A gesztus pontos, jól érthető a nézőnek. A kompozíciónál ha fent egy fél ujjnyi még levágódik, akkor lennénk jók, mert most fenn túl sok a levegő és ez elengedi a drámát is. Közelíteni kéne a repedések középpontját az aranymetszési ponthoz és talán a szemed is a repedések közepéhez. A másik, hogy most egyfajta merengés van az arcon, a felfelé nézés miatt olyan, mintha beverted volna a fejed, és csodálkoznál, ami nem rossz gondolat, de azért ha ekkorát koppanok egy üvegen, akkor annak nyoma marad, akkor nem maradok úgymond érintetlen, szóval összességében jó a gondolat, de azt nem érzem eldöntöttnek, hogy ez most egy kvázi divatfotós hangulat, ahol csak esztétikai eszköz a berobbant üveg, vagy valamiféle drámai önportré, ahol viszont jobban be kell vonódni. (hegyi)
Roppant izgalmas és nagyon meglepő is. (Nem igazán tudom hogy melyik Psychéről van szó, a koponyák miatt inkább a Lónyay nekem :)) A képen nagyon tetszik a nagy kerek hajzat és a pókháló kereke, és az amit alkot fátyolt az arc előtt, és hogy ugyanakkor mint egy törött tükör robban szét tőle a kép. Nagyon hatásos, foltokban áll össze a kép - száj, orr, szemöldök, szem, tekintet, haj és a pulóver. mind másról mesél ezen a színpadon.