Örömmel tölt el az, hogy Bara itt van újra köztünk, és hogy elkezdte újra az első leckével, ráadásul egy olyan értelmezést küldött, ami egyrészt megőrizte a Bara képi világát, nem megy szembe saját magával, másrészt jellegzetes, olyan jegyeket is hordoz, amivel felismerhető, hogy kinek az alkotása, azon kívül, hogy bizonyos testi jegyeket be tudunk azonosítani. Ennél a pontnál találkozom azzal, ami a személyes vallomás jellege ennek a képnek, mert Bara a saját fotós munkásságában, amit én legalábbis láttam, bizony-bizony egy fátyolon keresztül tartja magát. Sok olyan alkotó van, aki szereti a saját gondolkodásmódját, a saját jelenlétét erősen hangsúlyozni egy-egy alkotásnál, Bara mindig valamilyen hártyapapírt vagy selyemfüggönyt tesz maga és az alkotás közé, van Barnánál egy pici eltartás az alkotási folyamatban a kész mű és az alkotó között. Ez a kép erre nagyon jó példa. Ennek nagyon örülök, hogy Bara ebben a dologban elkezdett dolgozni, és abban is egészen biztos vagyok, hogy nem fog beleőrülni ebbe, hogy most millió ilyen felkasírozott textil anyagot használjon a képen, de ennél a képnél ez tökéletesen rendben lévően működik. Ráadásul kép a képben, tehát az is egy izgalmas játék, hogy ezzel a fakerettel keretezett kép is önmagában egy használható kép lenne, és olyan, mintha azt mondaná Bara, hogy tessék, itt van a leckemegoldásom, döntsétek el azt, hogy most az egész kép a leckemegoldásom, vagy csak kiragadtam, és ez csak egy werk-fotó. A kettő közötti billegés az, ami ennek jót tesz, ami egy dinamikai játék értelmezésben. A megoldás is rendben van, én ezt egy jó gondolatnak tartom. (hegyi)
értékelés: