Nagyon szeretem a Barának ezt a képét, mert éppen az a fajta irónia, amit más most mondhat, hogy de hát a Bara mindig komoly, és egyáltalán nem fedezhető fel, hogy van egy szarkasztikus iróniája, ez a kép ezt megcáfolja. Ha az előző elemzéseket, és az előző képek kapcsán felmerült kéréseket, megfigyeléseket megnézzük, egy elég egyértelmű és konkrét válasz a kettes lecke önportrén keresztüli megfogalmazásban, hogy igen, megmutatom, de úgy mutatom meg, hogy nem mutatom meg. Igen, megmutatom, de megmutatom úgy, hogy minden tökéletesen érthető. Mik ezek a tökéletesen érthető dolgok? Az, hogy az egész kép vörös, nem csak a haj, hanem a háttér, a dekoltázs, és minden, ami a nőiséget sugallja. És ott van folyamatosan a nőiségből eredő küzdj meg, harcolj meg értem, bonts ki, és minden ott van, ami a nőiségről szólhat, de ott van ugyanakkor úgy is, hogy nem adom, gyere szerezd meg. Amíg azt mondtam, hogy az eddig mostanában látható Medvegy Bara-féle utcaképekben, tájképekben ez a fajta tüzes és titkos nő, bár tudjuk, hogy ilyen van, gondoljunk csak vissza a Bara szobabelsőben, talán fürdőszoba-, vagy valamilyen szobabelsőben készített alsó gépállásos bemozdulásos képeire, tudjuk, hogy ez van. Én épp ezt próbáltam jelezni, hogy a világot megfigyelő képeiben is ugyanígy ezeket át kellene szűrni. Nyilván ez egy könnyebb helyzet, hogy a második lecke önportré, amely eleve házi feladati minőségében valami ilyesmit kér, amit itt látunk, de ezt, a fotós kézjegyét, meg kellene próbálni a többi munkákban is elhelyezni. Azért mondtam ezt itt el, mert nyilván nem száz százalékosan erre a képre vonatkozik, de mégiscsak keresünk utakat, hátha ez segít a saját dolgában. Természetesen második lecke önportré kategóriában ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés: