Kossuth Mauzóelum
Kossuth Mauzóelum
Kossuth Mauzóelum

Egy három képből álló sorozatot látunk. Én nagyon szeretem ezeket a képeket, bár azt kell mondjam, hogy nem száz százalékig értek mindennel egyet. Minimális dolgok azok, amiket most szóvá fogok tenni. Az első képnél izgalmas maga a nézőpont, ahonnan ezt az egész építményt látjuk, és nagyon kedvelem azt, ahogy az a kis figura áll azon a járdán a kis botjával. Valószínűsítem, hogy az is egy szobor, de olyan, mintha egy ilyen kiránduló egyszer csak megjelent volna itt a téren, és bolyong, keresi az útját, hogy most merre van a Mátra. Ugyanakkor ezzel a képpel egyetlen problémám van: valamiért elfordul most az óramutató járásának megfelelő irányban, tehát van egy csavarodás benne. Erre még pluszban rájátszik az is, hogy az objektív is torzít. Ezzel a torzítással sok mindent nem tudunk kezdeni, mert gondolom ennél sokkal magasabbra nem tudott Bara fölmenni, és szerette volna a lépcső struktúráit megmutatni nekünk. Ide beidézném Maurits Cornelis Escher aki ezeket a térjátékokat alkalmazta, mint illúziókeltés, vagy mint optikai csalódás. Ennek egy jó példáját mutatja ez a kép is. Ez nagyon tetszik nekem, de ez az elfordulás korrigálandó lenne, mert most nincs semmi indoka ennek, ez maximum 2-3 foknyi visszafordítást jelent a bal irányba, és máris helyrekerül ez az egész. A második képnél kicsit hasonló a problémám. A tömegelhelyezés majdnem helyrehozza ezt az elfordulást. Itt is az objektív megválasztása az, ami egy képpé tudta varázsolni ezt a fogatlan harcos oroszlánt és a két másik szobrot, ami a képen látszik. Én az objektív megválasztását abszolút helyénvalónak tartom, de az elfordulás ilyen mértékben nem teljesen érthető. Akkor lenne indokolt, ha Bara elmozdult volna egy picit önmagának bal felé. Egy kicsit akkor szétválna az oroszlán és az épület egymástól, és az oroszlán tömege billentheté ezt a súlyt annyira, amennyire most billen. Ha ezt a kompozíciót veszem, és innen készült a kép, akkor ezt is vissza kellene fordítani valamennyit. Lehet, hogy én ennél feszesebben meséltem volna, ha visszaforgatnánk, akkor a képnek a jobb oldalából még vágnék körülbelül egy ujjnyit, és akkor még dinamikusabb ez a tömeg, ami itt ordít. Ez a kiáltás még hangsúlyosabb lenne. A harmadik kép viszont teljesen rendben van, kikezdhetetlen ez a megfigyelői szemlélet, és nagyon örülök annak, hogy megint egy szereplő a képre bekerült. Olyan, mintha megelevenedett volna az első képen lévő vándor, és őt láthatnánk akár. Ez egy teljesen rendben lévő kompozíció, nagyon szeretem. Lehet, hogy dinamikailag megfordítottam volna a sorrendet, ezt tettem volna középre, és a második képet tettem volna a végére, és akkor van egy erős húzása ennek az ügynek. De így is el tudom fogadni. Az elfordítások és a tömegelhelyezések egy kis pontosítást igényelnének. Saját magához mérem Barát, hogy amikor ő azokat a téli meg talán tavaszi tájakat lefényképezte a garázsfeljárókkal, akkor ennél lényegesen pontosabban fogalmazott. Azt a precizitást várom most is tőle, úgyhogy én erre most csak kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

15
Értékelem!

Nekem is az első kép a kedvencem. Nagyon szépek a tónusok. Talán a második és harmadik kép, a témához mérten, agy kicsit hatásvadászó.

15
Értékelem!

Hát igen. Ilyen az, amikor a fotó tárgya egy másik művész alkotása és a kép mégsem reprodukció, nem az eredeti mű erejéből él, hanem saját jogon jó. Szerintem.
Kedvencem az első képen a szfinkszek elötti egyiptomi pálcás alak. Tán anubisz, ha nem cslódom.

Új hozzászólás