkel, hogy azt mondjuk, hogy trükközünk. Ennél a képnél az alávetettséget, az egyedüllét érzetét még inkább lehetett volna növelni. Elvitt téged kicsit az erdőbe az a kapu, az az ajtó, de odáig nem jutunk el, hogy ez, mint egy szörny, bekebelezzen. A két szemét már látjuk, meg ezeket fölfoghatjuk fogként is, meg egy szájként, de a világítási viszonyok erre még nem segítenek eleget rá. Ez lett volna az egyik út, hogy olyan fényket teremteni, és olyan világítást, amivel ezt a fajta szörny-horror megtámadottság érzését erősítjük. A másik az lett volna, ha erről lemondok, és nem ez érdekel, hanem a szereplő. Itt most két főszereplő van: a környezet és a modell. Ha a modell érdekelne, akkor nem érdekel a vaskapu, a modellre figyelek, lényegesen magasabb gépállásból, akár egy torzítottabb, nagy látószögű objektívvel megvalósítva emelem ezt a helyzetet egy más minőségi szintre. Nagyon izgalmas egyébként matéria az, ami most a kezünk közé kerül. Itt a szandálra, a lábra, meg a farmernadrág szárra szeretném itt felhívni a figyelmet. Ebből a képből akár részletek is kimetszhetőek lehetnének, amik sokkal erősebben hordozhatnák ezt az egészet. A kevesebb néha több. Nem biztos, hogy ez a kompozíció olyan sikeres, és a magány érzetét nem adja vissza olyan jól, főleg Bara, aki jól alkalmazza az asszociációkat, a képi metaforákat. Vagy ennél még egyszerűbben kellene fogalmazni, még puritánabbul, még kevesebb dolgot bekapcsolni képileg, vagy elvontabb irányba vinni magát a gesztust. Ha ezt a magambakucorodós-ülős gesztust veszem, akkor ez más környezetben lehet, hogy jobban megél. Én azt szeretném, Bara, ha ezt a 38-as leckét még jobban kiveséznéd magadnak. Biztos, hogy nem egy fájdalommentes műtét, de ne használj érzéstelenítőt közben. (hegyi)

Egy három képből álló sorozatot látunk. Én nagyon szeretem ezeket a képeket, bár azt kell mondjam, hogy nem száz százalékig értek mindennel egyet. Minimális dolgok azok, amiket most szóvá fogok tenni. Az első képnél izgalmas maga a nézőpont, ahonnan ezt az egész építményt látjuk, és nagyon kedvelem azt, ahogy az a kis figura áll azon a járdán a kis botjával. Valószínűsítem, hogy az is egy szobor, de olyan, mintha egy ilyen kiránduló egyszer csak megjelent volna itt a téren, és bolyong, keresi az útját, hogy most merre van a Mátra. Ugyanakkor ezzel a képpel egyetlen problémám van: valamiért elfordul most az óramutató járásának megfelelő irányban, tehát van egy csavarodás benne. Erre még pluszban rájátszik az is, hogy az objektív is torzít. Ezzel a torzítással sok mindent nem tudunk kezdeni, mert gondolom ennél sokkal magasabbra nem tudott Bara fölmenni, és szerette volna a lépcső struktúráit megmutatni nekünk. Ide beidézném Maurits Cornelis Escher aki ezeket a térjátékokat alkalmazta, mint illúziókeltés, vagy mint optikai csalódás. Ennek egy jó példáját mutatja ez a kép is. Ez nagyon tetszik nekem, de ez az elfordulás korrigálandó lenne, mert most nincs semmi indoka ennek, ez maximum 2-3 foknyi visszafordítást jelent a bal irányba, és máris helyrekerül ez az egész. A második képnél kicsit hasonló a problémám. A tömegelhelyezés majdnem helyrehozza ezt az elfordulást. Itt is az objektív megválasztása az, ami egy képpé tudta varázsolni ezt a fogatlan harcos oroszlánt és a két másik szobrot, ami a képen látszik. Én az objektív megválasztását abszolút helyénvalónak tartom, de az elfordulás ilyen mértékben nem teljesen érthető. Akkor lenne indokolt, ha Bara elmozdult volna egy picit önmagának bal felé. Egy kicsit akkor szétválna az oroszlán és az épület egymástól, és az oroszlán tömege billentheté ezt a súlyt annyira, amennyire most billen. Ha ezt a kompozíciót veszem, és innen készült a kép, akkor ezt is vissza kellene fordítani valamennyit. Lehet, hogy én ennél feszesebben meséltem volna, ha visszaforgatnánk, akkor a képnek a jobb oldalából még vágnék körülbelül egy ujjnyit, és akkor még dinamikusabb ez a tömeg, ami itt ordít. Ez a kiáltás még hangsúlyosabb lenne. A harmadik kép viszont teljesen rendben van, kikezdhetetlen ez a megfigyelői szemlélet, és nagyon örülök annak, hogy megint egy szereplő a képre bekerült. Olyan, mintha megelevenedett volna az első képen lévő vándor, és őt láthatnánk akár. Ez egy teljesen rendben lévő kompozíció, nagyon szeretem. Lehet, hogy dinamikailag megfordítottam volna a sorrendet, ezt tettem volna középre, és a második képet tettem volna a végére, és akkor van egy erős húzása ennek az ügynek. De így is el tudom fogadni. Az elfordítások és a tömegelhelyezések egy kis pontosítást igényelnének. Saját magához mérem Barát, hogy amikor ő azokat a téli meg talán tavaszi tájakat lefényképezte a garázsfeljárókkal, akkor ennél lényegesen pontosabban fogalmazott. Azt a precizitást várom most is tőle, úgyhogy én erre most csak kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

El tudom képzelni, hogy ez egy telefonnak a reklámja, vagy akár a szolgáltatónak a reklámja, csak akkor oda valami kis lámpedlivel rá kell villantani, hogy kapjon több fényt az a kijelző. Vagy utólag ezt az egészet egy kicsit kiemelem. Még azt is mondom, hogy nana, most ez az a helyzet, amikor a Gimesi-féle bindzsizésnek lehetne értelme, hogy fekete-fehér az egész hóbelevanc, és közben a telefon színes. Ezt is el tudom képzelni. A reklámoknál ritka az, amikor fekete-fehérek. Én ezt egyébként sajnálom, szeretném, ha több fekete-fehér reklám venne minket körül, mert nagyon harsányak a színek, nagyon üvöltenek, és fárasztóak. Ha azt vesszük, hogy egy újságban vagy tévében mennyi reklám van, és az mind színes, akkor mindehhez képest az egy nem rossz irány, ha van ebben néha valami fekete-fehér is. Nem is az a bajom, de nem ezt szoktuk meg. Viszont a kép maga jó, sajnos ez is dől. Ez most jobbra dől, nem tudom miért. Az összes oszlop borul. De a kép meglátása jó. Akár egy utazási irodának, akár mobilszolgáltatónak, vagy telefongyártónak lehetne reklámja. (hegyi)
értékelés:

Két eset lehetséges: az egyik az, hogy ezt a fényképet Bara készítette, úgy, mintha Hanna készítette volna. A szülő azért elég sokat lát a gyerekből, hogy az milyen irányba megy, ha vettem neki egy kis fényképezőgépet, akkor tuti fogja majd mutatni, hogy "anya, anya, nézd már mit csináltam" és akkor az ember látja azokat a tipikus helyzeteket amiket a gyerek érdekesnek tart, és ahogy ő lát, ahogy ő minket megfigyel. A másik eset az, hogy ezt a képet maga Hanna készítette. Ha ez a második eset igaz, akkor arra azt mondom, hogy tessék beíratni Hannát az iskolába, és az ő képei majd külön fölkerülhetnek anya segítségével. Ez se lenne egy rossz irány, mert szerintem izgalmas játék. Ha ez volt, akkor nehezen tudok mit kezdeni vele. De vegyük úgy, hogy ezt a képet Bara készítette, csak Hanna volt az ihletadó. Maradjunk ennél, mert erről tudok beszélni. Az nagyon jó meglátás, hogy a gyerek kicsi ember, nálunk alacsonyabb általában, ebből kifolyólag ő a világból nagy alakokat lát, akik föléje tornyosulnak, és ez indokolja azt, hogy ez a fénykép honnan készült. Másrészt tipikus helyzet a gyerekeknél, hogy mindent középre raknak, ők a kompozíciót még egészen egyszerűen fogják föl, az a jó kompozíció, amin rajta van anya feje, vagy cipője. Akkor is legyen középen, ha nem ezt indokolja a kompozíció. A gyerek nem nagyon törődik azzal, hogy levágta a kezét, azzal se törődik, hogy anyának bolond lett a haja, mert most őt az érdekelte, hogy anyán a kedvenc pólóm van, amit én nagyon szeretek, és akkor ő ezt le akarta fotózni. Nagyon jó geg, nagyon jó szkeccs, és meglátás. Még az is jó, hogy itt vannak színroncsolások, tehát én ezt is el tudom fogadni. A gyerek nem fog se fehéregyensúlyt állítani, se semmit. Még egyszer mondom: ha ez az irány, és ez az igazság, akkor én ezt jónak tartom, és megadom rá a három csillagot. Bara, azt kérem, hogy legyünk annyira becsületesek egymással, hogy ha nem így volt, és ezt Hanna készítette, akkor azt tessék mondani, mert akkor ez a három csillag nem neked jár. (hegyi)
értékelés: