Örülök, mert már közelebb jutunk a modellhez, de úgy gondolom, hogy még több idő kell, még több türelem, hogy kinyíljon a modell, mert most nem eldönthető, hogy a zárkózottság mennyiben szól a helyzetének, amit megélt a modell az utcán, vagy mennyire a kamerának, és ezen keresztül nekünk, nézőknek is. Fránya dolog a testbeszéd, és ebben a képkivágatban ez most nem egyértelmű. Azt gondolom, hogy ha ez egy álló kép ahol látni a figurát és a holmijait vagy környezetét, talán (csak tipp) oldódna valamennyit ez a dolog, avagy ha még közelebb kerülnénk, valódi portréhelyzetbe, akkor már a tekintet balanszírozhatna. (hegyi)