Márti leckéje egy nagyon határozott lecke, és nagyon ritka az a helyzet, amikor ez fotográfiában is jól megoldható. Ugyanis annak a leckének a nyitófilmje magával tud minket ragadni az örömmel, felszabadultsággal, játékossággal, daccal - nekem még van egy kapaszkodás-élményem is, hogy "hé, jelen vagyok, nem tűntem el". Ez most Márti leckéjéről szól. Ez a képsor azért izgalmas, mert Bara szeretne egy történetet elmesélni. Láttunk innen már tőle felvételt, nem mondom azt, hogy az egy teljesen tíz pontos dobás volt, mert az abban a rendszerben nehezebben volt értelmezhető, viszont most, hogy fölszabadította magát annak a hatása alól, hogy neki precízen és pontosan kell fogalmaznia, és eljutott odáig, hogy a játékot, a mozgást, a konstrukciót, az akciót behozza, ennek a játéknak az öröme erősen jól átjön a képsoron. Mind a három kép jól működik, én még azt se bánom, amit a kommenteknél olvastam, hogy az első vajon miért más nézőpontból van fényképezve. Az ember viszonya bizonyos kérdésekhez állandóan változik, és változásban van. Ha ez egy teljesen statikusan rögzített valami, akkor lehet, hogy ez a fajta változás, ebből a meditatív helyzetből való kitörés kevésbé erősen érezhető. Nekem az első kép a másik kettőhöz képest pont abban hoz mást - és ezt a nézőpont érzékelteti számomra -, hogy ott van egy fontolgatós, magamba fordulós, magamba merülős helyzet, és amiután a döntés megszületik, már nincs mellébeszélés. Tehát a második és a harmadik kép ezért jó, hogy egy nézőpont. Ezt el tudom abszolút fogadni. Kedvelem ezt, úgyhogy három csillagot megkap, mert szerintem teljesíti a feladatot. Lehetett volna ezt még tovább is mesélni, de nekem teljesen átjön a történet. (hegyi)
értékelés: