Buborék

Talán egy jó pár képpel ezelőtt egyszer említettem, hogy az intenzív színek és a nagyon naturális színek nem biztos, hogy segítenek egy fotónak. Itt pedig kifejezetten azt kell mondanom, hogy a drága kis modellje Barának, a kis ajkával és evvel a lila, vagy kék, ilyen hihetetlen formájú fúvószerkezettel és a buborékokkal, az egész gyermekkort az örömmel, mindennel együtt hozzák, közvetítik nekünk. Egy nagyon jó kis próbálkozásnak tartom ezt a képet, különösen azért, mert az éppen növekvő buborék kis részletei, villámjai nagyon jól látszanak. (szőke)
értékelés:

térKonstrukció

Talán már említettem, hogy Bara nagyon szeret az árnyékokkal, tükröződésekkel dolgozni és itt is ugyanaz a konzekvens munka zajlik, ugyanez a Pest megfigyelés, hogy úgy mondjam, és én ezt egy jó ötletnek, jó ritmusnak tartom. Talán egyetlen egy ujjnyit a vízszintesen a fölső felületből úgy, hogy az a szürke tükröződés, az a betonplacc, vagy valami, az levágható legyen, egy ujjnyit levágnék, és egy ujjnyit jobbról szintén, hogy az a betonplacc eltűnjön és ez az absztrakció teljes egészében meglegyen ezekkel az oszlopokkal, lámpákkal. Én ezt egy háromdisznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Kisherceg

Nagyon jó az, hogy egy picit a kamera elmozdításával, az árnyékokkal játszik a Bara, és állandó kis szereplőjét a kis piros varázscipőjével a kép fölső részén szerepelteti. A Bara mostanában ha megnézitek az elmúlt félévben készült alkotásait, sokat dolgozik az árnyékokkal, sokat dolgozik az asszimetriával és itt is egy jó megfigyelés jön létre. Nagyon érdekes az, hogy a kép jobboldali részén egy ilyen egész kardpenge vékony sötét folt, a beton tojás és a háttér sötétjének a kapcsolódásából jön létre egy pengeszerű ritmus. Én ezt egy jó házi feladatnak gondolom, három disznó. (szőke)
értékelés:

PityPang

Ugye ez nem a megszokott sorrendben illeszkedő leckénk, mert nyilvánvaló nem mondható kötelező jellegűnek az, hogy egy ilyen képi összefüggést, vagy egy képi összefüggést igénylő leckét valaki megcsináljon. És én azt kell, hogy mondjam, hogy Demeter nevében is köszönöm azoknak az eddigi munkáit, akik erre a leckére reagáltak. Ennek a képnek igazándiból az a nagy előnye, az a nagy erénye, hogy egy olyan időutazásban veszünk részt általa, ami visszarepít a 60-as évekbe. És itt található számomra a kép tisztelet jellege, vagy összefüggése, mert ebben a mai világban amiben élünk egy rácsodálkozás egy pitypangra, egy játék a maga keresetlenségével, a kis töredezett körmeivel, azzal a ruhával ami a modellen van, vagy akár azzal a fajta mélységélesség megválasztással amit itt Bara használ, igenis azt a fajta etűd mesélést, azt a fajta képi mesét hordozza ami meseiségében a 60-as években volt igazán jelen. Hogy Bara ezt honnan tudja magából előhúzni, azt én nem tudom, hogy honnan jönnek neki ezek az asszociációk, azt nem tudom, de az biztos, hogy egy nagyon jó megfogalmazást látunk és nagyon köszönöm azt, hogy ő ezt a képet elküldte és ez egy három disznós kép. (szőke-hegyi)
értékelés:

Vonalak
Vonalak
Vonalak

Barának egy előző képénél nem tértünk ki rá, de most úgy fest, hogy tendenciává válik, hogy akkor, amikor emberek szerepelnek mozgásban, vagy vélhető mozgásban a képein, akkor nem biztos, hogy mindig az optimális időpillanatot találja meg az expozícióra. Az előző képnél, amikor az alagúton átmentek a biciklisták, azok a biciklisták későn lettek lefotózva, már átértek az alagúton, és lényegtelenné, jellegtelenné váltak. Ennél a képnél, az első képnél a képsorban a hídon láthatóan két bolha méretű ember elindult. Hát, hogyha az a két ember idejött volna a képnek a bal oldaláig, akkor teljesen rendben lenne a kompozíció, és értelmezhetővé és indokolhatóvá válna ez a kép. Egyébként ezt a hidat innen elég sokan lefotózták már. A második képnél az a helyzet, hogy nagyon jó meglátás ez a hely, meg nagyon jó építészeti szempontból. Ez, ha jól tudom, ott a Clark Ádám térnél a Roosevelt tér magasságában lehet ez a villamos átjáró. Itt pedig az ami számomra izgalmas lenne, ha már vonalak vannak, ennek a képnek a szexepilje az a villamos. Most ez a villamossín ott a távolba veszve, meg ráadásul a képnek a jobb oldalán el is vágva, hogy mondjam, veszít ebből a romantikából. A harmadik kép az, amire azt kell, hogy mondjam, hogy három disznó, mert a harmadik kép, bár lehetne ez a lepergett kavics akár valamilyen fogtömés, de mégiscsak azt gondolom, hogy formailag, mint kompozíció, mint perspektíva ezekkel a kis kavicsokkal egy nagyon izgalmas meglátás. Tehát beszélgettünk Andrással erről a képről, és Andrásnak volt egy nagyon jó meghatározása. Azt mondta az András, hogy a Bara zseniális, de szétszórt. Picit ebben én azt gondolom, hogy van igazság, kicsit talán ezeknél a fotós túráknál, amikor nyakába veszi a várost meg a fényképezőgépet, talán egy picit több időt tudna rászánni. Tehát miközben a harmadik kép akár három malacos is lehetne, de ez így együtt az első közhelyszerűségével, a második esetlegességével elbizonytalanító. (hegyi)
értékelés:

Hajfej

Nagyon szeretem a Barának ezt a képét, mert éppen az a fajta irónia, amit más most mondhat, hogy de hát a Bara mindig komoly, és egyáltalán nem fedezhető fel, hogy van egy szarkasztikus iróniája, ez a kép ezt megcáfolja. Ha az előző elemzéseket, és az előző képek kapcsán felmerült kéréseket, megfigyeléseket megnézzük, egy elég egyértelmű és konkrét válasz a kettes lecke önportrén keresztüli megfogalmazásban, hogy igen, megmutatom, de úgy mutatom meg, hogy nem mutatom meg. Igen, megmutatom, de megmutatom úgy, hogy minden tökéletesen érthető. Mik ezek a tökéletesen érthető dolgok? Az, hogy az egész kép vörös, nem csak a haj, hanem a háttér, a dekoltázs, és minden, ami a nőiséget sugallja. És ott van folyamatosan a nőiségből eredő küzdj meg, harcolj meg értem, bonts ki, és minden ott van, ami a nőiségről szólhat, de ott van ugyanakkor úgy is, hogy nem adom, gyere szerezd meg. Amíg azt mondtam, hogy az eddig mostanában látható Medvegy Bara-féle utcaképekben, tájképekben ez a fajta tüzes és titkos nő, bár tudjuk, hogy ilyen van, gondoljunk csak vissza a Bara szobabelsőben, talán fürdőszoba-, vagy valamilyen szobabelsőben készített alsó gépállásos bemozdulásos képeire, tudjuk, hogy ez van. Én épp ezt próbáltam jelezni, hogy a világot megfigyelő képeiben is ugyanígy ezeket át kellene szűrni. Nyilván ez egy könnyebb helyzet, hogy a második lecke önportré, amely eleve házi feladati minőségében valami ilyesmit kér, amit itt látunk, de ezt, a fotós kézjegyét, meg kellene próbálni a többi munkákban is elhelyezni. Azért mondtam ezt itt el, mert nyilván nem száz százalékosan erre a képre vonatkozik, de mégiscsak keresünk utakat, hátha ez segít a saját dolgában. Természetesen második lecke önportré kategóriában ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Pohár kanállal

Pohár kanállal

Nagyon szeretem ezt a képet. Nagyon szeretem azt, hogy a Bara ezeket a mikró világokat folyamatosan kibontja nekünk. Nagyon jó az árnyék és a kávéspohár viszony. Nagyon jó a kávéspohárnak a ritmikai törései ott, ahol duplázódik a kanál, és hogy megragyog a fény a kanál nyelvében. Talán annyit jegyeznék meg, hogy ezek a fajta kávéspoharak, amiből talán még a Radics Béla is ihatott, ezeknek gyönyörű a fölső formavilága, tehát maga ahonnan iszunk és kár, hogy ez most egy kicsit esetlegesen van levágva. Az árnyék mutatja és bizonyítja, hogy a kávéspohár fölső íve az jelen volt az exponálás pillanatában. Én avval még egy picit játszottam volna és akkor ez a tengelydőlés, amit most lehet érezni a kávéspohárral kapcsolatban, lehet, hogy az is helyrehozható lett volna. De szeretem ezt a képet, két disznó azért megvan, mert az irány és a kiválasztás nagyon jó. (szőke)
értékelés:

Bicikli

A képet átteszem a mozgás leckéből az épített környezetbe, azért, mert ennek a képnek az arányritmusai megintcsak a strukturált építkezés és hozzá tartozó szocio elemek arányaira tolódik el, és ebben nem számottevő, vagy szinte csak karcolatnyi, leheletnyi az, ami a nyolcas lecke mozgás kategóriával kapcsolatos. Ugyanakkor az épített környezetben a megfigyelése Barának az egy nagyon jó irány, jó, hogy járja a várost, mint annak idején Klösz mester, talán az Estiklopédiában érdemes egy picit utánanézni, hogy azt hiszem 1898-ban, amikor Klösz elkészítette Budapest különböző épületképeit, hogy ezeknek milyen hangulata van. Az jó, hogy a Barában van egy ilyen áldozati szerep, ahogyan jár folyamatosan a nagyvárosban, és a nagyvárost megpróbálja magán átszűrni, és ezeket rögzíteni, hiszen ezek pillanatokon belül megváltozó helyszínek, amelyek valószínűleg egy-két év múlva már nem ilyenek lesznek, egyáltalán nem biztos, hogy létezni fognak. Ezek korlenyomatok, ebbe a sorba tartozik ez a kép is. Az épített környezetben ez a házi feladat csak azért kap két disznót, mert azt gondolom, hogy a Barának viszont előbb-utóbb el kellene kezdenie valamilyen módon sarkalatosabban jelen lennie ezekben a munkákban. Én úgy érzem, hogy mint távolságtartó képeket ezeket a képeket ő már nagyon jól elkészíti, és ha akar önmagával kapcsolatban továbblépni, akkor amit már talán két hónappal ezelőtt is mondtam, több bátorság kellene önmagával szemben. Ezeket a döntéseket kívülről nem lehet meghozni, sem én, sem a Pedellus, sem a többiek nem hozhatják meg, meg kell hagyni azt a szabadságot, hogy amikor ott az ideje, akkor a Bara tegye meg ezt, a Barának viszont el kellene fogadnia, hogy mivel hosszú ideje tisztel meg engem azzal, hogy a képeit elküldi, és meghallgatja azokat a hozzáfűzéseket, amelyeket eddig megtettem, és nyilván nem ok nélkül, akkor ha meghallható ez, én azt kérném, hogy maga felé legyen egy picit határozottabb. Bocsánat, hogy ezt mondom az üzenet végére, most egy kicsit sika-mika van. Bara ennél többet tudna. Épp az előző munkák, az eddigi munkák alapján merem ezt mondani. (szőke)
értékelés:

panel

Véleményem szerint az egy jó irány, ha Bara képeit megnézzük, hogy keresi folyamatosan a strukturális felületeknél a geometriát. A képen látható kihúzható ruhaszárító rendszer nagyon hasonló tengelyben fut, mint a háttérben látható hat- vagy tízemeletes bérházépület. Majdhogynem azt is mondhatnánk, hogy a két perspektivikus vonal összehozható. Ebben a képben igazából véleményem szerint ez a titok, a geometria térbeli összekapcsolása. Ehhez csak egy parányi beleavatkozásra lett volna szükség, ami például a ruhaszárító körülbelül két centiméterrel felénk való elmozdítása, és abban a pillanatban a tengelyek összekapcsolódtak volna, és a függőleges zsaluzott vasbeton fel, amiről pattognak le a meszelt felületek ritmikai játékot hozott volna létre. Úgy gondolom, hogy a tizenhármas lecke épített környezetben Barának egy nyolcvanöt százalékos megoldási képlete került ide, majdnem tökéletes a kép. Csak így súgva jegyzem meg, hogy ha az a szárító egy nagyon picit felénk van húzva, akkor a jobb alsó sarokban látható árnyékfelületek is egyből játéklehetőséget kapnak. Tehát ez, és nem azért, mert a Bara képei nem szeretem, hanem sarkallva ezzel az intenzívebb munkára, ez egy egydisznós kép, és várom a további képeit. (szőke)
értékelés:

Zöldpöttyös Labda

Ott kellene kezdenem, hogy most egy jó ideje Bara képekkel nem nagyon találkoztam. Nagyon sok kép érkezett talán egy hónappal ezelőttig. És ki is alakult ebből egy elég nagy ív az árnyékokkal, ritmusokkal. Mondhatni szinte, hogy Bara az árnyékfotózásban már eléggé profi. És, hát ott kéne kezdenem ezt a képet, hogy tulajdonképpen azt mondjam, hogy nem is tudom, hogy mondjam, a kisujjából kirázza az árnyékok és folthatások kapcsolatának a rendszerét. Minden trükkjét ismeri ennek a világnak. Ami miatt mégsem ezt mondom, az az, ami a címben is megtalálható, mert ennek a képnek az a címe, hogy a Zöldpöttyös Labda. És én ugye nem vagyok fotós, hogy mit csinált, hogy mosóvizet öntött a képre, és attól zöldült be a homok, hogy az árnyék a zöld kabáttól ilyen, azt én el nem tudom képzelni, de hogy ezen a képen minden zöld, a labdalopó nőnek az árnyékától kezdve a homokfoltokig minden, és hogy ennek az egésznek ettől van egy furcsa, nagyon furcsa ironikus hatása és nagyon várja az ember, hogy mikor rakja már az árnyékszatyorba az árnyéklabdát, ettől valamiért mégiscsak működik. Úgyhogy annak ellenére, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy igen, Bara nagyon trükkös boszorkánynak, aki főz ezekkel az árnyékokkal és minden csínját-bínját ismeri már az árnyékvilágnak, mégiscsak oda tud valami nagyon aprót és valami észrevehetetlent rakni, csak úgy, amitől ez a kép működni kezd. Úgyhogy miközben haragszom, hogy nem látok már sokkal mélyebb és sokkal izgalmasabb dolgokat tőle, mégiscsak azt kell mondanom, és fejet kell hajtanom, hogy ez a kép működik. Úgyhogy várom a további képeket harcra készen, hogy tudjak ármánykodni és valamit találni, amitől azt tudjam mondani, hogy egy disznó, de hát ez a kép három disznós. (szőke)
értékelés:

Kvartett
camera obscuraval készült

A leiratban kapunk egy segítséget, egy támpontot, hogy camera obscurával készült a felvétel. Számomra ez egy picit érdekes, mert én úgy tudom, hogy a camera obscurában az a lényeg, hogy ha elkészítünk egy ilyen szerkezetet, és pici lukat fúrunk rá, akkor ott egy nagy mélységélességet fogunk kapni, tehát a közel lévő és a távol lévő dolgok egyaránt élesek lesznek. Valószínű itt is ez lett volna a cél, a kompozícióból azt látom, hogy pontosan ezzel a térjátékkal szeretett volna a Bara játszani az által, hogy ha jól sejtem saját magát több példányban is szerepelteti ezen a képen. Ugyanakkor pedig azt mondom, hogy ha azt a döntést elfogadjuk, hogy a képekre, amiket a hiba leckére küldünk be, a rontásokkal is valamilyen esztétikai helyzetet feltételezünk, akkor én ennél a képnél pontosan azért, merthogy az életlenség egy nagyon erős hiba ezen a képen, nekem ez kérdéses, hogy belefér-e a hiba leckébe. Mert ez az első kategória, amikor valamit elcsesztem aztán kész. Én áttenném szorgalmiba. (szőke-hegyi)

Örömteli pillanat

Ezt mi nagyon szeretjük, ezt a képet, és nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy ezeket a saját történetében a Bara megtalálja és megtisztel bennünket azzal, hogy beletekinthetünk az ő mikrovilágukba a kisgyermekével. Nincs mit hozzáfűzni ehhez a képhez, mert hiszen az eddigiek alapján is jól látható, a telefonon tükröződő arc, a kisgyermek félig kitakart felülete az arcánál, és minden.
   Arról mesélj – így Hegyi -, mert a kommentárokban van egy kérdés, és én ezt szeretném, hogyha segítenél megvilágítani, hogy ugye ez nem egy centrális kompozíció, hanem erősen balra komponált kompozíció, és ez egy vita volt a kommentárokban.
   Ami visszahúzza ezt a balra bukó felületet – magyarázz Szőke -, az pontosan az, hogy az a kinyitható kis rádiótelefonka-tükör, vagy én nem tudom, hogy hogy jön létre ez a dolog, az egészen a kép bal oldalára van tolva, és a benne tükröződő furcsa kancsal tükröződés az pedig visszacsavarja a jól látható emberi arcot. Ez az erőteljesen balra tolj helyzet, ez löködi, és csinál egy a képen nem látható, de talán úgy mondhatnám, hogy egy vízszintesen balról jobbra forgó kört. Ugyanis folyamatosan Bara kislányára nézünk, majd onnan a tükörhöz, és annyira fojt bennünket a bal oldal, hogy rögtön utána átnézünk a jobb oldali háttér felé, de a szemünket már ez a háttér löki vissza a kislánya arcához. Ez a nyughatatlanság okozza ennek a képnek a dinamizmusát. Ez egy nem látható, vízszintesen működő, balról jobbra forgó kör. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Felfelé lefelé

Abba a gondolatvilágba látunk most bele, ami megint csak egy korszak, Bara bizonyos megfigyelési korszakát jelenti. Most valamiért a lépcsők, falak, grafittik és ehhez szinte akvarellszerűen megjelenő emberi alakok, mint egy tudósításként jelentkeznek - Dziga Vertov filmjeire gondolhatnánk, még tán egy vörös katona is lehetne az a biciklit lefelé hozó ember -, szóval nagyon jól játszik ezzel a Bara. Bár most azonos helyzetgyakorlatokat csinál, de itt most a nyolcas lecke mozgás kategóriájára én ezt el tudom fogadni. Azért várnék a Barától egy picit több energiabefektetést a csuklómozgáson túl, mert én most úgy érzem, hogy kicsit ezek a képek csuklóból érkeznek.
   Én azért most két dolgot kérdeznék – folytatja Hegyi -, és szeretném, ha a Bara kommunikálna velem ebben. Merthogy egyrészt nem értem, hogy miért nem párhuzamosak a párhuzamosak, másrészt pedig az egy kérdés számomra, minden alak ott van-e a képen, ahol a Bara szerette volna, vagy pedig ez most így megtetszett neki ez a biciklis aki lejön, a másik kettő meg épp ott volt, ahol. Tehát én csak annyit mondok, hogy ez nagyon jó irány lehet, de akkor viszont ebben azt kell hogy mondjam, hogy minden egyes momentumnak saját magad számára indokolhatónak kell lennie. Nem nekem, hanem magadnak. Ezt a későbbiekre mondom. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kilátó
Kilátó
Kilátó
Kilátó
Kilátó

