Csodálat

Igen, talán, hogyha a Bara azt a teret ebben a szobában használja fotósként, amely egy felújított, de tulajdonképpen lakatlan, metrikus tér, szinte kémiai helyzetekkel, akkor egy nagyon jó, de rideg történetet tud ábrázolni. Igazából verhetetlenül, hiszen jó a látványa a borosüvegnek, a söröskancsónak, vagy korsónak, a tányér fehérjének. Amitől megint életre kel a történet, az az ő kis csodálatos szereplője, az ő kis múzsája, aki bekerül, belép ebbe a terülj-terülj asztalkámba, ahol valójában nincsenek gyümölcsök, nincsenek sütemények, nincsenek tál lencsék. És attól, hogy ez a kislány bent van ebben a térben, attól válik az egész múzeumivá, abszurd képzőművészeti helyszínné. Az én véleményem az, hogyha a kislány nincs a képen, akkor valószínűleg megint azt kell, hogy mondjam, hogy valami olyan apró momentum elveszik mindebből, amitől működőképessé válik ez a furcsa, abszurd tér. Így viszont számomra egy nagyon érdekes ritmus és egy befogadható üzenet, és nagyon jó, hogy a modelljét ebben az esetben nem direkt módon használja. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Ez egy nagyon izgalams kép, csendéletnek ugyan nem mondanám, de jó.
Kár, hogy a fényekkel csak az asztalon foglalkoztál, a gyerek arcára már nem jutott belőle. Meg kár, hogy az üveg árnyéka lelóg az asztalról.

A szürreálisan nagy teríték a töküres szobában kicsit olyan, mintha a királylány várná haza elrablóját, a sárkányt vacsorára.

Új hozzászólás