Én is gratulálok - és nem csak a választásért és a képért, de a szövegért is, mert igen jól összefoglalja azt, ami itt megtörténik.
Örülök annak, hogy Bara elkezd dolgozni ezzel a teljesen új iránnyal, amit ezzel a szemüveggel létrehozott. Nekem nagyon fontos az az irány, amit ő képvisel, és egy olyan képet kapunk, ami az önportréknak az a kategóriája, ahol már nem a tárgyias ábrázolás a lényeg, nem az, hogy kilóra meglegyen minden egyes testrész, és egy idealizált képet adjunk magunkról, hanem mindenképpen egy olyan irány, ami egy önismereti úton nagyon fontos. Akkor, amikor magunk felé fordítjuk a kamerát, az nem csak azért fontos, mert belehelyezzük magunkat a modell szerepébe, és ezt tapasztalva ismeretekhez jutunk, hanem azért is, mert valahogy az embernek mindig meg kell tudnia fogalmaznia magát bizonyos élethelyzetekben, szituációkban, hogy hol tart a maga útján. Ez egy nagyon fontos mérföldkő. Ez a koncentráltság az, amit ne hagyjon Bara elveszni soha, ez nagyon fontos, hogy ebből a szintből ne engedjen, ami a kép őszinteségét illeti. Persze technikákat ki lehet találni, és fontos itt most ez a szemüveg, mert sok mindent létrehoz, de ha a szemüveget félreteszem, mint üzenet, ez a kép akkor is nagyon erős lenne. A szemüveg hozzátesz még egy olyan plusz jelentéstartalmat, ami érzelmileg egy fontos irány. Az utóbbi idők egyik legerősebb portréját kaptuk Barától, nagyon örülök ennek az iránynak. Remélem, hogy az útkereséseiben vissza-visszatér az önábrázoláshoz. Barának üzenetként mondom, hogy a hármas leckét meg kellene csinálni, ez most nem egy hiány felsorolás akar lenni, de a hármas leckénél jó lenne, ha tudnánk egy új irányt mutatni, várom a képet. (hegyi) értékelés:
Azért ezt a képet választottam a hónap képének, mert számomra ez a kép testesíti meg azt, amiért általában szeretjük a klasszikus fotográfiát. Azt az illúziót kelti, hogy egyetlen pillanatba sűrűsödhet egy egész élettörténet. (Borsay Márti)
Én is gratulálok - és nem csak a választásért és a képért, de a szövegért is, mert igen jól összefoglalja azt, ami itt megtörténik.
Tudjátok már általánosba is gondom volt az ilyes fajta meglátásokkal. Pl:
A kezünket kellett körberajzolni 3szor és telibe színezni. Én rikító piros; kék; sárga színeket választottam. A tanár válasza: Ez fiam nem jó, az utcán sem veszel fel ilyen színűeket egyszerre. Mert ő azt várta, hogy egy színnek a tónusaival, vagy fekete fehérben. Konzervatív volt nagyon az öreg lány.
Attila, ezt egészen pontosan leírtad. Annyit fűzök hozzá, hogy a fekete-fehér "időtállóbb". Technikailag is az volt, amikor papír alapú képek voltak csak, és érzelmileg is. A fotó eleve elvonatkoztatás a valóságtól, hiszen a 4 dimenzióból kurta-furcsán 2, 2.5 marad. A tér csak érzet, mélységélességgel, az idő csak pillanat, max a mozgás segíti, tehát a fotó nem a valóság, csak annak leképezése. A színek elhitetik, hogy valóságosabb. De ahogy Attila írja, a kompozícióban nehezítő tényező a színek használata. És bizonyos érzelmeket banálissá tesz a szín, komolytalanná, vagyis az értelmezés idejét csökkenti.
Bara fotóit sokszor nézegetem. Több olyan képe van, melyek nekem nagyon bejönnek. Ez is azok közé tartozik.
Alapvetően nem a jobbon van a hangsúly István. Ha megfigyeled, a "fekete-fehér" képek esetében a formakompozíció nyer teret, a figura él a képen és az érzelmeket erősíti fel jelentősen a technika. A színes fotók esetében viszont a színek hatása minden más fölé emelkedik és emiatt nagyon ügyelni kell a színkompozícióra, mivel azon van a hangsúly.
A fekete-fehér képek a tanulási folyamatban is fontos szerepet töltenek be, mert mint fent írtam, a formakompozíciót remekül lehet benne gyakorolni úgy, hogy a színek nem "zavarnak", a fényhatások pedig erőteljesebben látszanak. Persze majd Zsolt és a nálam sokkal okosabbak kijavítanak, vagy kiegészítenek.
Ha már itt tartunk, miért jobb a fekete-fehér kép, mint a színes? Egyre több a kétszínű kép, ami számomra mindig is a múltat idézi és nem szeretek a múlttal foglalkozni.
Oké, én a szelektív színezésre ugrok - kevés kivétellel, ami a reklám területe - a gagyi érzelgés kategóriája.
Először is nem a lencsén át látott kép színes, hanem a külső. Másodszor én ezt, hogy a külső színes, látom is. (Lehet, hogy azért, mert találkoztam már Barával, de szerintem bárkinek, aki végignézi itt a képeit, ez meglehet.)
Szóval nem kell szelektíven szinezni, ez már rajta van a képen.
Szerintem.
Hát én is kiadom ami a szívemet nyomja.
Nekem az a furi ebben a képben, hogy az alap arc az fiatalnak néz ki, de a lencsés meg öregebb arcot produkál és ez a kontrasz adja a kép kettősségét.
Már csak az dobott volna nagyot, ha a lencsés arc színes lenne. Persze ha kivitelezhető lenne.
Ahányszor megnézem (és meg kell mondanom, hogy ami sok az sok), annyiszor agyoncsap, hogy ez mennyire jó lett.
Maxiriszpekt. És egy csomó kicsi csillag hozzá.
Nem is tudom mit mondhatnék, köszönöm Márti az értékelést és a kiválasztást;)
és persze mindenkinek aki itt dicsérő szavakat írt eme fotó alá:)
örömmel tölt el, hogy vannak akiknek tetszenek a fotóim.