Bara világában, amiket eddig láttunk, a terek, a tereken a különböző épített formákon való átlátások szinte építészeti szempontból is fontos megfigyelések. Itt is egy ilyen ritmussorozatot láthatunk. Elvétve ezeken a ritmusokon megjelennek emberek, viszont itt hadd próbáljam megjegyezni, mivel ő a huszas lecke riport kategóriájára küldte ezt a sorozatot, hogy a képek önmagukban azt mutatják, hogy a Barának van ilyen fajta érzékenysége, képessége, hogy ezeket a vasbeton szerkezeteket megérezze, képzőművészetté, ritmussá varázsolja. Majdhogynem azt mondom, hogy ez szinte egy csettintés, és a Bara tud egy jó képet készíteni valamilyen épített felületről. Itt ilyen sorozatot látunk, ugyanakkor én azt mondanám, hogy a riport mint olyan, amely tulajdonképpen egy történet is, igen, láthatóak ezen emberi alakok, mégis, számomra nem áll össze szerves egész üzenetté a képsor, hanem önállóan is kiállítható képkockákat látok itt. Valamilyen szervező erő, elsősorban történeti szervező erő számomra hiányzik ebből a kategóriából. Talán nem furcsa azt mondani, hogy például filmekben a riport az – és kapcsolódva ide megint azt mondom, estiklodépiai szinten is - riposzt, valamilyen fajta monológ, vagy beszélgetés, vagy emberi párbeszéd. Ezt én csekélynek érzem itt most ebben a rendszerben. Nem értem. A tudósítás jellegét igen, de nem értem mitől emelkedik ez riport kategóriává. Úgyhogy én visszaadnám ezt ismétlésre ebben a házi feladat kategóriában, márpedig a Bara a húszas lecke riport kategóriára küldte ezt a képsort. (szőke)

Domb

Bara tájban történő fotózásai mindig meglepőek, és mindig rácsodálkozásra késztetnek, mindig talál valamilyen olyan traverz vagy glettelt felületet, vagy olyan formaritmust, ami bennünk azt a meglepődést hozza létre, hogy jé, én itt ezt még nem is vettem észre. És ezekbe a kvázi abszurd helyzetekbe szokta elhelyezni a szereplőit, akár önmagát, akár az állandó kis főszereplőjét, és ezek nagyon jól szoktak rímelni. Azt kell, hogy mondjam, hogy itt is az épített környezetből ebben a látószögben formálódó szimbólumok hoznak egy összetett háttérüzenetet. Nagyon érdekes, hogy egy sötét tónus, egy ilyen tölcsérszerű sötét tónus vágódik bele a szürke tónusú alsó felületbe. Az egész olyan, mint egy fura időgép, amelyben szalad egy pici emberke. Megint egy pontos közvetítést látunk egy létállapotról. Azt nem mondhatom, hogy a kép felhőtlen, de maga az üzenet az nagyon is jól értelmezhető, három disznó.
   Én egyet hadd tegyek hozzá – veszi át Hegyi a szót -, és ez a nagyvárosi gyerek, és a nagyvárosi gyerek fölnövése. Tehát hogy mennyire más történet az, amikor az embernek egy ilyen nagyvárosi környezetben kell a saját meséjét megtalálnia, és a saját játéktereit megtalálnia, és hogy a gyerekeknél ez mennyire könnyedén megy, hogy őneki ez a domb ez a világ teteje lehet. Úgyhogy ennek nagyon örülök. (szőke-hegyi)
értékelés: