Ha a bal oldali négy darab autógumit kivennénk a képből, akkor akár egy olimpia karikacsoportot is láthatnánk, sőt, egy egész extrém plakátfotó-ötletet. De hát benne van az a négy kerék. Nem baj, mert ettől van viszont arányban a (Fábry megnyalná a tíz ujját) dizájncenter forma. Mert végül is azt látjuk itt, hogy a nagyvárosban élő ember hogyan teszi szerethetővé, hogyan alakítja át az urbanizált világot maga körül a természet által. Ez egy érdekes megfigyelés. Azt ugyan nem értem, hogy megint itt valami szendvics-szerkezet van, az előző Duna-part van ott. De miért? Szóval én ezt nem értem, úgy gondolom, hogy ehhez a képhez az nem tartozik hozzá, én ezt nem tudtam volna értelmezni, ha nem segít Zsolt benne, de annak örültem volna, hogyha valamilyen ember megjelenik ezen a képen. Az nagyon jó, hogy az egésznek van egy ilyen szürkés, kékes, sötétes tónushangulata. Talán ez a tónushangulat, és hogy most segítettek, hogy ugye a Duna-part tükröződései azok a barna foltocskák, mert azt hittem, hogy tök jó hogy így össze van sprézve a háttérben lévő téglafal, nagyon jó a színvilága ennek a képnek. De valami hiányzik belőle, vagy azért, mert nem annyira embertelen, vagy azért, mert valahol az embernek mint olyannak meg kéne jelennie ebben a játékban. Ez egy szubjektív vélemény, nekem ez a véleményem. (szőke-hegyi)