Láttunk a Barától itt, ebben a vasúti kocsi közegben már egy tükröződéses felületet, amely egy nagyon jó ötleten alapult. És ugyanebben a közegben egy másik próbálkozás is jelen van. És azt kell, hogy mondjam, hogy a tükröződés és a tükröződéssor, ugye sokszor említettük már Bódy kísérleteit és itt is több ilyen, tükörben a tükör és az Esterházy kastély tükörterme és ezek mind-mind sokszor voltak már említve, valójában, amitől ugyanakkor ez a kép mégis megáll a lábán az a második lecke önportré megfejtésében is benne van. Barától működik ez a kép. Amitől nem működik a másik, ugyanattól működik ez a kép. Az ő személyiségétől, attól a gesztustól, attól a nézéstől, attól a hajtól. És pont. Ez a kép helyén van, míg a másik képnél valami hiányzik, pedig az is egy nagyon jó út. Nyilvánvalóan csak annyi történik, hogy nagyon is tudja, hogy milyen üzenetet, mit akar ezzel közölni és ez tőle, az embertől és attól a tekintettől és attól a nézéstől – természetesen hozzákapcsolódóan, a csíkos pulcsitól – mindettől működik, mindettől lesz Herkules fürdői emlék. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hiánnyal dolgozik, és mégis jelen van a szereplő. Jelen van a kis pöttyös cipővel, jelen van az eldobott cigarettával. Tehát a jelenlétet olyan módon oldja meg, minthogyha egy szellemvilágból köszönne vissza. Nagyon furcsa érzés ez a fajta megfogalmazás. Ami számomra egy picit kérdéses, az a nézőpont, a kamera síkjának megválasztása. Én legalábbis biztos, hogy egy picit lejjebb vittem volna a kamerát. Itt érzek valamilyen bizonytalanságot, vagy lehetett volna följebb is vinni, mindegy, mind a kettő valamilyen irányba elvitte volna ezt a dolgot, és határozottabbá tett volna azt, hogy milyen üzenetet akarok mondani. De az első lecke portré arc nélkülre nagyon jó ötletnek tartom pontosan azért, mert két év alatt itt nagyon sok első leckével találkoztunk már, szinte hát ugye a legtöbb első leckét láthattuk, vagy a legtöbbféle beköszönést. Ez egy olyan beköszönési forma, vagy ez egy olyan mód, ami újdonságot hordoz, és ennek nagyon örülök, hogy úgy készítünk portrét, hogy nem vagyunk rajta a képen, és mégis jellemző ránk. Tehát én ennek örülök, úgyhogy én a három disznót megadom, de ez a döntés azért nem árt, hogyha meghozódik ezzel a perspektívával. (szőke-hegyi)
értékelés:

Amíg az előző képnél azt mondtam, hogy de jó ez a megfigyelés és milyen jókat vesz észre a Bara, itt, hát, hogyha lelöktök itt a Duna-partra, akkor se biztos hogy tudom, hogy mi történik. Tehát igazándiból abban sem vagyok biztos, hogy a telet jól érzem ezen a képen, abban sem, hogy a Dunát, abban meg aztán egészen biztos vagyok, hogy a Barát aztán tényleg nem érzem, tehát nem tudom, hogy mi történt, vagy hogy most mi van. Nem értem. Szeretnék a Barától valamilyen magyarázatot kapni erre a képre, ha lehet ilyet kérni. Én erre nem tudok adni disznót, de szeretném érteni, mert lehet, hogy belőlem hiányzik valami olyan receptor, ami ahhoz kell, hogy ezt a képet átérezzem. (szőke-hegyi)

Itt, amennyiben a tízes lecke köldök házi feladatot komolyan vesszük, akkor nyilván ezek az íves, elhúzott fényfoltok, a cigaretta parázsló, elfolyó fénye, és a vöröses színtónus, a barnából vörösbe átsejlő színek azok, amelyek érzelmileg kapcsolódhatnak a tízes lecke köldök kategóriához. Megkockáztatom, talán a vágy házi feladatra még pontosabb lenne ez az üzenet. Én biztos vagyok benne, hogy Bara a köldök házi feladatra fog tudni erősebb munkákat is küldeni. Azért adok egy disznót ere a képre, mert a kép önmagában erőteljes, ugyanakkor a házi feladatokat mégiscsak azért vállaljuk, amikor elkészítünk egy házi feladatot, azt mondjuk, hogy megpróbáljuk azt a házi feladatot megtanulni és fölmondani, még ha nem is szó szerint, hanem magunkon átszűrve. Tehát kibúvónak érzem a tízes lecke köldök házi feladatra ezt a képet. A kép önmagában véleményem szerint jó. Azért adok egy disznót, mert abban reménykedem, hiszen a Bara sokat ismételt már önmagától az eddigi házi feladatokból is, hogy tovább tudja gyűjteni magában a bátorságot, és fog tudni még küldeni a köldökre ennél sokkal erősebb képet. (szőke)
értékelés:

Dani "Kapu" képére reakció.

Bara, legyen egy alkunk. Ha meg tudod oldani a tükröződésben azt, hogy ugyanez a munka ne egy fotósként jelenjen meg, akkor tudok kezdeni valamit a láncreakcióval. Most az a problémám, hogy minden tökéletes a képben, de nem akarok egy külön olyan szállal is a láncreakcióban foglalkozni, ahol a mi szokásos fotós a kamerával ábrázolásunk van jelen. Tehát az alak az jó csak a fényképezőmasinát kéne valahogy úgy, hogy ne lássam. Próbálj valamit kitalálni erre, hogy ne a fotós önreflexciója legyen - magával a fotóaparáttal nem tudok mit kezdeni. Úgyhogy kérném ismételni a láncreakcióra ugyanezt masina nélkül, és ha ezt meg tudod oldani, akkor az bekerül. (szőke)

Bara technikája, meglátásai, közelítései rendben vannak. Amit kérnék, az az a fajta bátorság, amely a cicával megvan. Egy félig fényt áteresztő felületnél, amelynél pont a sejtelmesség, a kicsit sejthetőek látványa van jelen, merned kell alkalmazni az emberi alakot, az emberi testet. Ez a kép teljesen rendben van, olyan, mintha egy finom csigatésztalevest tálaltak volna föl, csak azok a bizonyos kis extra fűszerek, a bors és egy pici csípős paprika, az hiányzik belőle. Kellene oda egy kis kéz, egy arc valami a függöny mögé, vagy egy emberi testrész, rád van bízva. De a három disznó így is megvan. Azért jó lenne ha kitalálnál valamit a függöny mögé. (szőke)
értékelés:

Ez egy, ha külön beküldött is, egy képsornak felfogható üzenetrendszer, és ebben Bara és a kismacska közötti kapcsolatnak talán a legközvetlenebb megnyilvánulását látjuk, amikor már nem a külvilággal foglalkoznak, már nem azzal, hogy hogy fogunk kinézni ezen a fényképen, mit üzenünk az utókornak, hanem szemmel láthatóan a kismacska és Bara egymással játszik, egymásra figyel. Ez egyrészt magyaráz sok mindent technikailag is, másrészt pedig kompozícióban is - bár utólag azért lehet pontosítani, például a kép bal oldalán van egy jelzéseiben nem értékes, nem informatív sáv, ami vágható lenne. Én azt nagyon pozitív dolognak tartom, hogy Bara beenged minket ebbe a belső világba, abba a világba, amibe egyáltalán nem biztos, hogy egy kívülálló egyébként a valós történetben be tud kapcsolódni – részben a szemérmességünk miatt, részben pedig azért, mert ezek a kisállatok kellően érzékenyek ahhoz, hogy ezeket a közvetlen szituációkat, legfeljebb a gazda jelenlétében, produkálják. Ezt mint üzenetet nagyon jónak látom és én elfogadom és köszönöm, mert a házi kedvencnél a macskára egy nagyon jó üzenet. (szőke-hegyi)
értékelés: