Azt mondom, hogy a házi feladatot a Bara most nem oldotta meg. Kiszökött a hármas leckéből, de nem a képre vonatkozik. A kép, amit itt látunk nagyon izgalmas. Barának az árnyékok mesélésében, az árnyékok elhelyezésében nagy rutinja van. Tehát ez a kép egy érett és jó alkotás. Ezért kell azt mondanom most, hogy a kép önmagában megkapja a három disznót, de a 3. lecke, Egész alakos önportréra nem fogadom el, mert trükközés van. Pontosan azért, mert tehetséges, és egy árnyékkal meg egy csuklógesztussal elintézi ezt a dolgot. A házi feladat szempontjából – tehát én továbbra is azt mondom, hogy a tehetséget ne használjuk arra, hogy kitérünk egy feladat elől – ha már ismétel, akkor a 3. lecke Egész alakos önportré visszamegy ismétlésre. Ugyanakkor a ketrecben című kép megkapja a három disznót. (szőke)
értékelés:

distortion...Andre Kertesz emlékének

A megjegyzésben egy utalás hangzik el André Kertészre. Annak örülök, hogy az itt látható kép és a hozzákapcsolódó utalás természetesen a mesterre vonatkozólag nagyon határozottan gondol, de a Medvegy Bara-féle egészen döbbenetes és félelmetes humor az megismételhetetlenné teszi a képet. Saját kézjegyűvé, önjáróvá, tehát nem csak egyszerűen egy tanító-tanítvány viszonyt láthatunk itt, hanem már egy átgondolást, egy újragondolást, sőt egy teljesen önálló élettel teli fotósmegfigyelést. Nem kevés öniróniával. Aláhúznám. Én ezt a képet nagyon jónak tartom és hála a Jóistennek, hogy miközben Andre Kertész neve itt elhangzik, maga a kép az van annyira bátor, hogy a tanítvány alázatból ki tudjon lépni, tehát csak erősíteni szeretném őt, hogy ez a kép teljesen rendben van, nem kell igazából senkire hivatkozni, mert megáll nagyon is a lábán. Úgyhogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Örülök, hogy a Bara tulajdonképpen a fotózást színházként is, happening-ként is megtudja mostanában élni. A Bara képek korai időszakában is volt egy-két erre utaló jel. Az nagyon jó, hogy a hosszú expozícióval mint egy ilyen szendvics rendszerben tulajdonképpen koreografálnia kellett és jó, hogy ezen a mezsgyén is utat keres a Bara. Ezért szeretném lelkesíteni, egy háromdisznós ponttal, hogy haladjon ezen a szakaszon tovább, mert látszik, hogy az utcaképek megfigyeléseken alapuló munkák mellett szüksége van erre a fajta extatikus expresszív beszédmódra is. Én nagyon szeretem ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Hát kérem! Tessék megnézni ezt a képet, és ha valaki nekem azt mondja, hogy a Barának nincs humora…! A Bohumil Hrabal ott a kis kocsmájában, amikor itta a sört szerintem és amikor ezek a sör habocskák ráfröccsentek az ujjaira, szerintem mind a tíz ujját megnyalná, ha ilyenfajta humorral találkozhatott volna. Ez a kép a színek, a tónusok ellenére is vidám, önirónikus, még talán azt is mondhatnám, hogy szarkasztikus. És egy bátor vállalkozás. Különösen gondolok ott a hajtincsekre. Nagyon szép üzenetnek érzem a 14-es leckére és megint csak azt tudom mondani, hogyha a Bara akar, akkor ő tud jó képeket készíteni. Három disznónak gondolom ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Mostanában többször azt mondtam, hogy nagyon fontos lenne, hogy a Bara zsenialitása precizitással is társuljon és lám-lám itt van egy kép ahol egyszer csak megint szinte csípőből, csak úgy egy olyan kis grimasszal furcsán idesandítva egyszer csak megrázza magát a Bara és azt mondja, hogy tessék! Tessék, ezt kértétek számon, tessék itt van! És olyan könnyedén és olyan - hogy is mondjam – szinte spontán módon itt van egy kép, amin minden nagyon jól működik. A napóra és a varázstáncos és minden a helyén van. Amire így azt gondolhatná az ember visszatekintve a többi nagyon érdekes és szimpatikus megfigyeléseinél, hogy mindegyikben ugyanez a lehetőség benne van és hogy van az, hogy egyszer csak hopp, itt van egy tökéletes kép, és akkor máskor meg ugyanúgy látható, hogy a Bara erre képes lenne és egy paraszthajszállal mindig ott vagyunk a megvalósulás előtt. Tehát erre a képre igazából én nem tudok semmilyen szőrszálhasogató kritikai megjegyzést tenni. Nagyon szeretem, nagyon köszönöm és az igazi Barát lehet látni itt. Sokszor elhangzott mostanában ilyen üzenetekként, hogy a képekhez hozzáfűzéseket készítők nem mindig konzekvensek. Hát kérem, azok is emberből vannak, ők is esendőek és lehet, hogy itt is esetleg valaki azt mondaná, hogy hol van itt a konzekvencia? Nem nagyon lehet ezt keresni, mert hogyha egy kép működik, hogyha egy kép teljes egészében összeáll, akkor nem hiszem, hogy érdemes – igen, igen, azt mondja Zsolt, hogy olyan mint egy levitáció, és az is - tehát, hogy ezt a konzekvenciát nem érdemes itt keresni. Mire vonatkozott ez a körmondat? Elsősorban arra, hogy az eddigi régi megjegyzésekben az hangzott el, hogy folyamatosan az alkotó kézjegyét várjuk el a képen és ezen Bara minden autogramja ott van. A nőiségéből, a játékosságából, a kitárulkozásából, amit a hétköznapokban az ember nem vesz észre, nagyon is harsányan és nagyon jól minden egyes pontján a képnek ott van az ő aláírása. Ebből, ha valaki Barát meg akarja érteni, akkor tízes lecke köldök házi feladatát megnézi, aminek az a címe, hogy „kör” és mindent lehet tudni a Baráról. Ez egy háromdisznós kép. Köszönöm szépen. (szőke)
értékelés:

A fekvő formátumú fekete-fehér kép a városképek sorozatba illik bele, amelyekből nagyon sok jó megfigyelés és nagyon sok jó munka készült már. Hármas tagozású - előtér, középtér, háttér -, amelyben a középtér az maga a Duna, vagy egy szürke folt, az tulajdonképpen egy elválasztó vonal az előtér és a háttér kapcsolatában. A háttér, ami egy szimbolikus üzenetet is hordoz, az Országház látványa, mindenféleképp ez a kulcsa képnek, amely a megfigyelés szempontjából egy nagyon radikális és jó ötletet dolgoz fel, hiszen a közvetlenül közelünkben lévő előtérben amorf felületeket látunk. Kőformákat, sérült mészkőfelületeket és szinte mintegy bombatölcsér, középen egy üreget. Mivel ezek nagyon hangsúlyosan vannak jelen a kép nagyobb hányadában, az előtérben látható felületek, ezért azt kell mondani, hogy ennek a képnek a súlypontozása tehát ez. És ebből a szempontból az előtér részlethangsúlyozottsága fontosabb lenne. Ezeket esetleg tükörrel, reflexekkel, celofánnal, alufóliával egy picit manipulálva föl lehetne erősíteni. Gondolok itt a jobboldali bazalttömb árnyékban lévő felületeire. Valami oknál fogva a háttérben lévő szinte sziluettes Országház és az előtérben fekete-fehérben tartott színvilágban, az előtérben lévő foltfelületek hasonló tónusokat is tartalmaznak. Ezért nem válik le, nem különül el sarkalatosan ez a bizonyos közelünkben lévő látvány és a távolban lévő szimbolika. Ennek a kapcsolódása természetesen egy nagyon jó ötlet és nagyon fontos, ahogy az amorf kőformák asszociatívan utalnak az ember által alkotott hatalmi jelképre, de ehhez jobban ki kellene emelni a kép szegélyét képező sötét felületeket. Egy pici fénnyel játszani kellene. Ugyanúgy, ahogy a világos, napos időben a talapzatot jelentő mészkőfelület sérülései a beérkező fény hatására árnyék foltocskával díszítettek és talán pont ettől van egy olyan érzése az embernek, hogy olyan ez, mint egy bombatölcsér, ami itt középen az elhaladó ember előtt látható. Tehát az ötlet nagyon jó, nagyon jó az irány is, csak megint egy picit azt érzem, hogy amiben a Bara erős érzékelni a párhuzamokat, érzékelni az abszurditást a megfigyelésekben az azonnal, szinte csettintésre megvan, és utána nagyon könnyedén megtörténik egy lezáró alkotói folyamat és aztán kimondódik, hogy akkor a kép készen van. Én itt érzek egy kicsi problémát és pont a Bara érdekében, merthogy szeretném, hogy ezek fejlődjenek ezek az alapvető kérdések, egy disznóra értékelném ezt a képet. Várom a továbbgondolását ennek az üzenetnek, ha elfogadható. (szőke)
értékelés: